DR. SZÁJER JÓZSEF (Európai Néppárt): Tisztelt Országgyűlés! Éppen 21 éve vár Magyarország arra a pillanatra, hogy a jelenleg hatályos alkotmányunk első mondatában foglalt ígéretet az Országgyűlés végre beváltsa.

Ráadásul az Országgyűlés és a 20 éve Magyarországon uralkodó politikai elit nem pusztán egy törvény el nem fogadásáért felelős, hanem az ország legfontosabb törvényének, az alaptörvényének az el nem fogadásáért. Egy olyan alkotmányos mulasztásban van jelen pillanatban a parlament, amelyet éppen ez a jelenlegi Országgyűlés hivatott orvosolni, amely Európában párját ritkítja.

Valamennyi szomszédunk, valamennyi, a demokráciára áttért ország megalkotta a saját alaptörvényét, mi pedig még mindig az 1949. évi XX. törvény alapján működtetjük az államot. Annak a törvénynek az alapján, aminek az volt a hivatása, hogy beteljesítse, szimbolizálja és megjelenítse a kommunista hatalomátvételt. A magyar demokrácia legsötétebb évét hordozzuk még ma is az alkotmányunkban.

Ez egy olyan mulasztás, amely nem pusztán jogi értelemben vett mulasztás, hiszen az ország úgy-ahogy elműködött az elmúlt 20 esztendőben is, megfelelő jogi körülmények között. Szimbolikus mulasztása a magyar politikai elitnek, nem fogadta el, és nem vette át még a demokrácia legalapvetőbb elveit; nem volt képes megegyezni egy új alkotmány megalkotásában. Ez a felelősség önökre hárul. Ez az alkalom és ez a lehetőség egy múló lehetőség, és ezért, hogyha európai parlamenti képviselőként javasolhatom önöknek, akkor éljenek ezzel a lehetőséggel, mert ez nemcsak lehetőség, hanem egy 20 éve elmulasztott kötelességnek a teljesítése is egyben.

Tisztelt Országgyűlés! Számomra nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek és az alkotmány szövegéről állást foglalhatok. Én azt szeretném mondani, hogy két nagyon fontos eleme van ennek az alaptörvényszövegnek. Az egyik az, hogy Magyarország vállalja ezeresztendős múltját. Próbálja ezt bárki is - azért, mert neki hiányzik adott esetben az ehhez a múlthoz való viszonya, hiányzik adott esetben a magyarsághoz tartozás élménye - tagadni, de mindenképpen úgy fogalmazza meg ezt, hogy annak minden magyar ember részese lehet, a Magyarországon élők, a magyar állampolgárok és a határainkon túl élők egyaránt. Vagyis a nemzet alaptörvénye minden magyarnak a legfontosabb dokumentuma. Ezért is nagyon helyes az a törekvés, hogy nem pusztán egy jogi szöveget fogalmaz meg, hanem megfogalmazza azt, ami ezt a nemzetet, Magyarországot összetartja. Megfogalmazza ennek az alapvető elveit, és az is nagyon helyes, hogy ebből nem zár ki senkit.

Bárki próbálja beleolvasni magát vagy azt, hogy őt kizárják ebből a közegből, hogy azok a mondatok, amelyek a Nemzeti hitvallásban szerepelnek, azok őrá vagy nem vonatkoznak, vagy ő nem fogadja el, el kell hogy mondjam, hogy akkor valószínű, az olvasóban van a hiba. Mert megfogalmazását tekintve kínosan ügyeltek a megfogalmazók arra - a fogalmazó bizottság keretében jómagam is - , hogy ez az alkotmány és ez az alaptörvény mindannyiunké legyen, minden magyaré, senkit ne zárjon ki.

(12.20)

És meggyőződésem, hogy a megfogalmazás ezt világosan rögzíti is. A Nemzeti hitvallás egyben egy nemzeti állásfoglalás is arról, hogy bennünket, magyarokat mi tart össze. Hiányzott egy ilyen dokumentum, hiányzik máig egy ilyen dokumentum. Ami legközelebb ehhez hasonlítható, még ha természetesen nem akarjuk nagy történelmi példához hasonlítani magunkat, de ilyen volt annak idején az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat, ilyen volt az emberi jogok nyilatkozata, vagy ilyennek fogalmazható meg, mondjuk, Magyarország 12 pontja is az 1848-as forradalomban. Éppen ideje, hogy legyen nekünk is, legyen Magyarországnak, a magyar nemzetnek is egy olyan dokumentuma, amelyre büszkék lehetünk, amely összefoglalja azokat az alapvető értékeket, amelyeket mi, magyarok együtt vallunk itt a Kárpát-medencében.

Tisztelt Képviselők! Tisztelt Hölgyek és Urak! Míg az alkotmány foglalkozik a múlttal, ahonnan jövünk és ami összetart bennünket, kiemeli annak legfontosabb értékét, büszkék lehetünk egyébként arra az alkotmánytörténetre, amely Európában párját ritkítóan hozott be új elemeket az alkotmányosságba. Az elmúlt alkalommal már volt lehetőség, hogy végigvegyük a Szent István-i törvényektől az Aranybullán át az 1848-as törvényekig, a tordai nyilatkozatig vagy akár az '56-os forradalomig mindazokat a vívmányokat, amelyeket Magyarország adott nemcsak Magyarország, hanem az egész világ alkotmánytörténetének, éppen ezért most én inkább a jövőről szeretnék beszélni.

Mert ez az alaptörvény a jövő alaptörvénye. Ahogy a bevezetőben fogalmaz, a múlt, a jelen és a jövő magyarjainak szövetségét teremti meg, hiszen egy alaptörvény hosszú időre készül. Az a szégyenletes dokumentum, amely '49. évi XX. törvény címen indult annak idején, "Éljen Rákosi!"-felkiáltásokkal fogadták el itt, ebben a Házban hatvanvalahány évvel ezelőtt, egy évszázad felénél hosszabb időt ért meg.

Nagyon bízunk abban, hogy egy demokratikus dokumentum demokratikus felhatalmazással ennél akár hosszabb időt is megélhet. Különös tekintettel arra, hogy a felhatalmazásban nincs az a hiba, amit annak idején a Fidesz is a rendszerváltás idején képviselt. Vagyis akkor azt mondtuk, hogy csak az átmenet alapvető szabályait kell rögzíteni, és majd egy demokratikusan megválasztott parlament elvégzi a többi feladatot. Sajnos a demokratikusan megválasztott parlament utána nem tudta ezt a feladatot elvégezni, a történelmet ismerjük.

Éppen ezért, amikor alaptörvényről gondolkodunk, akkor hosszú távon kell gondolkodni, meghagyni az alaptörvény módosításának lehetőségét a jövő nemzedékek számára, de kijelölni a legfontosabb alapelveket. Ez az alaptörvény a XXI. század elején születik, és tartalmát tekintve is olyan, amely a XXI. század elejéhez, a mostani magyarokhoz méltó. Mert a jövőért való felelősség hatja át. Három olyan, XXI. századi elv is szerepel benne, amely szinte egyetlenegy más ország alkotmányában sincs benne. Ha most írnák, akkor most ilyet csinálnának ők is. Az egyik ilyen alapelv a fenntarthatóság elve. Sajnos a fenntarthatóságra érdemes volna egy nemzetközi versenyt - minden magyar bevonva kiírni -, hogy ezt a csúnya magyar szót valamilyen módon egy szép kifejezéssel helyettesítsük, de egyelőre ennél jobb nincs. De a gazdasági és költségvetési fenntarthatóság elve az egyik olyan alapelv, amelyet ennek az alaptörvénynek a szövege követ.

Ez arról szól, hogy felelőtlenség, elfogadhatatlan, hogy egy mai nemzedék felélje a jövő forrásait. És sajnos Magyarországon fél évszázada folyamatosan ez történik. Minden alkalommal és minden évben, az éves költségvetési törvényekben néhány kormány - például az Orbán-kormány '98 és 2002 közötti tevékenysége egy feltűnő, de nagyon ritka kivételnek tekinthető -, mindig halmozta tovább Magyarország, a magyar emberek adósságát. Vagyis minden alkalommal az unokáink és a gyermekeink elől éljük fel a saját jövőnket azáltal, hogy hitelben vesszük meg azt, amiből ma élünk.

