BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyes közlekedési tárgyú törvények módosítása kapcsán az első szakasz 4. pontjához kívánok véleményt megfogalmazni.

Az előterjesztés a következőképp fogalmaz: a közúti járművezetők képzése állami alap- és középfokú oktatási intézményekben vagy tanfolyamon, a közúti közlekedési szakemberek képzése és továbbképzése szaktanfolyamon történik. A tanfolyami és szaktanfolyami elméleti képzés és továbbképzés a közlekedési hatóság engedélye alapján zárt rendszerű elektronikus képzési formában, zárt rendszerű elektronikus képzésmenedzsment-rendszer alkalmazása mellett is végezhető. A járművezetői vizsgabiztosok, szakoktatók és az iskolavezetők képzése és továbbképzése szakirányú műszaki felsőfokú oktatási intézményben történik.

Tisztelt Elnök Úr! Az általam is jegyzett módosító indítvány akként kívánja módosítani a 18. § (1) bekezdését, hogy az elektronikus, azaz távoktatásos képzési rendszer helyett csak a tanteremben történő képzést preferálja. Természetesen mindez nem szünteti meg a távoktatás azon formáját, amelyre a törvényalkotó, jogalkotó gondol, de mégis úgy gondolom, hogy az elmúlt húszéves tapasztalat visszaigazolja mindazon szakmai érveket, amelyeket röviden szeretnék megfogalmazni. És az adatok, amelyeket a tisztelt Házzal közlök, kimondottan csak Csongrád megyei adatok.

Egy adott évben Csongrád megyében 6-6,5 ezer ember jelentkezik gépjárművezető-képzésre, beleértve a segédmotor-kerékpártól egészen a teherautó- vagy autóbuszvezető-engedélyig. Öt lehetősége van egy tanulónak a vizsgára, hogy eredményes, sikeres vizsgát tegyen, és átlagban két-háromszor próbálkozik, mire eredményes vizsgával rendelkezik a végén, ami azt jelenti, hogy körülbelül 15-17 ezer vizsgaalkalom történik Csongrád megyében egy évben.

A vizsgaalkalmanként befizetett vizsgadíjakat a tanuló a magyar állam kasszájába teljesíti mint vizsgadíjat, az összes többit pedig az elméleti képzésért a képző szervek felé, amelyek vagy egyéni képző szervek, egyéni cégek, vagy pedig társas vállalkozásként működnek.

Csongrád megyében jelen pillanatban közel 40 képző szerv kapott és él a működési engedélyével, és ebben a 40 képző szervben több száz olyan dolgozó, szakember dolgozik, aki elméleti képzésekkel, illetve gyakorlati képzésekkel tölti mindennapjait és tartja el családját.

A tanulók, akik beiskolázásra kerülnek, a Csongrád megyei felmérések szerint 80-90 százalékban 25 év alattiak. A korukból is adódik, hogy ezek a diákok a modern technikát már jól tudják alkalmazni. És természetesen, ha azt a választási lehetőséget megadjuk számukra, amely a távoktatás, illetve a kötelező tantermi képzés között van, akkor a diákok, egyértelműen a könnyebb ellenállás felé elmozdulva, kihagynák a tantermi képzést, és csak és kimondottan a távoktatást választanák. Ellenben a szakma egyöntetű véleménye az, hogy a távoktatás mint oktatási forma nem ember közeli, és nem járul hozzá a kulturált közlekedés fejlesztéséhez, nem járul hozzá a balesetmentes közlekedéshez vagy legalábbis azok százalékos arányának a csökkentéséhez. A mi megítélésünk szerint a két rendszer együttes megtartásával és az elméleti szakoktatók megtartásával azon előnyök léphetnének elő, amelyekkel a személyes kapcsolattartást, a szakmai tudás átadását lehet erősíteni.

Úgy gondoljuk az elmúlt több évtizedes tapasztalatból kiindulva, hogy részünkre az az egy járható és elfogadható út van, amely a tantermi képzést mint fő preferált képzést tovább engedné működni. Ezzel nem kerülnének veszélybe a hazai kis- és középvállalkozások, esetenként nem nőnének a munkanélküli helyek és nem csökkennének a munkahelyek. Mi úgy gondoljuk, hogy az autóvezető-képzés, amely igazából rengeteg sebből vérzik, és nagyon sok problémával van körülövezve, több megbecsülést, több odafigyelést és nagyobb támogatást igényelne.

A tantermi képzések kapcsán a szakoktatóknak egyöntetűen az a véleménye, és ezt személyesen is tapasztaltam, hogy egy elméleti tanteremben leadott elméleti képzés sokkal ember közelibb, és a felmerülő problémákat, mint például a vezetéselméleti problémák - gondoljunk csak például a bizalmi elvre, vagy gondoljunk például a járműkezelés azon problémakörére, amely például egy kipördülés esetén annak a megfékezésére irányul -, ezeket olyan szakemberek oktatják jelen pillanatban tantermi keretek között, akik több évtizedes tapasztalatokkal rendelkeznek. Ennek a tapasztalatnak az átadásával az utánpótlás, azok, akik kikerülnek a közlekedésbe, nagy valószínűséggel biztonságosabban és jobb körülmények között vezetnének. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Mi arra kérjük a jogalkotót, hogy támogassa a módosító indítványt. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu