HERCZOG EDIT (Európai Parlament képviselője): Tisztelt Képviselő Urak! Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Nagy öröm nekem, hogy európai parlamenti képviselőként ebben a ciklusban először egy olyan témában szólalhatok meg, ami már a brüsszeli magyar törvényhozási gyakorlat része is, hiszen a 2004-2009 közötti időszakban személyesen is részt vettem a 3. energiacsomag kidolgozásában. Talán jelentéktelennek és apróságnak tűnik, de a 3. energiacsomag "Az európai energiapiac liberalizációja" címet viselte. Tudom, hogy ezt a szót mostanában nehezen ejtik ki Magyarországon, de mégiscsak nagyon fontos, hogy az eredeti nevét is megemlítsük.

Miért volt fontos a 3. energiacsomag, miért van jelentősége a mi számunkra? Először is a digitális gazdaság olyan mértékben tart igényt minden időpillanatban energiaszolgáltatásra, ami a huszadik századi energiaszektorra még nem volt jellemző. Sokkal nagyobb kihívás áll az európai energiaipar előtt, hogy folyamatosan energiát tudjon szolgáltatni a fogyasztók számára - akár lakossági, akár vállalati fogyasztókról beszélünk -, mint korábban. Tesszük ezt akkor, amikor jól látható módon az egész európai piacon - beleértve Magyarországon is - nagyon régen nem történt lényeges tőkebevonás, lényeges befektetés az ágazatba. Harminc-negyven-ötven éves energiatermelő vállalatokról van szó, mindenképpen fontos tehát, hogy beruházást indukáljunk ebben az ágazatban.

Mik azok a jogi lehetőségek, amelyek az Európai Unió rendelkezésére álltak? Az európai szerződés, a lisszaboni szerződés nem helyezi az energiapolitikát a közösségi politikák kategóriájába, a lisszaboni szerződés 191. §-a mindössze szolidaritásra szólítja fel a tagállamokat akkor, ha valakinek valamilyen energiaellátási problémája van. Nagyon gyorsan, már 2006-ban kiderült, hogy ez a szolidaritás önmagában semmit nem ér, hiszen ha a gázvezetékek, elektromos vezetékek Európában nincsenek összekapcsolva, akkor a tagállamok egymásnak segítséget nyújtani nem képesek. Ez indukálta az energiapolitika központi kérdéssé válását az elmúlt időszakban. De szeretném hangsúlyozni, hogy ez a továbbiakban sem közösségi politika, hanem közös politika, amely közös politika tekintetében Magyarországnak, mint január 1-jétől az Európai Unió elnökségét adó országnak, óriási nagy feladata van.

Engedjék meg, hogy erről zárójelben mondjak egy szót. Február 4-én az európai csúcs témája az energiabiztonság lesz, és itt pártoktól független magyar érdek, hogy elérjük, az európai függőségünk tovább csökkenjen. Ennek várhatóan legalább három-négy területen előrelépést kell hoznia. Mindenképpen szükséges, hogy sikerüljön egy európai főtárgyalót kineveznünk, aki a külső piacokon a gázellátás tekintetében az Európai Unió 500 milliós lakossága nevében tud fellépni, megakadályozva ezzel, hogy az Európai Unió tagállamai egymás alá ígérve végül mindannyian rosszabbul járjanak a legnagyobb gázbeszállítóval folytatott tárgyalások során. Nagyon fontos a diverzifikáció esetében, hogy elérjük, hogy az Európai Unió támogatása a Nabuccóhoz valóra váljon, azaz a Nabucco-vezeték építése megkezdődjön. Stratégiai fontosságú a Balti-tenger és a Földközi-tenger összeköttetése, az észak-déli vezeték megépítése, és magyar, valamint régiós érdek, hogy ehhez európai forrásokat találjunk. Ezenkívül nagyon fontos a regionális piacok megalkotása.

2015. január 1-jére a tervek szerint létre kell hozni az európai belső piacot az energiapolitika tekintetében, és abban a pillanatban, hölgyeim és uraim, bár nem közösségi politika, mégis egy olyan közös belső piacra lépünk, ahol megkülönböztethetetlen áruként és szolgáltatásként jelenik meg az energia, hiszen se a gázmolekula, se az elektron nem visz egy kicsi zászlót a kezében, hogy hol gyártották, Magyarországon vagy máshol. Ezért nekünk nem magyarként kell erről a kérdésről gondolkodnunk, hanem magyarként az Európai Unióban. Ezért különösen fontos stratégiai magyar érdek a szétválasztás kérdése. A szétválasztás kérdésében nagyon fontos hároméves vitát folytattunk az Európai Parlamentben. Akik tévén követik az adást, és nem pontosan értik a tartalmi megfogalmazásokat, azoknak mondjuk el, hogy ez ugyanazt jelenti az energiapolitikában, mintha valamelyik autógyáré lenne egy autópálya, és ennek a gyárnak az autói kedvezőbb feltételekkel közlekedhetnének ezen az autópályán, míg más autók fel se mehetnének a pályára, vagy ne adj' isten csak a szélső sávban haladhatnának.

Ezért nekünk nagyon fontos volt, hogy az energiatermelés és az energiaszállítás szétváljon. De legalább ilyen fontos volt - amiről nagyon nagy vita volt az Európai Parlamentben -, hogy az állam szerepe csökkenjen az európai belső piacon, hiszen könnyen belátható, hogy a 27 európai állam közül nem Magyarország lesz a legerősebb állam egy összekapcsolt belső energiapiac területén. Emiatt különös magyar érdek, hogy be tudjuk bizonyítani, az állam nem bevonul az energiapolitikába, hanem kivonul onnan. Ez a későbbi függetlenségünk egyik legfontosabb feltétele. Mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy rossz irány az, ha az állam szerepe az energiapiacon, különösen ilyen feltételek mellett, erősödik. Az európai törvényhozó egyértelműen döntést hozott erről, és a most létrejövő, Szlovéniában megnyitó Európai Energia Hatóság e tekintetben később korlátokat is fog hozni.

A legfontosabb, ahogy mondtam, hogy ebben az ágazatban mintegy negyven éve nem volt lényeges tőkebevonás. A pénzügyi piacok a spekulatív piacokon sokkal kedvezőbb befektetést találtak, ezért az energiaágazatban elöregedett gyárakkal és hálózati rendszerekkel találkozunk. Ezen mindenképpen változtatni kell. Az európai politizálás során szinte naponta elhangzik az a kifejezés, amit ma itt még nem mondtak, hogy a nagy politikai kockázatot olyan szintre kell csökkenteni, hogy a befektetők jöjjenek. Ennek a politikai kockázatcsökkentésnek az egyik eszköze, hogy miközben az energiamix tagállami hatáskörben van, az Európai Unió mégis megfogalmazta a 2020-as stratégiáját, a 20 százalék szén-dioxid-csökkentést, a 20 százalék megújuló energiatermelést és a 20 százalék energiahatékonyságot ösztönözve, amely 2020-as stratégia egyértelműen a politikai kockázat csökkentését kell eredményezze, hogy a pénz hatékonyan bevonható legyen ezekre a piacokra.

Az energiamixen túlmutató legnagyobb politikai kockázat mindenképpen a jogbiztonság kérdése, ezért az energiapolitika területén a túlságosan gyakori törvénymódosítás semmiképpen nem indokolható, és nagyobb kockázatot hordoz, mint amekkora előnnyel jár. Én ezt ebben az esetben is így gondolom, különösen akkor, amikor a régió országai egymással is komoly versenyben vannak. Komoly versenyhátrányt jelenthet Magyarországnak, ha a többi, körülöttünk lévő, a 3. energialiberalizációs csomag eredményeként az energiapiacát fejlesztő ország versenyelőnybe kerül velünk szemben, hiszen nem mindegy, hogy mi akár gázban, akár elektromos áramban utolsóként tudunk majd új szolgáltatással, új áruval megjelenni, vagy netalán elsőként. Ilyen értelemben Magyarország tőkevonzó képessége ebben az ágazatban mindenképpen komoly versenyelőnyt, vagy ha ez nem történik meg, komoly versenyhátrányt okozhat.

Magam is meglepődtem, hogy a szén-dioxid-tárolással, a tisztaszén-technológiákkal a kormány ilyen hatékonyan és ilyen gyorsan szeretett volna foglalkozni, hiszen jelenleg - ahogy azt képviselőtársaim közül többen is elmondták - ez egy kísérleti stádiumban lévő fejlesztés, amely várhatólag az első időszakban európai támogatást Magyarország tekintetében nem jelent. Ha a magyar szén-dioxid-kibocsátást, illetve a magyar erőműhálózatot nézzük, akkor ez nem is teljesen indokolt; hadd emlékeztessek csak arra, hogy az elektromos áram 40 százalékát szén-dioxid-mentes atomenergiából állítjuk elő, és a megújuló energia tekintetében sem indokolt ennek a törvénynek a Házszabálytól való eltéréssel történő ilyen nagyon gyors meghozatala. Nem teljesen értem, miért fontos ez, azon kívül, hogy ki lehessen tűzni a zászlót: lám, lám, mi már ezt is megcsináltuk.

Igazat adok Jávor Benedek képviselőtársamnak, aki a kockázatokról beszélt. Ne felejtsük el, hogy a szén-dioxid egy mérgező gáz, a szén-dioxid talaj alatti mozgása ha emberi életeket nem is, de a biodiverzitást mindenképpen kedvezőtlenül befolyásolhatja, ezért érdemes lenne nekünk a mostaninál sokkal komolyabban és megfontoltabban haladnunk.

(16.00)

Miután Szekeres képviselőtársam részletesen beszélt a szétválasztás kapcsán a kötelező modellválasztás lehetőségéről, erre nem térnék ki, de én is jelezném, hogy itt valamelyik modellt kell támogatni. Bizonyos értelemben tehát indokolatlan és értelmezhetetlen a kormánynak az a szándéka, hogy mind a három modellre törvényt hoz. Ez valószínűleg annak a bizonytalanságnak az oka, hogy még maga sem tudja, hogy a környező országok döntéseinek eredményeként végül melyik lesz a számára legkedvezőbb. Ezt sem tartom túlságosan bölcs döntésnek, ha mindhárom szétválasztási modellre törvényt hozunk. Érdemes lett volna a jogbiztonság szempontjából kiválasztani azt az egyet, amely mentén Magyarország haladni szeretne.

Végül, tisztelt képviselőtársaim, egy kicsit hadd beszéljek a fogyasztókról! Az elmúlt öt évben nekem számtalan sok vitám volt az akkori biztossal, Andris Piebalgs úrral, hiszen minden egyes alkalommal elmondtam neki, hogy a legenergiaintenzívebb ágazat nem az alumíniumipar, az acélipar vagy a vegyipar, hanem egyértelműen a háztartások. Hiszen a háztartásban élők a saját árbevételüknek, a saját fizetésüknek 30-35 százalékát költik energiaszámlájukra, és emiatt az ezen a területen hozott döntések nagyon-nagyon befolyásolják hétköznapi életünket. Már csak ezért is sajnálatos, hogy egy olyan törvény vitáján, ami mindanyiunkat érint, a parlamenti képviselők viszonylag kis létszámban vesznek részt. De ezt, ha úgy tetszik, személyes megjegyzésnek is vehetik.

Ami a nagyobb baj, hogy ha megnézzük az Eurobarométer adatait, vagy akár saját szomszédainkat megkérdezzük, akkor azt látjuk, hogy az energia árán kívül a legfontosabb problémájuk a fogyasztóknak a gázszámla, a villanyszámla, az elektromos számla. Nem értik a magyar lakosok a közüzemi számlákat. Az európai lakosok több mint 60 százaléka is úgy nyilatkozik, hogy érthetetlen számára a közüzemi számla, amit havonta megkap. Ha már hozzányúltak a fogyasztóvédelmi törvényhez, tisztelt hölgyeim és uraim, érdemes lett volna ehhez mindenképpen hozzányúlni, hiszen azt hiszem, ez vitán fölül álló kérdés, nem ártott volna e tekintetben a fogyasztók szervezeteivel is foglalkozni egy kicsit.

És igen, a 60 nap. Tisztelt képviselő úr, ha valakinek nincs pénze kifizetni a számláját, akkor a 90 nap számára kedvezőbb, mint a 60 nap, különösen, ha a 90 nap téli hónapokat jelent. Nem megoldás, amit önök javasolnak azoknak a családoknak, akiknek problémájuk van. Mi az Európai Parlamentben megpróbáltuk törvényileg megfogalmazni, mit jelent az energiaszegénység, nem sikerült megfogalmaznunk, nem sikerült pontos definíciót találnunk. De ez önöknek sem sikerült ennek a törvénynek az alkalmazása kapcsán. Ezen, azt gondolom, érdemes lenne a továbbiakban tovább dolgozni, hiszen mindannyian tudjuk vagy érezzük, hogy kik lehetnek azok, akiket az energiaszegénység sújt. De törvényi definíció a mostaninál sokkal pontosabban tudná megfogalmazni, hogy melyik az a kör, amelyiknek segíteni akarunk, és ilyen értelemben nem a politika játékszerévé válna a lakosság, hanem valóban az energiaszegénység kérdését próbálnánk orvosolni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem ezen a parlamenti cikluson belül ez volt az első alkalmam, hogy szót emeljek. Kívánok önöknek sokkal sikeresebb együttműködést a jövőben, mint amit ebben az évben volt alkalmunk megtapasztalni. Hiszen Magyarország mindannyiunké. A gázár nem politikai kérdés. A politikának az a dolga, hogy olyan piaci szabályozókat alakítson ki, hogy a vállalkozások idejöjjenek, működjenek, munkásokat foglalkoztassanak, fehér- és kékgalléros munkaerőt foglalkoztassanak, versenyelőnyt tudjunk generálni a közösen kialakított közös energiapiacra 2015-re, mire ez ideér.

Tisztelt Államtitkár Úr! A 2015-ig terjedő időszak egy év kivétel az önök kormányzására esik kétharmados többséggel. Ha mi 2015-ben arra a közös energiapiacra sokkal jobb feltételekkel tudunk belépni, mint ami ma látszik, ha sokkal jobb feltételekkel tudunk belépni, mint a szomszédos országok, ahol nincs kétharmados többség, akkor önök majd kihúzhatják magukat, és azt mondhatják, elértük azt, amit akarunk. Az idáig vezető út azonban hosszú, és együttműködést igényel az európai szervezetekkel. A konzervatív pártok Európában mindenhol az állam kivonulása mellett törtek, törnek lándzsát. Kívánom ezt önöknek karácsonyi üzenetnek, még egyszer végiggondolni. Nem biztos, hogy az állam én vagyok politikája a legjobb Magyarországnak és talán a kormányzó pártoknak sem.

Kellemes ünnepeket kívánok! (Dr. Józsa István és Szabó Vilmos tapsol.)

Forrás: parlament.hu