Ez az alaptörvény világos, egyértelmű szabályokat fogad el. A mindenkori kormányra - és miközben arról beszél mindenki ebben az országban a nyilvánosság előtt, ennek az alkotmánynak a bírálói, kritizálói, hogy az Orbán-kormány, a mostani parlamenti többség semmiféle korlátot nem akar a hatalmának, arról beszél, hogy visszaél ezzel a lehetőséggel a mostani kormányoldal, egyszerűen ezt a nagyon feltűnő tényt, ami ott van az alkotmány kellős közepén, nem veszik észre -, súlyos bilincset rak a saját kezére, mert megteremti annak mind az eljárási, mind a tartalmi feltételeit, hogy véget vessünk annak, hogy Magyarország egyik évről a másikra nagyobb és magasabb adósságot halmoz fel a jövő nemzedékek rovására.

Felépíti azt az intézményrendszert - nem mondom, hogy a világon elsőként, de az elsők között -, amely lehetővé teszi, hogy ezeket a korlátokat valóban érvényesíteni lehessen. Jól gondolják meg, képviselő hölgyek és urak, hogy vállalják-e ezeket a korlátokat. Azért, mert nem könnyű. Ezt bizonyítja az elmúlt 50 év. Nem könnyű olyan döntéseket hozni, hogy a jövő nemzedékek rovására könnyű hiteleket felvenni és kielégíteni belőle a ma élőknek, a ma leghangosabban követelőknek az igényeit és szempontjait.

De meggyőződésem, hogy ha az alkotmány önmagában ezt a feladatot nem is tudja ellátni, de az biztos, hogy segíti az odavezető utat, ha van valódi szándék annak érdekében, hogy véget vessünk annak az évszázados magyar átoknak, hogy mindig feléljük a jövő nemzedékek forrásait. Éppen ezért a költségvetés és a gazdasági fenntarthatóság elvét érvényesíti ennek az alaptörvénynek a szövege.

A másik fenntarthatósági elv a környezeti fenntarthatósági elv, és az imént az egyik szónok erről már hosszasan beszélt. Szeretném jelezni, hogy ennek az alaptörvénynek az az ambíciója, az a célja, hogy a környezeti fenntarthatóság elvének hangsúlyozása és elfogadása révén a lehető legszélesebben biztosítsa azt, hogy a jövő nemzedékek elől sem a kulturális, sem pedig a természeti környezetet ne vegyük el, úgy hagyományozzuk rájuk, ahogyan azt az őseinktől örököltük, még jobban, még inkább gyarapítva ezeket, gazdagítva annak értékeit.

Ebben a tekintetben azt javaslom, hogy legyenek nyitottak módosító indítványok elfogadására. Ha tehát valaki azt kéri, hogy az egészséghez való jogot ne csak állami kötelezettségként, hanem alapjogként fogalmazzuk meg, ha valaki azt kéri, hogy vegyük bele a mostani legfrissebb alkotmányfejlődés, környezetvédelmi alkotmányfejlődés értékeit, mint amiről az imént is szó volt, az elért védelmi szinttől való visszalépés tilalmát, az elővigyázatosság vagy a megelőzés elvét, a szennyező fizet elvét, akkor erre legyenek nyitottak, és támogassák azokat a módosító indítványokat, amelyek ebben a tekintetben megfogalmazódnak. Azért, mert meggyőződésem, hogy egy XXI. századi alkotmánynak ezt a felelősséget, a környezetért és természetünkért való felelősséget igenis tartalmaznia kell.

És szeretnék egy félreértést is eloszlatni. A jövő nemzedékek országgyűlési biztosát nem kívánja ez az alaptörvény semmilyen módon megszüntetni. Egy egységes ombudsmani intézményt hoz létre, amely egyébként az állampolgárok szempontjából világosabb, egyértelműbb helyzetet teremt, hiszen nem kell négy vagy öt ombudsman - van egy oktatási jogok ombudsmanja is, és még aztán minden minisztériumban még néhány -, nem kell az állampolgárnak eldönteni, hogy hova forduljon, hanem van egy pont, ahol a jogainak védelme érdekében kérheti annak a kezelését, és az ombudsmani hivatalon belül lehet elosztani. Ezért szól az alkotmány arról, hogy az ombudsman helyettesei között kell szerepelnie a jövő nemzedékek és a kisebbségi jogok védelmét szolgáló ombudsmanoknak is.

Ha ebben a tekintetben nem elég pontos vagy félreérthető volna az alaptörvény tervezett szövege, akkor ide is javaslom, hogy fogadják el az erre vonatkozó módosító indítványokat, mert nem szeretnénk kétséget hagyni a felől az elkötelezettség felől, amely a természet és a környezet védelme irányában megfogalmazódik. Éppen ezért az imént felolvasott levélben foglaltakra és a többi elemre is különös figyelmet kell fordítani.

A harmadik fenntarthatósági elv a demográfiai, a népesedési fenntarthatóság elve. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nemrég olvastam azt a megdöbbentő adatot, hogy ennek az évszázadnak a végére - Japánnak most 100 millió körüli lakosa van - a felére fog csökkenni Japán lakossága.

(12.30)

Nos, nekünk, magyaroknak persze nem elsősorban a japánok miatt kell aggódni, hanem saját magunk miatt, mert Magyarországon ugyanolyan szomorú tendenciák vannak, mint nagyon sok más országban, a világ fejlett országaiban, és az ebben a tekintetben való küzdelemnek a felvételéhez - amit persze nyilván a mostani kormány teljes erővel végez - szükségünk van alkotmányos alátámasztásra is. Szükség van arra, hogy ne csak egy-egy kormány programja foglalja magába a családok támogatását, a gyermekvállalás támogatását, hanem ez kerüljön bele az alkotmány, az alaptörvény szövegébe is, mint egy olyan kötelező elv, amelyet a mindenkori kormánynak figyelembe kell vennie. Ez olyan kötelezettség, hogy ha ezt nem szabjuk meg alapvető feladatként, akkor egyik alkalommal ilyen, máskor pedig olyan típusú szabályok jönnek.

Ezért például a gyermekek után járó adókedvezménynek az alkotmányban, az alaptörvényben való rögzítése egy olyan elv, amelyhez ettől fogva a jövőbeli kormányoknak is tartani kell magukat; azért, mert egyébként ez egy olyan elv, amelyet az egész társadalom oszt, nem azért, mert ez nekünk fontos. Csak igenis ezekben az esetekben meg kell teremteni, hogy az alaptörvény is kényszerítsen bennünket, kényszerítse a jövő politikusait arra, hogy ezt a szempontot vegyék figyelembe.

Idetartozik egyébként az a sokak által vitatott téma is, amely szintén a jövő nemzedékekért való felelősséget foglalja magában, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi politikai rendszer nem tükrözi a társadalom teljes értékrendjét, nem tükrözi minden társadalmi csoport rendjét, a társadalom egyötöde ki van hagyva ezekből a döntésekből. Ezért is fogalmaz úgy az alaptörvény, hogy ha adott esetben később a választójogi törvényben úgy döntenének a képviselők, hogy bevállalják azt, hogy ezt az eddig a szavazati jogból kizárt társadalmi csoportot, a kiskorúakat a saját szüleiken keresztül bevonják a társadalmi képviseletbe, akkor ehhez megteremti a lehetőséget. Ez egy nagyon vitatott javaslat, de meggyőződésem, hogy ez is egy eszköz lehet arra, hogy a jövő nemzedékekre oda tudjunk figyelni, hogy azok mellé a jelenlegi társadalmi érdekek mellé, amelyek elsősorban az újraelosztást hangsúlyozzák - hiszen ezek a legnagyobb szavazói csoportok -, bekerülhetnek azok is, akik ennél szélesebb körben a jövő nemzedékekért való felelősséget is vállalni tudják.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Még egy kérdésről szeretnék beszélni. A jövő alkotmánya magában foglalja a jövő, a XXI. század első legfontosabb emberi jogi dokumentumának, katalógusának, az európai emberi jogi chartának a szövegét. Ott, ahol a magyar jogvédelem eddig magasabb volt, ott az Alkotmánybíróság által kialakított szövegek kerültek be ebbe, tehát ilyen értelemben azt gondolom, hogy Magyarország Európában példaszerűen védi az alapvető jogokat.

Bekerült az alapvető elemei közé az alapjogokról szóló részben a kollektív jogok megfogalmazása is, a kisebbségek kollektív jogai, ami alapvető fontosságú. Miközben nemzetközi színtéren azért küzdünk, hogy az őshonos kisebbségeknek a jogait kollektív jogként ismerjék el, a mi alkotmányunknak is úgy kell fogalmaznia, és ebben a tekintetben is példaszerűnek kell lennünk. Vagyis ugyanazt tudom tanácsolni, amit az imént a környezetvédelemnél, hogy abban az esetben, ha a hazánkban élő kisebbségek, nemzetiségek, népcsoportok - ez az új szóhasználata ennek az alaptörvénynek - azt kérik, hogy bizonyos pontokon módosítsunk azokon a szövegeken, amelyek belekerültek az alaptörvény tervezetébe, akkor ezt tegyük meg az ő igényeik szerint. Nem elég nekünk azt gondolni, hogy mi jót akarunk nekik és érvényesíteni akarjuk az érdekeiket, őnekik is úgy kell gondolniuk, hogy az, amit kiolvasnak ebből a szövegből, az ő számukra is fontos.

Ezért is találkoztam nemrégiben a kisebbségek, nemzetiségek képviselőivel, országos önkormányzatokkal. Hozzáteszem, példa nélküli Európában az az önkormányzati rendszer, amely a nemzetiségek és a népcsoportok számára kialakult. Példa nélküli az az önkormányzati rendszer. Még egy lapáttal rá kellene tenni, hogy valóban Magyarország mintaországgá válhasson, és ne csak mi gondoljuk, hogy mintaország, hanem azok is, akik erre kívülről ránéznek.

Ha ebben a tekintetben módosítani kell, és figyelembe kell venni ezen népcsoportok nyelvének a nagyobb védelmét, vagy adott esetben azt, hogy róluk csak kétharmados sarkalatos törvényben lehessen rendelkezni, akkor legyünk, legyenek nyitottak ezekre a módosításokra. Én ezeket mind, valamennyit támogatom. Hiszen alapvető fontosságú, hogy itt, a Kárpát-medencében, egy olyan közegben, ahol sok nemzetiség él együtt, a nemzeti identitások, lojalitások összefonódnak, összekapcsolódnak, néha ütköznek egymással, mi, magyarok Magyarország részéről tegyük világossá, hogy a magyar egyrészt befogadó nemzet, mindenkit, aki a magyar nemzet része akar lenni, be tudja magába fogadni egyik oldalról, másik oldalról pedig nyitottak vagyunk, és tiszteljük másoknak a kultúráját, értékeljük, és ha szükségük van védelemre, akkor ezt is megtesszük. Ebben a tekintetben is példát kell mutatni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az alkotmányozás egy kivételes dolog. Amikor alaptörvényt fogad el az Országgyűlés - ebben a parlamentben legutoljára hatvanvalahány éve fordult elő ilyen alkalom, ráadásul nem is tekinthető valódi jogi dokumentumnak, ami akkor megszületett, hiszen a diktatúra pöcsételte meg akkor saját dicsőségét ezzel -, most végre, először a magyar történelemben adatik meg, hogy egy egységes, valóban létező alaptörvényt fogadjanak el. Ennek a felelősségnek a nagyságához képest fogják fel az önök szerepét.

Azokra, akik saját akaratukból egyébként indok nélkül kimaradnak, és utána kívülről kiabálnak be, és azt mondják, hogy miért helytelen az, amit itt benn önök csinálnak, azokra ne hallgassanak. Viszont hallgassanak mindenkire, hallgassanak arra a 900 ezer emberre, aki kérdőíven keresztül megfogalmazta véleményét; hallgassanak arra a rengeteg önkormányzatra, amely levélben fogalmazta meg az álláspontját ebben a kérdésben; hallgassanak a civil szervezetekre, olvassák el azokat a leveleket, amelyeket megfogalmaznak; hallgassanak egymásra, az országgyűlési képviselőkre, és akkor valóban olyan alaptörvénye lehet Magyarországnak, amelyre végre büszkék lehetünk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu