GYOPÁROS ALPÁR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Jómagam is érzem annak a szimbolikus jelentőségét, hogy ezt a vitát éppen nőnapon folytatjuk le, de egyet kell értenem Dúró Dóra képviselő asszonnyal - akinek én is ezúton is jó egészséget kívánok a gyermekével együtt -, hogy a népességfogyás témája nem a nők problémájának a témája. A gyermekvállalás akadályoztatása, akadályoztatottsága nem a nők kérdése, hanem nők és férfiak, a biológiailag érett, egészséges, gyermekvállalásra kész, potenciális szülők, szülőpár kérdése, és elsősorban - a különböző témákat tekintve, amik itt ma felsorolásra kerültek - egzisztenciális probléma, és sokkal több más is. Gondoljunk a gyermekvállalás költségeire, az otthonteremtés nehézségeire vagy például a gyermekfogadó intézmények hiányára és a már említett részmunkaidős foglalkoztatási lehetőségek korlátozottságára is.

A probléma nem is új keletű, hiszen itt már többször elhangzott, hogy Magyarországon egy három évtizedes tendenciára tekint vissza, amely három évtized alatt születtek jó és rossz válaszok, nemzetközi jó és rossz példák kerültek felhasználásra a mindenkori magyar kormányok részéről. Volt olyan kormány, amelyik jó nemzetközi példát követett, és volt olyan kormány, amelyik rossz nemzetközi példát követett, holott maga a gyermekvállalási kedv nem csökkent az elmúlt időszakban, hiszen ahogy az már elhangzott ma többször is, a tervezett gyermekek száma ma átlagosan több mint 2 - 2,2 -, a megszületett gyermekek száma pedig 1,3. De jó lenne, ha ezek a gyermekek valóban meg is születnének! Kutatások is bizonyítják, hogy a megkérdezett potenciális szülők töredéke, szinte minimális száma, 3 százaléka az, aki nem akar gyermekek vállalni ma Magyarországon, és 86 százaléka az, aki 2 vagy annál több gyermeket szeretne vállalni, adott esetben négyet-ötöt.

Több, előttem felszólaló szocialista képviselő - Tóbiás képviselő úr, Ujhelyi képviselő úr - egyaránt próbálta negligálni a szocialista kormányok azon felelősségét, amelynek következménye a gyermekvállalási hajlandóság csökkenése és a megszületett gyermekek számának a csökkenése, holott elhangoztak itt már számok, én is néhányat hadd idézzek. Az 1990-es évek elején 115-120 ezer körüli volt a gyermekek élve születési száma. A Bokros-csomag intézkedései következtében ez drasztikusan csökkent, azonban az 1998 és 2002 közötti kormányzati ciklusban igenis pozitív népesedéspolitikai és családpolitikai válaszok születtek. Említésre került már a családi adókedvezmény. Én megemlíteném a bérlakás-építési programot is, illetve az egyéb otthonteremtési támogatási programokat, és természetesen a javuló foglalkoztatási adatokat is, amelyek mind-mind arra ösztönözték a fiatalokat, hogy merjenek gyermeket vállalni, vagy akik már vállaltak gyermeket, bátran vállaljanak második, harmadik, optimális esetben negyedik gyermeket is.

A kormány intézkedései hatására ennek következtében már 2002-ben mérsékelt javulás volt tapasztalható a születésszámban. Ez az, amit kétségbe vont néhány szocialista képviselő. Akkor most egy nagyon egyszerű számsort hadd mondjak őnekik. Élve születések száma: 1992: 121 ezer, 1994: 115 ezer, 1996: 105 ezer, 1998: 97 ezer - ez az Orbán-kormány első éve, 1998: 97 ezer, idáig kétévente drasztikus csökkenésnek voltunk szemtanúi -, 2000: 97 ezer, 2002: 97 ezer - mintha azt látnánk, hogy megállt ez a drasztikus csökkenés -, és 2010: 90 ezer.

(14.30)

Nos, a Gyurcsány-kormány családellenes intézkedései természetesen megtették a hatásukat, biztosan, egészen biztosan nem ösztönöztek gyermekvállalásra a családi adókedvezmények eltörlése, a foglalkoztatottság csökkenése, a bölcsődeprogram kudarca. Emlékezzünk rá, amikor Lamperth Mónika képviselő asszony - bocsánat, miniszter asszony - 2009-ben, ha jól emlékszem, ijedten felhívta a figyelmet arra az európai uniós kötelezettségvállalásunkra, amely szerint a bölcsődés korú gyermekek létszámához képest 30 százalékkal kellene emelnünk a bölcsődei férőhelyek számát, és akkor voltunk 8 százalékon. Kérem, hadd kérdezzem meg: mit csináltak addig a szocialista kormányok? És egyértelműen nem inspiráltak gyermekvállalásra az intézménybezárások, az óvoda- és iskolabezárások. Az én körzetemben is számtalan intézményt kellett bezárni vagy átszervezni.

A szocialista kormányok mindemellett súlyos adósságcsapdába is terelték az országot, és ezzel az örökséggel a vállunkon kell megküzdenünk annak érdekében, hogy a születésszám emelkedjen. Ehhez képest, azt gondolom, ennek az irgalmatlan küzdelemnek ellenére, illetve a nehézségek ellenére kevesebb, mint egy év alatt szerintem nagyon is szép eredmények születtek. Nem kívánom felsorolni azokat az eredményeket, amelyeket Réthelyi miniszter úr felsorolt. Én gratulálok a kormánynak mindehhez, és további ez irányú munkára ösztönzöm a kormányt és természetesen saját magunkat is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy az anyagi ösztönzők mellett a szemléletformálás ugyanolyan fontos a gyermekvállalás tekintetében. A korábbi években megszokottaktól eltérően, amikor mást sem hallottunk és láttunk bugyutábbnál bugyutább reklámokban és tévéműsorokban, mint hogy használj óvszert, ne vállalj gyermeket, ne házasodj, mert a szingliség trendi, ehhez képest ezzel szemben azt gondolom, hogy jó irányba mozdultunk el a családbarát szemlélettel. Igenis pozitív fejlemény, hogy a médiatörvénybe bekerült a közszolgálati média céljai közé a házasság intézményének és a család értékének a tiszteletben tartása.

Mindezek mellett azonban szeretném még egy fontos dologra felhívni a figyelmet. Ha azt mondjuk, hogy az elmúlt évtizedekben a gyermekvállalástól való félelem leginkább egzisztenciális félelemből fakadt, akkor tisztában kell lennünk azzal is, hogy ennek fontos része volt a fiatalok saját otthonhoz jutásának nehézsége. Az Új Széchenyi-tervben márpedig otthonteremtéssel, fecskeházak építésével, bérlakásépítéssel kapcsolatos pályázatok várhatók, ezt pedig én, mint egy depressziós és a helyi foglalkoztatási mutatókkal éppenséggel nem büszkélkedhető térség országgyűlési képviselője, csakis üdvözölni tudom.

Azonban fel kell hívnom még egy trendre a figyelmet, már-már a hagyományokkal szemben, amely szerint vidéken a gyermekvállalási kedv jelentősen magasabb volt, mint a városokban. Ez a trend sajnos, majdhogynem azt mondhatom, hogy megfordult, vidéken ugyanúgy csökken a gyermekvállalási kedv, ezért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az otthonteremtési támogatások körébe talán érdemes beépíteni olyan ösztönzőket, amelyek a vidéki otthonteremtést ösztönzik.

Akárhogyan is lesz, a kormány jelenlegi és jövőbeni intézkedéseinek mindenképpen ezt a célt kell szolgálniuk, a minél több gyermek születését, csak azért, hogy az ország mégiscsak több gyermeket helyezzen bölcsőbe, mint ahány embert a sírba.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu