DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztéshez mondott expozémat annyiban szeretném kiegészíteni, hogy a 2008. évi CII. törvény módosítása kapcsán azért az a felvetésem, amiről szóltam, úgy gondolom, mindenkit mélyen el kell hogy gondolkodtasson: meddig és hogyan lehet olyan formában költségvetést készíteni, mint ahogy az előző nyolc évben megtette a szocialista-szabad demokrata koalíció.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

És láthatjuk azt, hogy bizony még a mai napig is egyfajta csontvázak potyognak ki a szekrényből, tehát valóban olyan aknákat helyeztek el, olyan csontvázakat, amelyek most robbannak, vagy most esnek ki, ki-ki ahogy a képeket szereti, el tudja ezt képzelni.

Ebben az esetben az történt, hogy úgy gondolták az előző parlament képviselői, hogy az a helyes, akkor járnak el jól, ha átcsoportosításokat hajtanak végre a kevésbé módos önkormányzatok számára, ami önmagában, úgy gondolom, hogy támogatandó cél is, viszont nyilvánvalóan a lobbiérdeknek engedve azt mondták, hogy azért majd vissza fogjuk adni azon önkormányzatoknak ezeket az összegeket - nagyságrendileg, hogy elképzeljék, körülbelül 9 milliárd forintról van szó -, akik ezt a terhet vállalták. Azt mondták, hogy nem mi, majd egy következő kormány intézkedjen, rendelkezzen arról, hogy vissza fogja adni ezt a 35 százalékot.

Úgy gondolom, nagyon helyes az, hogy úgy határozunk, hogy erre ilyen formában ne legyen lehetőség.

(15.10)

Teremtsük meg annak a forrását, hogy a valóban rászorult önkormányzatok hozzájuthassanak azokhoz a forrásokhoz, amelyek a működésükhöz szükségesek. Sajnos, nagyon sok ilyen van, ezért ez a törvényjavaslat gyakorlatilag a 2011. évi költségvetési törvénnyel biztosítani fogja ezeket a forrásokat, de nem úgy, hogy visszaadunk összegeket a tehetősebb, módosabb önkormányzatok számára. Hiszen feltételezem, épp azért kellett ezt az átcsoportosítást megtennie már az előző parlamentnek is, mert látható volt az, hogy milyen óriási bevételkülönbségek alakultak ki Magyarországon az egyes térségekben a különböző önkormányzatok között, ki az, akinél jelentős ipar, szolgáltatás és ezáltal jelentős helyi iparűzési adóbevétel van, illetve ebből következik is, és nyilván erősen korrelál, milyen mértékű a személyi jövedelemadó-bevétele is. Tehát úgy gondolom, ezt a formát helyesen kell kezelni, és nem úgy, hogy gyakorlatilag odaígérve egy későbbi kormány terhére, egy későbbi költségvetés terhére, azért valahogyan visszacsorgatni azon önkormányzatoknak, amelyek megtehették ezt.

Tehát úgy gondolom, a szolidaritási elvet felrúgták, azt, hogy hogyan és mi módon lehet segíteni az arra rászoruló önkormányzatokat, ez nem megoldás, hogy adunk is, meg el is veszünk, hanem mondjuk ki világosan az elveket, hogy a tehetősebb önkormányzatok részéről, az adóerő-képességet figyelembe véve, a fennálló szabályok alapján átcsoportosításokat hajtunk végre, és ennek alapján próbálunk egyfajta területi kiegyenlítést megvalósítani.

A másik törvényjavaslattal kapcsolatban, ami a 2009. évi CXXX. törvény módosításáról szól, úgy gondolom, egyértelmű és világos, már csak abból kifolyólag is, hogy nem ez az első ilyen módosítási javaslat, hiszen a MOL befizetése kapcsán már megtettük azt a módosítást, amely a költségvetés kiadási és bevételi összegét módosította, hiszen ezt a 35,2 milliárd forintot már átvezettük a költségvetésen a parlament döntése alapján. Most ennek a 61 milliárdos összegnek, a távközlési szektorból származó összegnek az átvezetéséről van szó.

A bizottsági ülésen fölmerült annak az igénye, hogy micsoda dolog az, hogy ezt ilyen átláthatatlan módon teszi a kormány. Akkor, úgy gondolom, világos és egyértelmű válasz született, hogy ez nem átláthatatlan módon történik, hanem a fennálló törvényi szabályozás alapján, hiszen most azt írja elő az államháztartási törvény, hogy ezt az általános tartalékba kell helyezni. Azt is tudjuk, hogy eddig kisebb összegek kerültek fölhasználásra abból a pénzből - amint már említettem -, a 35,2 milliárdból, s ezt, ha jól emlékszem, a 1132/2010. kormányhatározat tartalmazza, amely megjelent.

Nyilvánvalóan a 61 milliárd forintos tartalék nem azt a célt szolgálja, hogy a kormánynak legyen dugipénze, elkölthető pénze, nem ez a fő cél. Nyilván lehetnek olyan előre nem látható vagy nagyon égető kiadások, amelyekre nincs fedezet, például a nemzetközi tagdíjak tartozhatnak ebbe a körbe, a nemzetközi szervezetekben lévő tagdíjak, amelyek nem lettek kifizetve, nem lettek betervezve az előző kormány jóvoltából, az előző parlament jóvoltából ezek az összegek, ezeket rendezni kell, és még egy-két olyan fontos tétel rendezése is elképzelhető.

De ez elsősorban azt a célt szolgálja, hogy egyrészt átlátható és világos módon mindenki a parlamenten keresztül láthassa ezeknek a pénzösszegeknek a felhasználását, és ahogyan mondottam, elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a 3,8 százalékos költségvetési hiányt tartani tudja az ország a költségvetésen keresztül, hiszen mi, ellentétben a szocialista-szabad demokrata kormánnyal, illetve parlamenti többséggel, fontosnak tartjuk azt, hogy a vállalásainkat betartsuk, és 8 év után végre olyan költségvetése legyen az országnak, végrehajtva is, amely a tervszámokhoz igazodott.

Tehát arra kérem képviselőtársaimat, hogy a 2009. évi CXXX. törvény módosítását ezen a szemüvegen keresztül is nézzék, lássák, hiszen elsősorban ezt a célt szolgálja.

Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu