SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy sok mindenről szó esett itt, és kell is, hogy szó essen, hiszen ez nem önmagában értelmezhető törvény, ennek nagyon sok vonatkozása van. Magában az indoklásban és az előterjesztői expozéban is szó volt nem egyszerűen csak nyugdíjról, hanem családtámogatásról, gyerekvállalásról, iskolázottságról és sok minden másról, és azt gondolom, ennek helye van, hogy tágabb összefüggésben próbáljuk meg elhelyezni ezt a dolgot.

Én most nagyon-nagyon hátrányosnak érzem a Fidesz-KDNP taktikáját, ami egyébként az egész törvénykezésben, amióta kormányon vannak, megfigyelhető: tulajdonképpen titkolja az átfogó nyugdíjrendszeri elképzeléseit. Például azt, hogy olyan nyugdíjrendszert képzel el a jövőben, amiben van szerepe a korhatárnak egyáltalán, és például az emelt korhatárnak van-e szerepe, vagy vissza akarja csinálni, vagy pedig teljes egészében át akar térni egy olyan rendszerre, amelyben a szolgálati idő alapján lehet nyugdíjjogosultságot szerezni.

Azért nagyon fontos ez, mert teljesen másként értékelendő ez az intézkedés, ha a későbbiek egy korhatár nélküli vagy csökkentett korhatárú, vagy pedig a jelenlegi korhatár mellett történő intézkedést jelentenek. Ugyanis egészen másfajta társadalmi következményekkel kell számolni az egyik és a másik esetben, s lehet, hogy amit most előnynek tartunk benne, az hátrány, vagy amit hátránynak tartunk mi, az éppen előnyére válna. Ezért engedjék meg, hogy feltételezések mellett mondjam el a véleményemet, és ha ezek a feltételezések a későbbiekben nem igazolódnak, akkor a véleményemet is engedjék majd meg újrafogalmazni.

(11.00)

Márpedig most az a feltételezés, hogy marad, az emelt korhatár marad, és ebben a korhatár és emelt korhatár rendszerben jelenik meg egy új intézkedés, amely azonban valójában nem nyugdíjintézkedés, hanem nagyon hangsúlyozottan családpolitikai intézkedés.

Ezért először engedjék meg, hogy a családpolitikai vonatkozásairól mondjam el azt, amit nem csak én gondolok. Itt többen megpróbálják a véleményünket úgy aposztrofálni, hogy mi akadékoskodunk. De én nagyon szívesen odaadom az e-maileket azoknak a képviselőtársaimnak, akik nem hiszik el, hogy az érintett nőknek van magukhoz való esze. Villámgyorsan levették a kommunikáció során, hogy mi az, ami rájuk nézve előnyös és hátrányos, és tökéletesen értik, hogy számukra ez kedvezmény vagy éppenséggel nem, hogy ők ebben a dologban diszkrimináltak más nőtársaikhoz képest, vagy éppen nem. Úgyhogy engedjék meg, hogy azt mondjam, igenis állampolgári vélemény, érintett nők véleménye is bőven megfogalmazódik abban, amit én most el kívánok önöknek mondani.

Az első az, amit már mondtam a kisebbségi véleményben is, és itt sajnos Tarnai képviselő úr fölszólalása még inkább hangsúlyossá teszi ezt az észrevételt, hogy a nők kettős helytállását nem 40 év után utólag, hanem elsősorban akkor kell támogatni, főleg, ha több gyermeket szeretnénk, márpedig több gyermeket szeretnénk, amikor ez a teher és ez a feladat éppen megjelenik. Ez pedig azt jelenti, hogy a munkavállalás, a foglalkoztatás, a gyermekelhelyezés, a gyermekfelügyelet és a szülői szerepekben történő egyenrangú részvétel lehetőségének biztosítása akkor, amikor a gyermekvállalásra a párok készülnek, illetve a kisgyermeket vagy az éppen cseperedő gyermeket nevelik. Még egyszer hangsúlyozom én is, amit Ertsey Katalin képviselő asszony mondott, Európában azok a társadalmak sikeresek népesedéspolitikai szempontból, ahol ezt a fajta szülő-gyermek modellt preferálják a jogszabályok és a kedvezmények.

Norvég fiatal pár érkezett a lányomhoz családlátogatóba, hoztak magukkal egy 8 hónapos kisgyermeket, és a beszélgetésből kiderült, hogy ott ez a dolog úgy van megkomponálva, hogy mind az anya, mind az apa a gyermek meghatározott életkoráig munkaidő-kedvezményt vehet igénybe, mindketten 60 százalékos munkaidőben dolgoznak, és így tudják megoldani azt, hogy a 8 hónapos kisgyermek mellett mindig valamelyik szülője van, és egyelőre még nem kellett gyermekintézménybe adni. Mondhatnám egyébként a nők munkahelyi biztonságának erősítését, amely azért ma egyáltalán nem jellemző, bizony nagyon sok nő szorong, amikor gyermeket vállal, vagy amikor a gyermek mellől visszatér a munkába, hogy vajon a főnökei, a munkahelye hogyan fogja azt elviselni, hogy a gyermek megbetegszik, hogy őrá nem lehet abban az értelemben számítani, ahogy egy, már ilyen feladattal nem terhelt nőre.

Ezekkel a kérdésekkel érdemes lenne foglalkozni, ha komolyan gondoljuk a gyermekvállalást, mert ezek szerintem a közeljövőben sokkal inkább hatnak a gyermekvállalási szándékra, semmint az, hogy 40 év múlva a gyermekneveléssel töltött időt is beleszámítva elmehet-e egy nő nyugdíjba vagy sem. Ugye, itt valaki azt mondta, hogy igenis jólesik a nőknek. Igenis, jólesne, egyetértek. Csak nem jólesik, hanem jólesne mindazoknak ennek az intézkedésnek a bevezetése, akik arra számítottak az ígéret után, hogy a szokásos szolgálatiidő-számítás alapján 40 év után jogosultságot szereznek a nyugdíjba menetelre.

Van itt még egy dolog, amit muszáj szóba hoznom, ez egy értékbeli, felfogásbeli különbség. De engedjék meg, bár sokszor figyelmeztetnek arra, hogy inkább fogjuk be a szánkat, és csendben legyünk - vagy most már megfogalmazódott, hogy menjünk is haza -, hogy mégis, ha már itt vagyunk, elmondjuk ezt a véleményt, hogy itt most ennek a törvénynek a kapcsán a nők családbeli és nem munkavállalói szerepének, nem ebben az értelemben értékteremtő szerepének a hangsúlyozása folyik. Nem a fiatalok gondoskodnak és szolidárisak az idősebb generációval, hanem a nő az, aki idősebb hozzátartozóit ápolja. Nem a szülők gondoskodnak a gyermekről, hanem az anya gondoskodik a gyermekről. Innen egy lépés, hogy kijelentsék, a tanulásunkra fordított pénz is kidobott dolog, mert jobb nekünk otthon, hiszen ahogy Varga képviselő úr elmondta, más feladatra teremtett bennünket az Úristen. És valóban, vannak dolgok, amikben más feladatra teremtett, meg vannak dolgok, amikben nagyon is egyforma feladatra teremtett bennünket.

A járulékemelés olyan intézkedést finanszíroz, ami nem váltja ki az óvodai-bölcsődei igényt, Tarnai képviselő úr, önnek mondom. Nagyon téved. Mert megint egy felső középosztálybeli, általánosnak tekinthető családmodellt vetítenek ki az egész országra, és alkotnak hozzá szabályozást. Ezzel egy viszonylag szűk kört tényleg kedvezményeznek, másokat meg ebből a kedvezményből kirekesztenek. Ugyanis ez egy nagy ház, ahol a felső szinten laknak a szülők, alsó szinten a fiatalok, dolgoznak az idősebbek is, dolgoznak a fiatalabbak, és sokkal kényelmesebb a család életét megszervezni, ha az idős vagy középkorú hölgynek nyugdíjlehetőséget biztosítunk, és innentől kezdve a családba egy új energia, egy új erőforrás kerül.

De tudják-e önök, hogy az országnak abban a felében, amely gazdaságilag hátrányos a rendszerváltás óta, az a jellemző, hogy sajnos a fiataloknak el kell menni vagy elmennek? Nem egy településen laknak a szüleikkel, tehát ez az intézkedés családpolitikai szempontból ezeket a problémákat nem orvosolja. Tehát tisztelettel kérem a kormányzó frakciókat, hogy ne adják fel az óvoda-, bölcsődefejlesztési elképzeléseiket, és ne számoljanak azzal, hogy ez az intézkedés majd kiváltja a bölcsőde- és óvodafejlesztési igényeket, mert van, ahol kiváltja, a hátrányos helyzetűeknél viszont nem. És ha feladják ezeket az intézkedéseket, akkor éppen a nehéz helyzetben lévőknek lesz még nehezebb a helyzete.

Ha ezt a törvényjavaslatot nyugdíjintézkedésként nézem, illetve ennek 1. §-át, mert én arra fokuszálok, nagyon sok ellentmondást hordoz. Ugyanis a nyugdíjba vonulási életkorban nagyon nagy különbségek lesznek azért, mert sunyi módon átértelmezik a szolgálati idő fogalmát, és jogosultsági időt kreálnak belőle. Emiatt 5-7 évvel idősebb korban válhat ki a munkaerőpiacról, és térhet vissza családjához, amit önök annyira óhajtanak, az a nő, aki főiskolát, egyetemet végzett. Gúr képviselőtársam már elmondta, hogy a magyar társadalomban az a jellegzetesség, hogy a nők átlagos iskolai végzettségi szintje magasabb, mint a férfiaké. Nem tudom, mi az igazságos abban, hogy az egyetemet, főiskolát végzett nő 40 év utáni nyugdíjba vonulása 62 év vagy 63? Mi ebben a kedvezmény? És miért nem érzik önök azt, hogy ez az érintettek becsapása? Mert ők így érzik, ők komolyan csalódottak.

Sérelmezik azt is a nők, hogy az utóbbi 20 évben nagyon rossz munkaerő-piaci esélyekkel rendelkező térségekben élő nők hátrányba kerülnek ezzel a törvénnyel, mert a foglalkoztatást pótló ellátások, mindenekelőtt a munkanélküli-járadék vagy munkanélküli-ellátások, illetve az ápolási díj, amely jellemezően, ha nem fogyatékos gyermek, hanem idős családtag ápolásáról van szó, valójában foglalkoztatást pótló jövedelem, kiesik a jogosultsági idő számításából. Ne gondolják azt, hogy Magyarországon mindenki, aki dolgozni szeretett volna, tudott, és csak az volt munkanélküli-ellátáson vagy ápolási díjon, aki nem akart dolgozni, vagy így tartotta kényelmesebbnek az életét.

Ez egy nagyon súlyos, megint az ország kettészakítottságából adódó hátrány, éppen a hátrányos helyzetű térségeknek; mert önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe, ők fogalmazzák meg.

(11.10)

Kaptam egy levelet, amiben leírja az édesanya, hogy van 35 év munkaviszonya, 4 évet a gyermekekkel töltött otthon - ez 39 - és van egy év munkanélküli-ellátása, és nem élhet ezzel a kedvezménnyel, pedig biztos, hogy abban az egy évben, amikor munkanélküli-ellátáson volt, szívesen dolgozott volna, ha módja lett volna. Ez egy Békés megyei hölgy éppenséggel. Tehát azt kell mondanom, hogy önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe, és ez a törvényjavaslat bünteti őket azért, amiért ők nem felelősek.

Kimaradnak járulékfizetéssel fedezett időszakok a beszámíthatóból. Önök szerint igazságos az, hogy valaki járulékot fizetett, vagy valakinek a nevében és helyett járulékot fizettek, és ezután mégsem szerezhet jogosultsági időt? Nem tiszta a törvényben jelen pillanatban, hogy mi lesz azokkal a már mások által említett speciális helyzetekkel, amikor a munkakörre amúgy is korkedvezmény érvényes. Ezt is egy levélből idézem. Mi lesz például a röntgenessel? Mi lesz azzal, aki a prémiumévek-programban vesz részt? Ki kell tölteni vagy alkalmazhatja ezt a kedvezményt? És akkor még sorolhatnám azokat az apró szakmai finomságokat, amelyeket még a törvény elfogadása előtt jó lenne megoldani.

Ha a törvény társadalmi hatását nézem, kérdezem, hogy gondoltak-e arra, hogy azok közül a nők közül, akiket önök megidéznek mint nehéz fizikai munkát végző nők - szövőnő, fejőnő -, bizony nagyon sokan állás és ellátás nélkül maradtak a rendszerváltás után, mert ezek az álláshelyek szűntek meg nagyobb számban. Megroppant egészséggel éppen azt keresik, hogy hogyan lehetne valamilyen megélhetéshez jutni. Nem látom azt az igyekezetet, hogy számukra valamilyen esélyt teremtsenek, és ebből a lehetőségből pedig teljesen kizárják őket.

A másik dolog, hogy ebben az ügyben az egyik legérintettebb az egészségügyi ágazat lesz, amely jelen pillanatban is munkaerőhiánnyal küzd. Ha az egészségügyi ágazatból ennek a törvénynek a hatására elindul egy jelentősebb létszám leépülése, nyugdíjba vonulása, hogyan fog az pótlódni az amúgy nehéz helyzetben lévő egészségügyben? A nyugdíjak alakulására is gondoltak-e, hiszen a hamarabb történő nyugdíjba vonulás - itt szemmel láthatóan alacsonyabb iskolai végzettséggel, tehát alacsonyabb keresettel, szembesítve az önök ígéretével, hogy a nyugdíjak reálértékét megőrzik, tehát nem emelik - 5-10 éven belül a nyugdíjrendszeren belül olyan jövedelmi feszültségeket fog generálni, amire mindenképpen lépni kell. Tehát egy olyan intézkedést csinálnak, amely önmaga generálni fog nyugdíjkorrekciós szükségleteket, ha az érintettekkel szemben méltányosak kívánunk maradni.

Van még végül egy foglalkoztatási célkitűzés is, amit önök mondanak, ami rendkívül fontos, hiszen az ilyen kedvezményeknek is a fedezetét meg kell teremteni. Most a fél százalék nem sok, de itt a korosztályok bővülni fognak, és elég hosszú ideig kell biztosítani. Önök egymillió munkahelyről beszélnek. De lesz-e egymillió munkavállaló és honnan? Ezért nagyon kérdéses, hogy marad-e a korhatáremelés vagy visszacsinálják, ha marad-e, tesznek-e valamit az időskori munkavégzés feltételeinek a javításáért. Eddig ugyanis az volt a szakmai meggyőződés, hogy nem szerencsés a korai nyugdíjba vonulás ambicionálása, ezt a fajta társadalmi motivációt tompítani kellene, esetleg megfordítani annak érdekében, hogy az legyen a cél és az legyen az életmodell, hogy aki teheti, minél tovább a munkaerőpiacon maradjon. Ez az intézkedés ezzel most éppen szembemegy.

Végül: így lehet-e csak csinálni a nők kedvezményezését? Itt többször elhangzott, hogy semmi nem történt. Én úgy gondolom, hogy történt, hiszen volt egy gyermekkedvezmény-rendszer, amiből férfiak és nők egyformán részesültek, nem volt különbség aszerint, hogy ki milyen iskolába járt, volt-e neki munkanélküli ellátása vagy csak kereső munkaviszonya. Igaz, hogy ez 2009-ben lejárt, de szerintünk érdemes lenne ezt a logikát folytatni, visszahelyezni - azt tudnánk támogatni - és finomítani, ugyanis ez egy olyan rendszer, amely a kettős helytállást és a gyermekvállalást úgy kedvezményezi, úgy honorálja, hogy nem gerjeszt megmagyarázhatatlan és indokolhatatlan különbséget az érintettek között.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu