DR. BAJA FERENC (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Nem könnyű helyzetben vagyunk, hiszen ennek a törvényjavaslatnak egy csomó eleme van, amely pozitívan hathat a magyar gazdaság egyik legjelentősebb szektorára, a hírközlés, távközlés szektoráról beszélek, másrészt európai uniós szabályozási kötelezettsége van Magyarországnak, amelyben egyfajta időcsúszásban vagyunk. Nem vitatható, hogy ennek a törvényjavaslatnak a hírközlés és informatika területén van egyfajta szakmai kontinuitása, egy csomó területen azokat a részletszabályokat hozza be Rogán képviselő úr. Nem tudom ezt másként mondani, nagyjából kiderült számomra, hogy képviselő úr a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakmai álláspontját terjesztette a Ház elé, ebben az értelemben jóval túlmutat azon, hogy egy képviselői önálló indítvány lenne. Lényegében ennek a független hatóságnak a szakmai koncepciója van e mögött a törvényjavaslat mögött.

Nagyon fontos tehát az, hogy mi támogatjuk azoknak az európai uniós szabályoknak a magyarországi jogrendszerbe való bevezetését, amelyekben egyrészt kötelezettségünk van, másrészt világosan kell látni, hogy ez Magyarország érdeke, a magyar fogyasztók és a magyar piaci szereplők érdeke egyaránt. Ebben az értelemben korrektül át vannak vezetve az európai szabályozási rendszerek. Nagyon is indokolt, hogy ezen a területen a parlament a szükséges döntéseket meghozza, és ezáltal az európai hatósági és fogyasztói rendszerhez alkalmazkodjon.

(16.40)

Ez tehát kifejezetten pozitív, korrektül és jól vannak átvezetve - a hírközlésről beszélek csak jelen pillanatban, illetve a frekvenciagazdálkodásról - ezek a szabályok. Azért is mondom, hogy a helyzetünk nem egyszerű, mert egészen más a médiát érintő szabályozás megítélése a Magyar Szocialista Párt frakciójában, mint a hírközlési és az informatikai területi szabályozás megítélése. Éppen ezért választottuk ketté véleményünket, és képviselőtársam, Mandur László fogja elmondani a médiát és a média területét érintő szabályzást, én kifejezetten csak a hírközlés, informatika, illetve a digitális átállás kérdésköreivel foglalkozom.

Ezen a területen jóval több a pozitívum mind a jogszabályban, mind pedig a jogszabály eredményeként a magyar társadalomra adott hatását illetően. Nehéz lesz ebben az értelemben magához a törvényhez ebből következően egységes álláspontot kialakítani, vagy egy szavazatban megnyilvánuló álláspontot kialakítani. Ezért is örülök annak, amit Rogán képviselő úr mondott, és többen itt a teremben is, nevezetesen, hogy képviselői módosító indítványokra nyitott a kormányoldal a hírközlés és az informatika területén. Mi mindenképp fogunk ezzel élni, én magam is három módosító indítványt adtam be a jogszabályhoz azért, hogy a hírközlés és az informatika területén azokat az aggályokat, amik a pozitívumok ellenére fönnmaradnak, mindenképpen kezelni tudjuk.

Hadd mondjam azt, tulajdonképpen azon túl, hogy az európai implementációt és a szakmai folytonosságot ez a törvény hordozza, mik az állampolgárokat és a piacot érintő legfontosabb pozitívumok. A fogyatékos végfelhasználók jogainak nevesítése több helyen szerepel ebben a jogszabályban. Régi probléma, igenis indokolt, hogy fogyatékos embertársaink jogi garanciák mellett tudják ezeket az eszközrendszereket használni. Az emeltdíjas szolgáltatások letilthatósága is egy akut probléma, nagyon sok embert érint, és indokolt, hogy a parlament döntsön ebben a területben. Az új generációs hálózatok nevesítését nem sokan értik kívülről, de ez egy nagyon fontos feltétele annak, hogy Magyarországon modern és fejlett infrastruktúrák alakuljanak ki.

A szerződéskötési jogi kötelezettségek pontosítása egy egyszerű szó ugyan, de, kérem tisztelettel, a mellékletekben ennek eredményeként a telefonálók, az internetezők egy sokkal komolyabb, szakmailag megalapozott, nagyobb jogbiztonságot jelentő szerződéses rendszer részesei lehetnek majd a következő időszakban, ezért mindenképp indokolt, hogy szabályozzuk ezt. Ugyanígy fontos az ISF kötelező elemeinek a meghatározása, amelytől nem térhetnek majd el a szolgáltatók.

Ezeken a területeken kell látnunk, hogy a fogyasztókat jelentős erővel védi ez a törvény. Azt kell mondanom tehát, mivelhogy a fogyasztókat ez pozitívan érinti, ezeket a részeket mi támogatni fogjuk, mint ahogyan azt is, hogy a Fogyasztóvédelmi Hatóság és az NMHH között egy szakmailag kompetens, szerződésszerű együttműködés jöjjön létre, hiszen az infokommunikációs fogyasztóvédelmi jogok az egyik legfontosabb jogok az elkövetkező időszakban, ezért szükséges itt a megerősítés, és az is normális egyébként, hogy ebben a két hatóság együttműködjön.

Ugyanígy nagyon fontos a személyes adatok védelmének nagyobb pontosítása, ez egy rendkívüli fontosságú kérdés, és más kérdés - itt már rátérnék majd a vitás pontokra -, hogy bizonyos esetekben, ahol szankcionálhat a hatóság, ott a mi megítélésünk szerint a túlterjeszkedő hatósági jogosítványok ezeket a személyiségi jogokat már nem védik kellőképpen.

Mi igazából ennek az információtechnológia és a frekvenciagazdálkodás szempontjából fontos törvénynek a valódi dilemmája vagy problémája? Úgy látom, hogy ez a dilemma élő jelen pillanatban a kormánypárti frakció és a kormány között. Annak ellenére, hogy két nagyon kultúrált és intelligens fölszólalását láttuk ennek a vitájában ma - Rogán úr és államtitkár úr részéről -, ettől függetlenül nem lehet attól eltekinteni, hogy itt egy élő vita van akörül, hogy hogyan szabályozzák és hogyan történjen meg ennek a területnek az irányítása.

Mi nem kívánunk különösebben ebben a vitában részt venni, a mindenkori ellenzéknek érdemes elfogadnia azt, hogy a kormánytöbbség, illetve a kormány mögött álló politikai többség és a kormány hogyan szabályozza azokat a közjogi infrastruktúrákat, amelyekkel az állampolgárok számára a különféle szolgáltatásokat biztosítják. A mi szempontunkból teljesen irreleváns az, hogy most a minisztériumnak van hatásköre, vagy adott esetben a Hírközlési Hatóságnak van nagyobb hatásköre. Hozzátenném, anno, annak idején mi nem támogattuk az alkotmányban a Hírközlési Hatóság rendeletalkotási jogát természetesen, de mára ez egy alkotmányos alapjog, ilyen értelemben az állampolgárok szempontjából majdnem mindegy, hogy a minisztériumi főosztályvezető vagy a hatóság fogja szabályozni ezen a területen ezt a kérdést.

Nagyon fontos azonban, hogy itt figyelni kell arra, hogy ez a szabályozás egy nyugodt, konszenzuális légkörben teremtődjön meg. Még egyszer szeretném mondani, mind a piaci vonatkozásban, Magyarország tekintetében, mind a fogyasztói oldalon ez egy rendkívül jelentős szabályozás, indokolt tehát a körültekintés. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ebben a javaslatban, amely most az asztalon van, az NMHH nagyon széles körű jogalkotási felhatalmazást kap, nyilván annak a vitának az eredményeként, hogy egyszerre vannak itt a kormányoldali megfontolások és a másik oldalon az NMHH megfontolásai.

Mi úgy látjuk, nincs azzal probléma, ha az NMHH széles körű jogalkotási felhatalmazást kap, de jelen pillanatban az nincs végiggondolva, hogy mi történik akkor, hogyha maga az NMHH, a hírközlési politika, a frekvenciapolitika és az információs társadalommal összefüggő politikák területén állam lesz az államban, tehát hogyha túlterjeszkedő módon jelen pillanatban, adott esetben a kormányzat illetékes intézményeivel sem hajlandó egyeztetni. Ez minket különösebben nem zavar, de zavarja a piac egészét, és átláthatatlanná teheti a folyamatokat, valamint előállhat olyan helyzet is, hogy a kormányzati intézkedés és a kormányzati rendeletalkotás bizonyos területeken ellentmond az NMHH rendeletalkotásának.

Ilyen esetben még az is egy kérdés, hogy ki dönti el - a magyar bíróságon túlmenően, természetesen, de nem szeretnének sem a fogyasztók, sem pedig a piaci szereplők bíróságra szaladgálni -, hogyha vita van az adott szervezetek között. Így tehát mindenképpen indokoltnak tartjuk azt, hogy a következő napokban a kormány és Rogán úr egy koherens rendszerben összegezze azt a végső javaslatot, amelyben ezek a különféle jogi pozíciók a helyükre kerülnek. Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy ezek koherensek legyenek. Ilyen értelemben nekünk nincs ezzel problémánk, ha idekerül, a kormánynak azonban figyelnie kell arra, hogy a későbbiekben hogyan fog ebben a viszonyrendszerben az állam az államban pozícióhoz viszonyulni.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a digitális átálláshoz kötődő összes forrás felett gyakorlatilag az NMHH elnöke fog az elkövetkezendő időszakban diszponálni, méghozzá függetlenül attól, hogy a digitális átállás stratégiáját elfogadja a hivatal elnöke, vagy nem fogadja el a hivatal elnöke; nyilván azt vélelmezzük, hogy elfogadja. Itt azért szeretném azt kezdeményezni, van a parlamentnek egy albizottsága, amelyiknek az a neve, hogy digitális átállással foglalkozó albizottság, indokolt lenne legalább az udvariasság okán, nem mi vagyunk ennek az elnökei, hanem fideszes képviselőtársaink, de legalábbis össze kellene hívni, és bizonyos értelemben pozicionálni, hogy mi történt eddig a digitális átállás területén, és mit szeretne tenni a hatóság a digitális átállás területén a következő időszakban, ellenkező esetben később csak azt mondhatjuk, hogy valamennyien ki vagyunk szolgáltatva a hivatal elnökének, aki vagy erre fordítja majd ezeket az összegeket, vagy valami másra.

Arra buzdítom tehát képviselőtársaimat, hogy egy utolsó pontosítás erejéig ezeket a koherenciazavarokat szüntessük meg a rendszerben, és egy precízebb szabályozással véglegesítsük majd a törvényjavaslatot.

Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy világosan jelezzem, az NMHH elnökének és elnökhelyettesének... - megbízatásuk megszűnése esetén a megelőző 12 havi, hatóságtól származó nettó jövedelmének megfelelő adómentes kártalanításban kívánja részesíteni a jogszabály. Az a javaslatom, hogy ezt gondolja végig a tisztelt Ház. Mi ezt nyilvánvalóan elutasítjuk, de a mi megítélésünk szerint nem nagyon illik be jelen pillanatban a kormányzati többség politikájába sem. Értem én ennek a dolognak a szándékát, nincsen ebben az értelemben személyesség a hangomban, de ha egyszer egy nagy és jelentős hatóságot fölállítunk, ha azt gondoljuk, hogy ezt kompetensen az állampolgárok és a piac felé legitim hatóságnak mondjuk, nem biztos, hogy ezek azok az intézkedések, amelyek ennek az új hatóságnak a legitimitását növelik, és ne mondják az állampolgárok rögtön azt, hogy az egész arról szól, hogy immáron viszonylag jelentős pénzt adjunk kártalanításként a hivatal elnökének. Nem javaslom tehát, hogy ez benne maradjon, ehhez kötődően adtam is be módosító indítványt.

(16.50)

Az, hogyha egyszer az állam az államban lehetősége fönnáll az NMHH esetében, akkor az előterjesztőknek valamilyen módon korrigálnia kellene azt, hogy a hivatal "mellett, fölött" akár a rendeletalkotáshoz kötően is, egyfajta civil szakmai és nyilvánossági kontroll jelenjen meg. Jelen pillanatban nincs ilyen kontroll a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság fölött. Nekünk az a javaslatunk, hogy folyjék arról szakmai vita a következő időszakban, hogy a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács vajon alkalmassá tehető-e arra, hogy legalább a nyilvánossági rendszerét és az alternatíváját, egyfajta - nem felügyeletét, de egyfajta - kinyitását ennek a testületnek ellássa. Ellenkező esetben senki nem fogja látni - nyilván a miniszterelnökön kívül -, hogy mi folyik a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál. Ez egy ilyen csúcshatóságnál - megítélésem szerint - elfogadhatatlan, de kormánypárti képviselőtársaimnak is a figyelmébe ajánlom, mert az ő felelősségükkel lesz megszavazva, tőlük fogják megkérdezni, hogy ki és milyen módon kompetens ennek a hatóságnak a munkájában.

A Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács tagjait egyébként a miniszterelnök úr kéri föl, szakmailag kompetens intézmény, jelen állapotában nem alkalmas arra, hogy ennek a médiahatóságnak egyfajta korrekcióját, szakmai, társadalmi kontrollját ellássa, de megítélésünk szerint alkalmassá tehető. Maga a jogszabály egyébként a kormány többi szervezete esetében jelentős feladatokat delegál - az én megítélésem szerint helyesen - a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanácsnak mint civil szakmai fórumnak, szerintem nincs annak akadálya, hogy ezt önmagában a hatóság esetében is megtegye.

Summa summarum az a javaslatunk, kifejezetten csak a hírközlés és a digitális átállás területén, hogy folytassunk arról vitát, mi is beadtunk módosító indítványokat, nyilván mások is megteszik, a megítélésünk szerint indokolt ezen a törvényen javítani abban az értelemben, hogy minél közelebb kerüljön a szakma és a fogyasztók ideális álláspontjához. Ehhez kívánok magunknak sok sikert a következő napokban a részletes vitában.

Köszönöm szépen a meghallgatást.

Forrás: parlament.hu