DR. HENDE CSABA honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az első szavam a köszönet. Köszönöm a bíráló megnyilatkozásokat ugyanúgy, mint az elismerő szavakat, de leginkább ezt az aktivitást és ezt a valóban érdemi vitát. Kicsit kevesen voltunk, kicsit késői volt az óra, megérdemelte volna a nagyobb nyilvánosságot ez a vita, de én tényleg nagyon örülök annak, hogy sok minden szóba került.

Engem egy kicsit meglepett, örömmel is töltött el, hogy a vita során a törvény legtöbb rendelkezését nem érte kritika, és ezen belül is érdekesnek találtam, hogy a megyei védelmi bizottságok elnöki tisztségében bekövetkezett igen jelentős változás nem váltott ki ellenvéleményeket, ugyanígy a kivételes jogrendre vonatkozó szabályokat sem érte igazából jelentősebb kritika.

A polgári szolgálat megszüntetése, illetve a fegyver nélküli katonai szolgálat bevezetése több oldalról felmerült. Volt, aki hiányolta az egyiket, volt, aki sokallta a másikat. Lehet, hogy az arany középúton haladunk, de semmiképpen sem a Honvédelmi Minisztérium kodifikátorai találták el az arany középutat, hanem ezek szerint az alaptörvény megalkotása során sikerült erre rálépni.

(21.50)

Hiszen, mint mondtam, az alaptörvény rendelkezett úgy, hogy a polgári szolgálatot, amely, valljuk be, a sorozott hadseregnek volt a békeidejű pandanja vagy ellentétpárja, valójában békés körülmények között értelmezhető a sorkatonai szolgálat és kiképzés alternatívájaként a polgári szolgálat, minősített helyzetben, háborús helyzetben nem nagyon. Tehát ott nem az a kérdés, hogy ki az, aki hajlandó katonáskodni, és ki az, aki helyette polgári szolgálatosként majd elmegy, mondjuk, egy vidéki szociális otthonba, és ott segít tologatni a tolókocsit, mert eddig is tologatta valaki, béke idején; háború idején - amit ne adjon az Isten - természetesen nem ez lesz a legfontosabb államcél, hogy kétszer annyian tologassák a tolókocsit. Elnézést ezért a példáért, csak érzékeltetni akarom, hogy a vita egy kissé akadémikus.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ami Juhász Ferenc képviselő úr nagyon látványosan felépített első beszédét illeti, négyféle deficitről beszélt. Beszélt a demokratikus deficitről, itt több kérdést említett föl; engedje meg, hogy nagyon röviden reagáljak.

Nem volt egyeztetés. Tisztelt Képviselőtársam! A jogalkotási törvényben előírt valamennyi lépést betartottuk. Természetesen a honlapunkon megjelent a törvényjavaslat kellő időben, ahhoz mindenki a maga észrevételeit hozzáfűzhette. Formális, többpárti egyeztetésre most valóban nem került sor, idő hiányában sem, meg azért sem, mert az én véleményem az, hogy a pártok közötti egyeztetés színtere maga a parlamenti élet, a parlamenti bizottság és a parlament plénuma.

Van aztán még egy szempont, az új alaptörvény néhány hónap múlva, fél év múlva hatályba lép, és több tucatnyi sarkalatos törvényt kell addig megalkotni, és természetesen a kormányzatnak ütemeznie kellett ezeknek a törvényjavaslatoknak egyrészt az előkészítését, és az előkészítettségétől függően a tárgyalásának az időpontját is. Én csak a hálás köszönetemet tudom ismételten kitűnő munkatársaimnak kifejezni azért, hogy az alaptörvény kidolgozásában való igen nagy mértékű közreműködéssel szinte párhuzamosan vagy azt nagyon röviddel követően ezt a rendkívül jó minőségű sarkalatos törvénytervezetet is képesek voltak elkészíteni. Ennek köszönhető, hogy az elsők között került sor ennek a törvényjavaslatnak a vitájára, és ez szükségképpen behatárolta a pártok közötti egyeztetésre esetlegesen nyitva álló időt. Április 25-én fogadtuk el vagy lépett hatályba az alaptörvény, ehhez képest most június 22-e van; én azt hiszem, ez is egyfajta rekord, amiért Dankó István főosztályvezetőnek és a többi jogász kollégának, akiknek egy részével '93-ban még közösen csináltuk az első nagy honvédelmi törvényt, csak a köszönetemet tudom kifejezésre juttatni.

Képviselő úr a demokratikus deficit körében megemlítette azt, hogy a köztársasági elnök és a honvédelmi bizottság számára a korábbiakkal ellentétben kevesebb jogosultság nyílik. Nyilván arra gondolt, arra a formális jogra, miszerint a jogszabálytervezeteket külön meg kellett küldenie vagy meg kell a hatályos törvény alapján küldeni az elnöki hivatalnak, illetve a bizottságnak a miniszter kötelmeként. Nos, ennek a gyakorlati érvényesüléséről, a visszajelzések gyakoriságáról az udvariasság tiltja, hogy én most szót ejtsek, a lényeg azonban az, hogy az új jogalkotási törvény az interneten való közzététellel mindenki számára megismerhetővé teszi egyidejűleg a jogszabályok tervezeteit, ugyanígy a honvédelmi bizottság tagjai és az elnöki hivatal munkatársai számára is valóban felesleges költség és felesleges adminisztráció még külön kinyomtatni ezeket a rendelettervezeteket akár, és postán vagy futárral átküldeni egyik hivatalból a másik hivatalba. Hála istennek, ezen már túlléptünk.

A szakmai deficit kérdéséről nem szeretnék szólni, mert a törvényjavaslat színvonalát nagyon elismerő szavakkal illették mások, én magam a benyújtott csekély számú módosító indítványból azt a következtetést bátorkodom és merészelem levonni, hogy az átlagos törvényjavaslat-színvonalat bőven megüti az előttünk fekvő javaslat, természetesen minden jobbító módosítványért hálás szívvel mondok már most köszönetet. Természetesen csak olyan módosító javaslatot tudunk majd támogatni a bizottsági és a plenáris vita hátralévő részében, amely valóban javítja a jogszabály minőségét.

Szeretném elmondani, itt többen megemlítették, hogy a NATO és az EU mint nemzetközi szervezetek túl keveset vannak megemlítve, egyesek örültek ennek, mások sérelmezték. Egy lakonikusan rövid jogszabály esetén ez azzal is jár, hogy például a nemzetközi szerződésekben foglalt kötelezettségekre, amelyeken mindenfajta nemzetközi kötelezettségünket és szerződésünket értjük, egy alkalommal történik hivatkozás, nem pedig többször. Természetesen le lehetne írni minden oldalon háromszor, de felesleges szóismétlés volna. Én felhívom képviselő úr figyelmét a preambulum utolsó francia bekezdésére e tekintetben. Az elmúlt napokban volt alkalmunk találkozni Roelofs ezredes úrral, az Egyesült Államok egyik távozó katonai attaséjával, akit egy kitüntetésben részesítettünk. Ebből az alkalomból az ezredes úr elmondta, nem magánvéleményeként, hanem a budapesti amerikai nagykövetség és ezen keresztül az amerikai kormányzat véleményeként azt az álláspontot, amely szerint az elmúlt egy évben Magyarország és az Egyesült Államok katonai kapcsolatai, honvédelmi minisztériumai és hadseregei közötti kapcsolatok az egyébként is kitűnő kiinduló szintről még tovább javultak. Tehát ilyesfajta hiányérzet, hogy vajon egyes kifejezések hányszor és mekkora betűmérettel szerepelnek a jogszabálytervezeteinkben, mások homlokát, az érintett szövetségeseink homlokát nem felhőzi gonddal.

A képviselő urak közül többen is, az MSZP és a Jobbik részéről is a cyber defence, vagyis magyarul a kibernetikai védelem megjelenését hiányolták a honvédelmi törvényből. A honvédelmi törvénynek, jelentem, nem feladata a különböző biztonsági kihívások nevesítése. Egyébként a NATO tavaly novemberben, Lisszabonban tartott csúcstalálkozóján elfogadott új stratégiai koncepció ezzel az újfajta kihívással nagyon is hangsúlyosan foglalkozik, és mi ennek a stratégiai koncepcióban is tükröződő új világhelyzetnek - mert így kell nevezzük, valóban egy új hadszíntér nyílt - megfelelő, kellő figyelmet szentelünk. Én úgy gondolom, hogy Magyarország a számítástechnikai tudásánál, képességeinél, lehetőségeinél fogva ezen a téren egyébként most lépéselőnyre tehet szert, a kormányzat, benne a Honvédelmi Minisztérium is mindent elkövet ennek érdekében.

(22.00)

Rendeztünk az EU-elnökség égisze alatt nagyon nagy számú szövetséges országból érkezett szakértő részvételével a kibernetikai védelemről egy szakértői szemináriumot, amelyet magam nyitottam meg. Ott részt vett az az Iklódy Gábor NATO helyettes főtitkár is, akit Németh képviselőtársunk is említett, aki a NATO-n belül magyar emberként a kibernetikai védelem kérdéseinek a fő felelőse. Tehát jelentem, ott vagyunk a szeren, mindenkit szeretnék megnyugtatni, azonban ebbe a törvénybe nincs milyen módon, nincs mire fölakasztva belekodifikálni ezt a kérdést, csak azért, mert most aktuális és jól nézne ki. Azért a kodifikáció ennél egy kicsit bonyolultabb szakmai kérdés.

A finanszírozási deficitről többen szóltak. Igen, valóban nagyon nehéz anyagi helyzetben van az ország, és benne a honvédelmi tárca is. Nem akarnám elrontani ennek a vitának az emelkedett és valóban baráti légkörét, ezért nem teszem föl azt a kérdést a pénzügyi nehézségek miatt háborgó ellenzéki képviselőtársaimnak, hogy vajon kinek a felelőssége az, hogy az ország olyan gazdasági helyzetben van, amilyenben. (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) A képviselő asszony azt mondja, hogy a mi felelősségünk. Ebben nyilván nem fogunk most egyetérteni.

Köszönöm tehát az elismerő szavakat, köszönöm az észrevételeket.

A halálbüntetést a kivételes jogrend szabályai közt azért nem tudjuk feltüntetni, mert az ellentétes lenne az alaptörvénnyel. Ez megint olyan kérdés, mint a polgári szolgálat; ha majd az alaptörvény ezt lehetővé teszi, akkor beszélgethetünk arról, hogy indokolt-e ezt a honvédelmi törvényben megjeleníteni.

A vita során Juhász Ferenc képviselő úr a második nagy felszólalásában óvott minket az új feladatokkal járó veszélyektől. Én értő füllel hallgattam a képviselő úr szavait. Semmi sem áll tőlem távolabb, mint hogy politikai megfontolásokból, no pláne, pártpolitikaiakból a honvédség alaprendeltetését, alapfeladataira való képességeinek fejlesztését engedném valaha is háttérbe szorítani, tehát efelől egészen nyugodt lehet, képviselőtársam.

Az egy más kérdés, hogy abban az óriási feladatban, amely több százezer embernek a munka világába a közmunkarendszeren keresztül történő visszavezetését fogja jelenteni a jövő esztendőtől, meggyőződésem szerint a Magyar Honvédség részt kell hogy vegyen, tehát nem maradhat távol ettől a feladattól. Egész egyszerűen nincs más olyan szervezet, amely logisztikai, szervezési, és más hasonló kapacitásokkal, beleértve itt az ellátási lehetőségeket, a fektető anyagokat és egyebeket szükség esetén, szóval nincs más olyan szervezet, amely hathatósan részt tudna venni ebben a feladatban. Ez egy nemes feladat, jelentem.

A képviselő asszonynak mondom, hogy a közmunka természetesen önkéntes lesz, mint ahogy önkéntes a katona is. Minden katona önkéntes, a közmunka is az lesz Magyarországon. A munka egyébként nem büntetés, a munka, a közmunka is az emberi méltóság forrása, és az ország építésében, az árvízi tározók létrehozatalában, a Duna-Tisza közti homokhátság öntözhetővé tételében, és nagyon sok minden másban való részvétel egy nemes, felemelő feladat mindenkinek, közmunkásnak is, meg az ebben közreműködő magyar honvédnek is. Nekem ez a véleményem.

Egyetértek Juhász képviselő úrnak azon szavaival, amelyek a - szép magyar kifejezéssel - pooling and sharing, tehát képességek csoportosítása és megosztása témakörben hangzottak el, különös tekintettel az air policy - na, még egy szép magyar szó -, tehát a légtérfelügyelet több nemzeti keretben való megvalósítása tekintetében. Jelentem, hogy egyébként holnapután fogok Szlovéniába utazni, és a szlovén partneremmel sok mindenről tárgyalunk.

Vadai képviselő asszonyra végül nagyon-nagyon röviden: az önkéntes tartalékos rendszerről nem egyezik a véleményünk. Ezek az önkéntes tartalékosok egy valós képességet jelentenek. Persze közülük korábban biztonsági cégek alkalmazottaiként sokan dolgoztak, még korábban sokan voltak hivatásos vagy szerződéses rendőrök és katonák. Minőségi változás az a Magyar Honvédség és az egész ország szempontjából, hogy ők kiképzés és eskü letétele után önkéntes tartalékos, egész pontosan önkéntes védelmi tartalékos katonaként beléptek a rendszerbe. Ugyanis ettől a pillanattól kezdve ők amellett, hogy ellátják egyébként a Honvédelmi Minisztérium százszázalékos állami tulajdonú vállalatának a munkavállalóiként, tehát nem civil őrző-védő cégek vagy szürkén, vagy feketén, vagy fehéren fizetett alkalmazottaiként a katonai objektumok őrzés-védelmét, emellett azonnal megfogható valóságos katonai képességet is jelentenek, például a katasztrófavédelem területén. Mert míg korábban a civil őrző-védő cégnek az embereit természetesen meg sem lehetett szólítani, mondjuk, egy árvíz idején, hogy kérem szépen, nem jönne el esetleg segíteni az árvízi védekezésben?, a tartalékos katonát természetesen azonnal igénybe tudjuk venni. Ezzel tehát, jelentem, lényegesen kedvezőbb helyzetben van az ország.

Ha számba vesszük a korábban a civil őrző-védő szolgálatok számára kifizetett összegeket, illetve a mostani bekerülési költséget, és megnézzük, hogy kétezer önkéntes tartalékos katonának az őrzés-védelemtől független rendszerbe állítása mennyibe került volna, ha ezeket a számokat egybevetjük, akkor, jelentem, az az eredmény adódik, hogy több mint 1 milliárd 400 millió forinttal olcsóbb ennek az új rendszernek a fenntartása éves szinten, mint ahogy az a korábbiakban volt.

A katonai nemzetbiztonsági szolgálatok kérdéséről: a képviselő asszony mint a nemzetbiztonsági bizottság elnöke mindenkinél jobban tudja, hogy az ugyancsak sarkalatos törvénynek minősülő nemzetbiztonsági törvény az, amely ezeket a kérdéseket részletesen szabályozza, beleértve a honvédelmi miniszter és a katonai szolgálatok közötti kapcsolatokat is. Szükségtelen duplikáció lett volna egyébként a honvédelmi törvényben megismételni ezeket a hatályos szabályokat. A szolgálatot teljesítő hivatásos katonák jogállását pedig a jogállási törvény szabályozza, és nem a honvédelmi törvény, tehát megint olyasmit tetszenek számot kérni, amit itt és most, ezen a törvényen nem indokolt számon kérni.

A katonai ügyészség tekintetében jeleztem, hogy valóban, az új alaptörvény teremtett egy tiszta, világos helyzetet. Ügyészi szervezet a Magyar Honvédség részeként nem működhet. A kiválóan felkészült katonai ügyész kollégák természetesen a jövőben is az igazságügyi átalakítások által megszabott keretben el fogják látni mindazokat a feladatokat, amelyeket jelenleg ebben a vegyes jogállású helyzetükben - hogy ugyanis egyszerre részei a honvédség és az ügyészség struktúrájának - elláttak. Szerintem ebben semmiféle csorbulás vagy nehézség nem várható.

Elnézést kérek, hogy ilyen hosszan reagáltam, de annyi érdemi dolgot vetettek föl, hogy úgy éreztem, az a helyes, hogy ha itt, most frissiben, megköszönve az észrevételeiket, megpróbálok válaszolni, és elnézést azoktól, akikre nem tudtam idő hiányában reagálni.

Köszönöm szépen. (Taps.)

(22.10)

Forrás: parlament.hu