ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai vitanapunk témája a jövő, az, hogy lesz-e jövőnk. A múlt ismeretéből tudjuk továbbépíteni a jövőnket. Régen azt mondták a várandós asszonyra, hogy jövője van, ma azt, hogy terhes. A termékenység, a várandósság, az anyaság a múltban alapvető érték volt, amely a nemzedékek fennmaradását biztosította. Az anyaság intézménye szükséges a társadalom túléléséhez. Az anyaság különbözik az apaságtól, de a kettő kiegészíti egymást.

De mi is az anyaság? Erős nagyanyáinknak egy ilyen kérdés értelmetlennek tűnne. Általában több gyermekük volt, kemény fizikai munkavégzésük mellett ők tanították, nevelték a gyermekeiket. Akkoriban mindenki tudta, mit jelent anyának lenni. Az anyaság a család és a társadalom alapvető intézménye volt, ezzel szemben ma az anyaságot több oldalról támadják. A 70-es évek feminizmusa megfosztotta az anyaságot minden jelentőségétől és az azt megillető tisztelettől. A fogamzásgátlók, az abortusz térnyerésével a szexuális élet és a gyermek már nem tartozik szorosan össze. A gyermek kívánt vagy nem kívánt következmény, az egyén választásától függően, az anya döntése alapján vagy megszületik, vagy nem.

Bernard Shaw szerint az igazság az, amit akkor is ki kell mondania az embernek, ha megkövezik érte. Az emberi élet a megtermékenyülés pillanatában kezdődik, ez tény. Lehet jogi csűrés-csavarással önállónak vélni a magzatot, de jogi személyként csak az élve születésétől kezelni, vitatkozni azon, hogy a magzat önálló személyiség vagy az anya része, vagy az anya önrendelkezési joga az elsődleges. Ahogyan az alkotmányjogász fogalmazott, az abortusszal szemben nincs jogvédelme a magzatnak.

Egyvalamit nem lehet: nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az abortuszhoz való jog azon jogi fogalmak közé tartozik, amelyek látszólag felszabadítanak, valójában azonban mélységesen egyenlőtlen helyzetbe hozzák és ily módon is veszélybe sodorják a nőket. Mára már egyre több kutatás bizonyítja, hogy a posztabortusz szindróma hihetetlen kínokat és szenvedéseket okoz, nemcsak az abortuszon átesett nőknek, a családjuknak is. Kihat az egész életükre, még akkor is, ha nem akarnak tudni róla. Fontos ráébreszteni a társadalmat a felelősségteljesebb életre, tudatosítani, hogy az abortusz nem lehet sem terhességmegelőző, sem családtervezési módszer. A másállapot áldott állapot, nem terhesség.

Jean Paul azt mondja: "Az élet olyan, mint egy könyv: az ostoba felületesen átlapozza, a bölcs gondosan olvassa, mert tudja, hogy csak egyszer olvashatja."

A Magyarországon szocializálódó nők alapvetően kétféle hatásnak vannak kitéve: a család és a társadalom hatásainak. Az előbbiben a dolgozó, önmegvalósító anya, illetve sajnos az egyedülálló anya képe a meghatározó; a másik az önzően terméketlen, csak az élet élvezését előtérbe helyező szingli. Fontos megkülönböztetni azoktól, akik családot szeretnének, de kénytelenek még egyedül élni. Ez vagy materiálisan vagy lelkileg heroikus, nehéz szerep, amelyre nem vágynak a lányok. A társadalmi szocializáció eszköze, a tömegkommunikáció, a média, amelyről bebizonyosodott, hogy a lányok önértékelését jelentősen rontja. A belső önkép sérülése, a külső várható életút nehézsége egyfajta sorstalanságot eredményez. A nők nem hallják meg létük természetes hívását, életük folytonos próbálkozás, hamis szerepváltások sora.

A munkában és a politikai életben létrejött szervezési rendszerek nem kedveznek a gyermekes családoknak. A munka terén is kevés olyan nő van, aki elég hatalommal rendelkezik ahhoz, hogy megkérdőjelezze a munkarendet, és követelje, hogy azt a kisgyermekes szülők igényeihez igazítsák. Azok a férfiak is kevesen vannak, akik szakmai munkájuk mellett teljes felelősséggel vállalják az apaságot is, és ehhez akár a munkarend átszervezésével lehetőségük van részt vállalni az otthoni tennivalókból. Nincs becsülete, nincs értéke az otthonért, a gyermek felneveléséért, a jövőnek végzett munkának. Ennek ellenére ez a láthatatlan munka tartja fönn és építi a társadalmat.

Fiatalok nélkül nincs dinamizmus, nincs mozgékonyság, nincs új technológiák elsajátítása, nincs fejlődés és növekedés. A Világbank szakértője szerint egy gyermek felnevelése világátlagban negyedrészét teszi ki egy idős ember eltartási költségeinek, Magyarország esetében tizedrészét.

Az élet javára cselekedni azt jelenti, hogy a közjó építésével járulunk hozzá a társadalom megújulásához. Csak az élet tisztelete alapozhatja meg és biztosíthatja a társadalom legdrágább és legszükségesebb javait, mint amilyen a demokrácia és a béke. Nem lehet igaz a demokráciánk, ha nem ismeri el minden személy méltóságát, és nem tartja tiszteletben annak jogait. Nem lehet igaz a békénk sem, ha nem védi és gyarapítja az életet.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu