IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányozás egy olyan pillanat, amikor mindenki valami módon viszonyul hozzá. Vagy olyan módon, ahogyan a szocialisták és az LMP-sek teszik a távolmaradással, vagy olyan módon, hogy elmondják véleményüket, de nem tervezik megszavazni, vagy olyan módon, hogy érvelnek mellette, sőt némely képviselőtársunk elég komoly önvallomást is tesz itt a parlament falai között, és azt hiszem, ez így van rendjén.

Először hadd beszéljek azokról, akik távol maradtak. Számomra teljesen érthetetlen. Én magam a koncepció vitájában többször kértem őket, hogy legyenek itt; persze, gondolom, nem az én szavamra hallgattak volna elsősorban, de mégis fontosnak éreztem ezt elmondani, ugyanis nem értem őket. Amikor arról beszélünk, hogy a parlamentben mégiscsak a parlamenti műfajba tartozik az is, hogy valahol kivonulnak a képviselők, akkor ezt tettük olyankor, amikor egy hazug ember állt az ország élén, és előre bejelentett hozzászólása volt. De törvény vitájától nem maradtunk távol. Volt olyan, hogy szavazáskor vonultunk ki, de ezt azért tettük, mert nem értettünk egyet azzal a dologgal, amit éppen meg akart szavazni az akkori kormánytöbbség. De végigültük a vitát, és végig vitatkozunk, érveltünk és harcoltunk az igazunkért.

Ők nem teszik ezt. Úgy gondolom, hogy a képviselői munkának ez a lebecsülése. Ez a parlamenti demokrácia lebecsülése. Egy alkotmány - akár többségben van a képviselő, akár kisebbségben - mégis a parlamentáris demokrácia egyik ünnepe.

Annak a megalkotása megtiszteltetés mindannyiunk számára. Annak a megalkotásában való részvétel kötelezettség. Olyan kötelezettség, amit végig kell vinni, nem a parlament falain kívül, hanem belül.

Nem értem, amikor a távolmaradás mellett azzal érvelnek, hogy nem demokratikus ez az eljárásmód. Amikor egy demokratikusan megtartott választáson demokratikusan mandátumot szerzett képviselők demokratikusan megalakított parlamentben a demokratikus jogrend szerint cselekednek, az együttműködésre többször kísérletet téve, akkor nem értem, hol nincsen a demokrácia. Nem értem, hogy miért érvelnek ilyen módon. Persze világos és érthető, pontosan tudjuk, hogy ők hogyan gondolkodnak.

Arról is szó van, hogy van-e alkotmányos kötelezettség vagy nincs. Mi, fideszes képviselők úgy érezzük - talán a többiek nevében is beszélhetek -, hogy az alkotmányozás erkölcsi kötelességünk. Erkölcsi kötelességünk, mert kinyitottuk ezt a kaput 1989-ben az akkori tárgyalásokon, és húsz év alatt senki nem volt képes bezárni. Nagyon sok érv hangzott el a Jobbik padsoraiból és a Fidesz padsoraiból is, hogy miért is kell most alkotmányozni, és milyen bajai vannak annak az alkotmánynak, amely jelenleg érvényes. Ezek mind azt indokolják, hogy igenis kell egy új alkotmányt alkotnunk. Ezért tehát még mindig nem értem, hogy miért maradnak távol.

De ha innen közelítem, hogy erkölcsi kötelességünk, akkor világossá válik a dolog: az erkölcs a volt kommunista párt utódpártja számára nem egy hívószó. Az erkölcsiség nem egy követendő magatartás. Az erkölcsiség nincs fenn magas polcon. Az érdek van, a rövid távú érdek, és ez nem helyes.

(17.50)

Mert lehet rövid távú érdekek alapján távol maradni egy vitától, de akárhogyan is, egy alkotmány nem rövid időre készül. Nem tudjuk, hogy lesz majd, kinek mikor milyen többsége lesz, de az alkotmány biztosan hosszú évekig meghatározza az ország sorsát. Ezért tehát kimondottan kötelességük lenne azoknak a képviselőknek itt ülni, akik távolmaradással próbálnak valamilyen aktuálpolitikai jelzést adni. Ez nem a jövőnek szóló munka.

Ha ezek után rátérek arra, hogy a személyes küldetésben én mit érzek abban, hogy miért fontos ezt az alkotmányt elfogadni, akkor egyrészt engedjék meg, hogy megpróbáljam gyorsan felsorolni azon települések nevét, amely településeken, amely választókörzetben az elmúlt 20 évben a jobboldal többször győzedelmeskedett, majdhogynem mindig többségben volt. A képviselőt a jobboldali pártok adták. Azért fontos ezt elmondani, mert úgy hiszem, olyan vidéke ez az országnak, ahol munkával és szorgalommal érték el az emberek azt, amit elértek, nem kivételezett, támogatott vidéke volt ez az országnak, sőt az imperialistákhoz való közelségünk sokszor még hátrányt is jelentett a számunkra.

Kapuvár és választókörzetéről van szó. Az agyagosszergényi, a babóti, a beledi, a ciráki, a csáfordjánosfai, a csapodi, a cséri, a dénesfai, az ebergőci, az edvei, az egyházasfalui, a fertőbozi, a fertődi, a fertőendrédi, a fertőhomoki, a fertőszentmiklósi, fertőszéplaki, gyalókai, gyórói, hegykői, hidegségi, himodi, hövelyi, iváni, kapuvári, kisfaludi, lövői, mihályi, nagycenki, nagylósdi, nemeskéri, osli, peresztegi, petőházi, pinnyei, pusztacsaládi, rábaköcöli, répceszemerei, répcevisi, röjtökmuzsaji, sarodi, sopronhorpácsi, sopronkövesdi, szakonyi, szárföldi, újkéri, undi, vadosfai, vásárosfalui, veszkényi, vitnyidi, völcseji lakosokról van szó. Azokról a választókról, akik az évek hosszú során bizonyították kiállásukat a jobboldali, keresztény Magyarország mellett. Én az ő nevükben beszélek, és az ő nevükben fogom támogatni ezt az alkotmányt.

Említést kell tennem azokról, akik jelképezik az életutunkat. Az előbb Wittner Mária gyönyörűen beszélt azokról a hősökről, akik a legnagyobb áldozatot hozták meg, de említést kell tenni azokról, akik '88-89-ben ott álltak a tüntetéseken, és harcoltak a változásokért, akik nem érhették meg, akik közelünkben voltak: Komlós Andor és Őrs Félix Sopronban. Aztán a '90 utáni rendszerváltásnál volt munkatársam a Fidesznél Inhauser László, aki nem érhette meg ezt a mai napot. Ilyen Korzenszky László, aki óriási tiszteletben állt Kapuváron, példakép volt Kapuváron. Néhány évvel ezelőtt halt meg, 92 évesen, keresztényi elkötelezettségével mindig lámpás volt az ottani emberek előtt, mindig példát tudott mutatni. Az ő nevében is szeretném megszavazni az alkotmányt.

És szeretném Arnóth Sándor és a többi meghalt képviselőtársam nevében is megszavazni ezt az alkotmányt, mert hiszem és bízom abban, hogy ez az alkotmány a rendszerváltást lezáró alkotmány, az, ami ügyeinket egy időre rendezni fogja.

Persze, sok még a seb, hiszen hosszú idő van mögöttünk. Mi magyarok sokat szenvedtünk az elmúlt másfél évszázadban, de ha nem kezdjük el rendbe tenni a dolgainkat, akkor nem jutunk előrébb.

A maszatolásban, az elhúzásban, a széthúzásban mindig elöl járt a baloldal. Most is ennek a példáját mutatják. Az Országgyűlés helyett részországgyűlést tartanak - részekre kell szabdalni az országot. Ismerjük: a részekre szabdalás mindig is megfelelő taktikájuk volt. Nem máshol kellene most dolgozni, hanem itt, a parlamentben, elmondani az érveiket és küzdeni. Küzdeni azokért, akik küldték őket - de nem teszik ezt.

Az idő fogytán hadd említsem még meg Szili Katalin javaslatát, amelyről azt gondolom, példás és becsületes hozzáállás ez, hiszen egy szem képviselőként letett egy javaslatot az asztalra, bár ebből a javaslatból nekem nem derült ki, hogy mekkora is lenne az a parlament, amit megválasztunk, a képviselőház; a felsőházban a képviselők száma meg van határozva. Én magam azok közé tartozom - többen elmondták a mai napon -, akik támogatni tudnának egy ilyen javaslatot, ha még gondolkodnánk rajta. Lehet, hogy nem itt és most, ebben az alkotmányos vitában, lehet, hogy nem most hozzuk meg ezt a döntést, de úgy gondolom, hogy hosszú távon ezen mindenképpen gondolkodni kell, és lehet tenni valamit.

Végezetül engedjék meg, hogy elmondjam a saját hitvallásomat is, amelyet választóink megismertek többször és több helyen. Én hiszem azt, hogy lehet ezen az országon változtatni. Olyan országban szeretnék élni, ahol a nők nem terhesek lesznek, hanem várandósak; olyan országban szeretnék élni, ahol a hit nem hiszékenység, a tett nem tettlegesség és a magyar nem magyarázkodást jelent.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu