MANDUR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a módosító indítványainkat illetően elrendezném az eredeti javaslatban szerepelt első vitaszakaszban felsorolt ajánlási pontokat. Ezt most nem tenném meg, hiszen mindenki látta írásban, miről van szó, elég hosszú a lista, úgyhogy nem húznám vele az időt, és a jegyző úr is felolvasta. Ez ugyanis összefüggésében azt tartalmazza a módosító javaslatainkban, hogy valóban az a javaslatunk, hogy ebből a törvényből egész egyszerűen emeljük ki azt, ami az írott sajtóra, illetve az internetes szabályozásra vonatkozik. Tesszük mindezt azért, mert egyrészt ennek az egész törvényjavaslatnak az egyik fő problémája, szaknyelven azt szokták mondani, hogy funkcionálisan túlterhelt. Tehát millió olyan funkciót akar elrendezni egy törvényen belül, amelynek a kezelése szinte lehetetlen, hiszen különféle szabályozást igénylő területeket és különféle médiumfajtákat próbálna egy egységes törvényben kezelni.

Ez az Unióban is jól látszik, nem véletlenül követik azt a gyakorlatot, hogy az irányelvek leginkább az audiovizuális médiára vannak kifejlesztve, és ez a bizonyos 2010/13-as uniós irányelv - amely tartalmazza az audiovizuális médiapolitikát, és amelyben kötelezettségvállalása van Magyarországnak is, hogy a saját médiaszabályozását ehhez az uniós irányelvhez igazítja; ebben valóban van egy elmaradásunk, ezt pótolni is kell, és ez a mostani törvény akár alkalom is lehetne erre, hogy ezt a hiányosságot pótoljuk - nem véletlenül nem foglalkozik az írott sajtóval és az internettel. Ezt egyébként külön ki is emeli a preambulum bekezdéseiben, ahol meg is nevesíti ezt. Sőt, hozzátennék még valamit: lényegében az Unióban nem divat a rádióspiac szigorú szabályozása sem.

Tehát mondhatnánk azt is, mi ezzel a javaslatunkkal kompromisszumként még azt is elfogadnánk, hogy az audiovizuális szabályozásnak egy nagyon rokon területe a rádiós szabályozás, és erre van, mondjuk, ingerenciánk, hogy egy törvényben szabályozzuk, akkor még ez talán belefér, mert ennek a szabályozása valószínűleg működik. De a javaslatunk és a módosító javaslataink sorában azt célozzuk, hogy vegyük ki az írott sajtót és főleg az internetre vonatkozó szabályozást, mert ennek a területe ráadásul még annyira ingoványos, hogy itt még meg kellene nézni a különféle gyakorlatokat, hogy egyáltalán máshol, például az Unión belül ezt hogyan szabályozták. Az itt lefektetett javaslatból is jól látszik, az előterjesztők sem nagyon tudnak ezzel mit kezdeni, bár nagyon igyekeznek begyömöszölni ezzel az egész egy a tábor, egy a szabályozás című logikával, hogy mindent egy pontból szabályozzunk. Tehát kicsit olyan a feladat, mintha arra próbálnánk egy ilyen igen-nemes, igen vagy nem válaszos megoldást találni, hogy mi a jobb, az alma vagy biciklizni, s erre azért borzasztó nehéz egy igennel vagy nemmel válaszolni. Nagyjából a törvény erre tesz kísérletet, és ettől az egész egy picit szerencsétlen is. Én tehát azt mondom, könnyítsük ki, erről szólnak a módosító javaslataink.

Nekünk az az álláspontunk, hogy a nyomtatott és internetes sajtóra vonatkozó szabályozásnak semmi helye ebben a médiatörvény-szabályozásban, és ezért ezt vegyük ki. Erről én többet nem is kívánnék szólni, már csak azért sem, mert itt úgy látszik, elég nagy az úgynevezett ellenőrzési és szankcionálási kényszer, és ez a funkcionális túlterheltség jól mutatja magát, hogy ahogyan haladtunk előre az elmúlt fél év során a médiatörvény-hozásban, s eljutottunk idáig, igazán, minthogyha valami nagy ötletrohamnak lennénk egyfajta áldozatai, és a módosító javaslataink is erre irányulnak, hogy még hol lehet ezt a dolgot szabályozni. Hol lehet még valamit mondani az ezen a piacon létezőknek, hogy még mit szabad meg mit nem szabad, mert mi ezt itt nagyon jól tudjuk, mi, a törvényalkotók.

Most már ott tartunk, hogy olyan zenét tessék közvetíteni, amit majd a Mahasz-lista és a YouTube alapján elő fogunk írni. Én azért ettől mélyen tartóztatnám magunkat, mert ilyen világ talán még a rendszerváltás előtt sem volt, hogy megmondták volna azt, hogy mit kell hallgatni. Azt egyszerűen el fogjuk tudni intézni, és a módosító javaslatunk is nagyrészt erre vonatkozik, hogy ezentúl majd hallgassák a Szabad Európa Rádiót meg a Luxembourgot, mert egyébként mi majd tudjuk, hogy egyébként mi a jó a magyarnak. Nos, ebbe azért mi nem mennénk bele, ezért a módosító javaslatoknál nem is támogattunk semmi ilyen típusú kezdeményezést, hanem sokkal inkább azt mondjuk, hogy ahol szükséges, és a piac létezéséhez azért egy szempontot azért hadd vegyek ide be: ez egyszerre egy piac is. Ahogyan az Unió is fogalmaz, és a módosító javaslataink is ezt a logikát követik, ha majd megfigyelik, hogy a médiaszabályozás egyszer egy kulturális kérdés, de egyszerre piaci kérdés is. Ha ezt a kettős logikát követni akarjuk, és persze szeretnénk Magyarországon versenyképes, hallgatókat, nézőket érdeklő, korrekt, hiteles, és még sorolhatnám, kiegyensúlyozott tájékoztatást szeretnénk, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy sokszínű.

Még azt is el kellene fogadni, és ezt célozzuk a módosító javaslataink java részével, hogy ezt nem is lehet megvalósítani Magyarországon úgy, hogy egy rádióadótól, egy televízióadótól követeljük meg folyamatosan, hogy mindenben és mindenkor kiegyensúlyozottságot produkáljon. Valószínűleg nekünk itt, ebben a Házban az a törekvésünk, és a módosító javaslataink is erre vonatkoznak, hogy Magyarországon összességében tudjuk azt biztosítani, hogy egyrészt mindenki hozzáférhessen az információhoz, mindenki megkaphassa többféle metszetből és megközelítésből a valóságot a tájékoztatásban, de azt még hozzá kellene tennem, és ez a másik logikánk a módosító javaslatokkal, hogy a véleménynyilvánítási szabadsághoz is biztosítani kell az eszközrendszert, hogy mindaz, ami az alkotmány és az ebből fakadó további jogszabályok által körvonalazott magyar jogrendszerben lehetséges és szabad, azt meg lehessen tenni, és ne lehessen megtenni mindazt, amit nem szabad, ami korlátos. Az alkotmányban egyébként nagyon pontosan kiderül sok minden, mint alapelv, hogy mi az, amit nem lehet. Például nem lehet uszítani, és még sorolhatnánk. Ezzel most nem nagyon húznám az időt.

Nos, a módosító javaslataink jó része ezen alapul. Ezt azért mondtam így elöljáróban, és majd rá fogok térni a konkrét pontokra is, hogy értsék a logikáját, amit mi egyébként ebben benyújtottunk, és ezért ez a túlszabályozott rendszer, ahogyan eljutottunk az elmúlt fél év során, és idáig eljutott a törvényjavaslat tevője is, higgyék el, nem tesz jót Magyarország médiapiacának, mert a politika által körbebástyázott, nagyon szűkre szabott mezőt akarunk, ráadásul egy olyan szankciórendszerrel, amelyet egy olyan médiahatóság kezébe adunk, amely viszont az ilyen egészen misztikusan megfogalmazott szabályrendszerben egészen kőkemény büntetést hajthat végre mindazokon, akikről úgy ítélik meg, hogy egyébként ők most ezt elkövették.

(22.10)

Ez majdhogynem gusztus dolga lett. Gusztus dolga lett! Ha vemhes, ha nem vemhes; van rajta sapka, nincs rajta sapka - tönkre lehet tenni üzletileg.

Nem véletlenül javasoljuk azt módosító javaslatunkban, meg lehet találni több ponton is, hogy azt mondtuk, hogy ez a szankcionálási rendszer egyrészt legyen sokkal - hogy mondjam - kifizethetőbb. Tehát, ha valaki vétséget követ el, a mérték legyen kifizethetőbb. Nem lehet azt mondani az írott sajtóban, hogy például 10 és 25 millió forintra megbüntetünk. Aki ismeri az írott sajtó világát, finanszírozhatóságát, működését, hogy ezzel gyakorlatilag gallyra lehet vágni bármelyik újságot. 200 millió forintig el lehet menni a jelentős befolyással, erővel bíróknál. Ezt sorozatban meg lehet csinálni. És sajnos a szabályozás is egy jó, normális jogállamban, és ez a módosítójavaslat-csomagunknak is az egyik része, az úgy működik, hogy törvényben precízen tessék megfogalmazni. Ez egy nagyon fontos alapelv. Nem "attól függ". Nem attól függ, hogy maga a médiahatóság, aki úgy állt össze, ahogy előállt, és ezt sokszor elmondtuk, ezzel most nem húznám az időt, majd saját kénye-kedve és gusztusa szerint dönthet erről; és egyébként ahhoz, hogy mi ez, egyet mondunk mi: kérem szépen, majd valami irányelveket adhatnak önök ki erről, ahogy önöknek tetszik.

Tehát magyarul, azt a funkciót, ami a törvényhozás funkciója lenne nekünk, hogy megfogalmazzuk precízen, hogy milyen esetekben mi van - ez majdnem egy olyan KRESZ, hogy attól függ. Így nem lehet közlekedni. Nekünk meg kell mondani, hogy mi a norma, mi az, ami valódi sértés, és azért milyen büntetés jár. Én ezt egy nagyon felelőtlen törvényhozási folyamatnak tekintem, hogy valakiknek az önkényeskedés lehetőségét a kezébe adjuk azzal, hogy majd ők ezt megfogalmazhatják, és ezen annyiszor módosítanak, ahogy ők akarnak. Ezzel egy teljesen mocsaras, bizonytalan környezetet adtunk a magyar média világának. Ki vannak szolgáltatva. Egy biztos, a kiszolgáltatottság érzése nagy, a visszaélés lehetősége óriási.

De ugyanez figyelhető meg, hogy az egyik kezünkben ott a korbács, az "attól függ" logikán halálra lehet büntetni mindenkit, üzletileg tönkre lehet tenni, de ha így sem bírunk velük, akkor egyszerűen betiltjuk hatósági úton. Nem véletlenül mondtuk azt, hogy vissza kell adni a bírósági eljárási utat. Ez van a módosító javaslatainkban több ponton is, meg lehet nézni. Ezt a rendet vissza kell adni. Igen, a bíróságnak a dolga az, hogy a törvényesség határain belül vitás kérdésekben mondja ki az ítéletet, és ne egy hatóság. Ne hatóság mondja meg! Ugyanis ezt a szabadságot, hölgyeim és uraim, egy demokráciában meg kell adni a médiának. Mert sokszor nem tetszik a döntéshozóknak s főleg a hatalomnak, amit néha írnak róla. Ezért sem a hatalmi oldalról, sem más egyéb befolyásolási oldalról, mondjuk, a párt részéről nem lehet olyan jogosítványt adni senkinek a kezébe, hogy egyébként ezt ő fogja a kezében tartani, és attól függ, hogy neki mi a gusztusa erre, tetszik vagy nem.

Ez a pártállami időket idéző mechanizmus. De ezt ki kell mondani, mert ez van ugyanis leírva, ebben a szabályozásban ez van benne, és ez számunkra elfogadhatatlan. Ezért javasoljuk több ponton, hogy ezeket innen ki kell irtani, nincs mese. Mert, ha nem tesszük, akkor bizony nem a demokrácia írott és íratlan normái szerint fogunk eljárni, hanem korlátozunk egy olyan világot feleslegesen és egyébként visszaélésre lehetőséget adóan, ami szerintem egy parlamenti demokráciában a részünkről egy óriási felelőtlenség.

A másik pedig a furcsa "adhatok" című kéz, nem csak a korbács. Ebben is vannak nagyon érdekes javaslatok, például ilyen a 48. § (4) bekezdése, amire mi azt javasoltuk, hogy ezt hagyjuk el, illusztrációképpen mondom, amely azt mondja, hogy a Médiatanács iránymutatóban majd meghatározhatja azt a közfeladatot, amelynek ellátására pályázati eljárás nélkül is adható médiaszolgáltatási jogosultság. Hát ez attól függ, egyszerűen csak úgy adhatunk, adunk ilyet. Aki elsőnek majd jelentkezik, annak meg odaadjuk. Hát ez, kérem szépen, ilyen törvényt és ilyen lehetőségeket adni csak úgy!? - attól függ. Pályáztatás nélkül, valakiknek. Csak! Egy ilyen médiahatóságnak, ahogy ez összeállt! Ez szerintem nem felelős helyzet.

De mondhatnék mást is. Ez a 64. § (8) bekezdésében egy bizottsági módosító javaslat, ami nagyon érdekes szituációt eredményez. Ez úgy néz ki, hogy a Médiatanács a médiaszolgáltató kérésére médiapiaci és médiapolitikai indokok alapján, illetve jelentős közérdekre tekintettel - ez megint csak ez az attól függ - a meglévő médiaszolgáltatási jogosultság helyett pályázati kiírás nélkül a frekvenciasáv, illetve a frekvencia tekintetében hasonló feltételekkel a médiaszolgáltatási lehetőségek jegyzékében szereplő más médiaszolgáltatási jogosultságot kínálhat fel. A módosítás a médiaszolgáltatásra jogosultság időtartamát nem érinti.

Ez azt jelenti, hogy bárkinek, akinek így ítéljük meg az "attól függ"-ben, adhatunk például FM-frekvenciát rádiózásban. Középhullámról áttelepítjük, mert mi úgy ítéltük meg, csak úgy. Adhatunk neki sokkal nagyobb frekvenciát, adhatunk neki 100 ERP kilowatt kisugárzó teljesítménnyel, szinte a fél országot be lehet vele sugározni, mert mi úgy gondoltuk, hogy itt szerintünk van egy olyan médiapolitikai indok. Tehát ilyen szabályzást törvényileg előállítani és a kezébe adni ennek a hatóságnak, megint "attól függ". Ez borzasztó veszélyes, hiszen mindenfajta pályáztatás nélkül a kedvenceknek visszaélésre lehetőséget adva adunk egy ilyet. Ez a Médiatanács, aki tudjuk, hogy hogyan jött létre, és kikből áll. Kontroll nélkül van egyébként, politikai és szakmai kontroll nélkül.

Ezek sajnos mindazok a megfogalmazott, és nem véletlenül így megfogalmazott, kicsit bonyolultnak tűnő, de pontosan megfejthető lehetőségek, és visszaélésre ad okot, hogy akik uralják 9 éven keresztül a hatóságot, az egész elosztási rendszert, az egész szankcionálási rendszert, és ők maguk határozzák meg, hogy mit szabad meg mit nem szabad, és mikor mit nem szabad, és ezen hogy és mikor változtatunk szabadon, mert a törvény lehetőséget ad, ez sajnos a jelenlegi körülmények között a most regnáló és most kinevezett, és megválasztott, 9 évre megválasztott csapatnak, pártnak - mert itt nem is az aktuális kormányról van szó, hanem az aktuális uralkodó pártról - lényegében egy pártirányítási és pártfelügyeleti rendszert adott a kezébe. Ezzel totális hatalom van a média fölött. Ezt kell látni. Közmédiumok már zsebben, a kereskedelmi és független médiumok pedig ezzel a rendszerrel abszolút fogott helyzetben vannak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Még egy percet hadd kérjek, elnök úr!

Forrás: parlament.hu