FONT SÁNDOR (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány évvel ezelőtt, még az előző kormányzat időszakában felmerült annak a kérdésnek a szabályozása, hogy a magyarországi multinacionális áruházláncok esetleges erőfölényét hogyan kellene korlátozni a beszállítók védelmében. Ez a tervezet akkor részsikereket hozott, végül is 2009-ben a tisztességtelen forgalmazói magatartásról szóló törvényt fogadtuk el többpárti támogatással. Ennek a törvénynek mintegy egyéves tapasztalata az, aminek következtében egyéni képviselői indítvánnyal próbáltuk összegezni, hogy az elmúlt egy évben az ellenőrző hatóságok, az érintett beszállítók és maguk az áruházláncok milyen véleménnyel vannak a 2009-ben meghozott törvényről, és abban esetlegesen milyen pontokat kell módosítani.

Ezt a szándékunkat még azzal is szerettük volna indokolni, hogy közismerten a kormány az ismert gazdasági helyzet következtében úgynevezett válságadót vetett ki néhány, a gazdaságban érdekelt társaságra, így többek között az élelmiszer-kereskedelmi vállalkozásokra is. Ekkor többen az ellenzék részéről is attól tartottak, hogy az így kivetett válságadó egy részét vagy teljes egészét továbbhárítják az érintettekre, ez esetben a beszállítókra. Ezért úgy gondoltuk, hogy érdemes lenne összegezni az elmúlt egy év tapasztalatát, valamint érdemes lenne arra odafigyelni, hogy a válságadóval érintett cégek, így a kereskedelmi, élelmiszer-kereskedelmi vállalkozások ne tudják továbbhárítani a rájuk rótt terheket.

Gyakorlatilag a törvénymódosításom leglényegesebb eleme, hogy azt szerettem volna tisztázni, melyek azok a feltételek, amelyekkel biztosítani tudjuk a beszállítók védelmét, de eleget tudunk tenni mind az uniós, mind a magyar piacpolitikai igényeknek. Hosszas vita volt az előkészítés során arról, hogy milyen mélységig lehet ebben a kérdéskörben elmenni, mert láttunk nyugat-európai példákat arra vonatkoztatva, hogy az úgynevezett adózási terheket netán polcpénz beszedésével hogyan hárítják tovább. Volt arra példa, hogy egyes országokban megtiltják törvényi szinten az úgynevezett visszterhes érték-visszatérítéseket. Ezt mi csak egyszerűen polcpénznek említjük. Hiszen sajnálatos módon Magyarországon, Európában szinte egyedülállóként 81-féle címen tudnak visszatérítést kérni az áruházláncok a beszállítóktól.

A törvénytervezet néhány lényeges pontját hadd emeljem ki. Ebben a törvénytervezetben javaslom szabályozni, hogy az akciós termékek esetében hogyan kell elszámolni a beszállító és az áruházláncok között; hogy mit jelent az önköltségi ár alatti forgalmazás tiltása, ebből már több sajtócikk jelent meg az elmúlt héten csütörtökön és pénteken. Igen, itt arra gondolunk, hogy nem tisztességes az a termék-előállítás, amit végül önköltségi ár alatt árusítanak csak azért, hogy ezzel vevőcsalogatás formájában behívják a vevőket, mert úgyis más termékeket is megvásárolnak a vevők, ha már egyszer bent vannak. Különösen a sütőipari termékek esetében jellemző az önköltségi ár alatti forgalmazás.

Ugyanígy szerettem volna kitérni arra, hogy a 30 napon belüli fizetési kötelezettség mely időponttól kezdve számítódik fizetési kötelezettségnek. Itt egyértelműen arra teszek javaslatot, hogy az áru átvételétől számított időpont a határpont. Mindegy, hogy ezt raktározási, kölcsönadási, letárolási szerződéssel burkolják, ha a beszállító átadta az árut, innentől kezdve 30 napon belül esedékes a fizetési kötelezettség az árut átvevő részéről. Nagy vitát váltott ki a logisztikai díj, amelyről azt gondoljuk, hogy semmi köze hozzá a beszállítónak. A logisztikai díjat törvényi szinten tiltsuk meg, ilyenre nem lehet kötelezni a beszállítót. Hiszen az, hogy egy áruházláncnak a logisztikai központból szét kell teríteni az árut, és ez költségbe kerül, ez igaz, de ehhez semmi köze a beszállítónak. Azoknak az áruházláncoknak, amelyek ekkora rendszert kiépítettek, tisztában kell lenniük azzal, hogy ennek költségei vannak.

Ehhez a törvénytervezethez, mintegy mellékláb, kapcsolódnak olyan akut kérdéseket is rendező, három törvényi területet megnyitó szakaszok, mint például a szőlőtermesztéshez és borgazdasághoz kapcsolódó törvénytervezet. Itt egyszerűen azt szeretnénk tisztázni, hogy azok a szőlőtelepítők, akiknek szőlőtelepítési jogosultságuk van, és így telepítettek szőlőt, de közben még nem kértek vagy nem érkezett meg a szőlőtelepítési engedély, azt az Unió nagyon szigorú bírsággal, kivágási kötelezettséggel sújtja. Mi azt gondoljuk, hogy a csökkenő magyar szőlőterületeket ne sújtsuk egy értelmetlen kivágással, amikor tudjuk, hogy elvileg minden jogosultsága megvan a termesztőnek, a telepítőnek a telepítésre. Igen, adminisztrációs hibát követett el, ezért egy rendbírságot persze ez esetben ki kell majd szabni, de ne kelljen kivágni az egyéves ültetvényt, amelyet esetleg most a jelenlegi szabályok kötelezővé tennének.

A Nemzeti Földalaphoz kapcsolódó rendelkezések egyik részét javaslom módosítani. Mint önök tudják, az idei törvénykezésnek megfelelően a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz került a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet teljes intézménye, és itt szeretnénk tudni, hogy kik az állami földek bérlői, használói, és ezen használók személyes adatainak nyilvántartásához javaslok felhatalmazást adni, hogy az adatvédelmi törvénnyel párhuzamba kerüljenek az adatnyilvántartások. Valamint ugyanígy az úgynevezett MVH-törvényhez, ezt egyszerűen mezőgazdasági támogatási törvénynek nevezzük, tettünk be egy javaslatot. Ebben szeretném javasolni, hogy az erdőtelepítéshez kapcsolódó egyes tevékenységek beruházásnak minősüljenek. Ennek az a lényege, hogy ha beruházási minősítést kapnak az erdőtelepítések egyes fajtái, akkor az Uniótól további pénzforrásokat lehet igényelni.

Ezek inkább technikai jellegű módosítások voltak, mint említettem. A fő gerince a módosító indítványomnak a tisztességtelen forgalmazói magatartás tiltásához kapcsolódó indítvány az elmúlt egy év tapasztalata alapján, és az, hogy ne tudják áthárítani a különadót a beszállítókra.

Kérem, hogy támogassák az indítványt. Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu