DR. RÉTHELYI MIKLÓS nemzeti erőforrás miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A globalizáció folyamatában rengeteg új, a saját kultúránktól eltérő hagyománnyal találkozhatunk, az internet révén pedig egészen új kulturális dimenziókat fedezhetünk fel. Gyakran közvetlenebb kapcsolatot tudunk létesíteni a Föld túlsó felén levő emberrel, mint közvetlen szomszédunkkal. Fogalmaink a saját valóságunkról átalakulnak, identitásunk megteremtése sokkal nehezebb, mint elődeinknek. Az egyénnek egy számára átláthatatlan egység részeseként kell magát definiálnia.

A térbeli és a szimbolikus határok összemosódása az identitás újrafogalmazását teszi szükségessé. Az önmeghatározó döntések alapja nem lehet az emberiség úgy általában. Szükségszerűen megnő tehát az igény a sajátosságok hangsúlyozására.

Ebben a szemléletben nyer új értelmet a nemzet fogalma mint hovatartozásunk alapvető meghatározója. Nemzeti önazonosságunk megőrzése és egyúttal újrateremtése egy soha véget nem érő folyamat. Ennek a folyamatnak egy nagyon fontos eleme a nemzeti múltunk, közös emlékeink tisztelete, amely megalapozza önbecsülésünket.

Tisztelt Ház! Számos európai ország ismerte fel az emlékezés, valamint a nemzeti történelem tiszteletének fontosságát. Nagy-Britanniában például a National Memorial Arboretum állít emléket a brit történelem hőseinek, Franciaországban az az emlékpark, amely a második világháború áldozatai előtt tiszteleg ugyanezzel a feladattal. A park egyébként a francia történelmi emlékezet megőrzése mellett a béke eszméje melletti örök érvényű kiállás fontosságára is figyelmeztet.

Hazánkban már az előző két kormányzati ciklusban felmerült a magyar nemzeti és történelmi emlékhelyek törvényi szabályozásának igénye. Örömmel jelenthetem, hogy hosszú előkészítés, szakmai és társadalmi egyeztetés után elkészült és az elmúlt hetekben a kormány által is elfogadásra került a kulturális örökség védelméről szóló törvényben a nemzeti és történelmi emlékhelyek kérdésének rendezése. E törvényt 2001-ben a polgári kormány terjesztette a parlament elé, amelynek 2006. január 1-jétől hatályos módosítása vezette be a történeti, illetve nemzeti emlékhelyek fogalmát.

A történelmi emlékhelyek a törvény szerint a nemzet történelme és fejlődése szempontjából kiemelkedő történeti, illetőleg kegyeleti jelentőséggel bíró helyszínek lehetnek. Ezeket az Országgyűlés határozattal nyilváníthatja a történeti emlékhelyekké. Nemzeti emlékhelyekké pedig a törvény alapján olyan történelmi emlékhelyek nyilváníthatók, amelyek állami megemlékezés rögzített helyszínei, és az Országgyűlés törvénnyel rendelkezik nemzeti emlékhellyé nyilvánításukról. A jogszabály e rendelkezései írják elő azt is, hogy az emlékhelyek nyilvántartásáról, állapotuk figyelemmel kíséréséről, valamint megjelölésükről a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság gondoskodik.

Jól látszik, hogy ezek a rendelkezések meglehetősen általánosak, így a szabályozás által elérni kívánt cél, azaz az emlékhelyekhez fűződő nemzeti értékek elismerése és megóvása nem tud maradéktalanul megvalósulni, valamint a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság munkája is számos akadályba ütközött.

Jelen törvényjavaslat ezt a problémát kívánja orvosolni, hiszen hazánknak különösen nagy szüksége van arra, hogy polgárainak összetartozás-tudata, nemzeti identitástudata erősödjön. Az országnak olyan szimbólumok kellenek, amelyekre minden magyar büszkén tekint, mindenki által elérhetőek, és identitásképző mivoltuk általánosan elfogadott. A nemzeti és történelmi emlékhelyek országos szintű listázása, nyilvántartása és gondozása pedig elősegíti e cél megvalósulását, hiszen olyan helyszínek védelméről van szó, amelyek központi szerepe a magyarság önképében vitathatatlan.

Tisztelt Országgyűlés! A tervezet kidolgozása során a kormány folyamatosan konzultált a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottsággal, így a most önök előtt lévő szöveg teljes körű szakmai konszenzus eredménye. A törvénymódosítás megtartja a történelmi és nemzeti emlékhelyek kategóriáit, azonban pontosítja a két szint közötti különbséget, valamint az emlékhellyé nyilvánítás eljárási szabályait is a jelenlegi jogszabályi követelményeknek megfelelően módosítja. Történelmi emlékhellyé majd az a helyszín nyilvánítható, amely alkalmas megemlékezések tartására és ahol a nemzet emlékezetére méltó esemény történt, vagy az ország politikai életében irányadó állami döntés született.

A nemzeti emlékhelyeknek a fentiek mellett többletkövetelményeknek is eleget kell tenniük, úgymint egy adott történelmi korban meghatározó jelentőséggel kell bírniuk, kiemelkedő szerepük kell hogy legyen a magyarság vagy valamely velünk élő nemzetiség önazonosításában, alkalmasnak kell lenniük országos megemlékezések tartására, és a magyar összetartozást vagy a nemzetiségieknek a magyarsággal való összetartozását erősítő és identitásképző jellegüknél fogva a nemzet vagy egy-egy nemzetiségi közösség önképében kiemelkedő fontossággal kell bírniuk.

Az emlékhellyé nyilvánítás eljárási szabályait is módosítja az előterjesztés. Az egyes helyszíneket nem országgyűlési határozattal, hanem a jogszabályi követelményeknek megfelelően kormányrendelettel lehet történelmi emlékhellyé nyilvánítani. A nemzeti emlékhellyé nyilvánítás továbbra is törvényi formában történne, ezt a melléklet tartalmazza.

Az emlékhelyek identitásképző és összetartozás-erősítő mivoltának megfelelően a nemzeti emlékhelyekkel kapcsolatos tudás integráns részét képezheti a későbbiekben az iskolai tananyagoknak is, valamint esetleges turisztikai célú fejlesztések lehetővé tehetik, hogy hazánk nemzeti emlékhelyeit a jelenleginél több magyar és külföldi állampolgár kereshesse föl.

Az indítvány a megjelölt állami feladatok ellátására a központi költségvetésből forrást biztosít, amelynek nagysága természetesen függ az államháztartás mindenkori anyagi helyzetétől is.

Tisztelt Országgyűlés! A melléklet tartalmazza azon helyszínek felsorolását, amelyeket a kérdésben leginkább illetékes szerv, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a nemzeti emlékhely címre leginkább érdemesnek tart. Amennyiben a későbbiekben felmerül egy-egy helyszín nemzeti emlékhellyé nyilvánításának szükségessége, az Országgyűlés a kulturális örökség védelméről szóló törvénybe beépülő melléklet módosításával tudja ezt megtenni.

A mellékletben szereplő helyszínek nemzeti emlékhellyé nyilvánításának indokául az alábbiak szolgáltak.

A budai Várat több mint 750 éve, 1247-ben tette meg IV. Béla királyunk királyi székhellyé. A török kiűzése után a budai várnegyed lett az ország igazgatásának központja, nemcsak az uralkodó palotája volt itt, hanem a helytartótanács, majd a miniszterelnökség, a külügyminisztérium, a belügyminisztérium és a pénzügyminisztérium is.

A Sándor-palotában van a köztársaság elnökének hivatala. Hivatalos látogatásokon az épület, valamint az előtte lévő Szent György tér is komoly szerephez jut. A magyar honvédelem napján a fehérvári rondellán lévő Görgey-szobor és a Dísz téren lévő Zala György-féle honvédszobor is megemlékezések színhelyévé válik.

(13.20)

A Dísz teret az is emlékezetessé teszi, hogy itt végezték ki Hunyadi Lászlót. A rendszerváltás után a Dísz tér volt a budai kerületek hagyományos és nagyszabású március 15-ei ünnepségének színhelye, a Szentháromság tér pedig az augusztus 20-ai megemlékezéseké. A Mátyás-templom az utolsó két királykoronázás színhelye.

Az V. kerületi Kossuth térre már a XIX. század végén úgy tekintettek, mint amely szépen példázza a törvényhozás, a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás elválasztásának szükséges voltát. Itt épült meg az Országház épülete, itt volt a legfelsőbb bíróság, a Kúria, mellette pedig egy kormányépület, a földművelésügyi minisztérium. A téren Rákóczi és Kossuth szobrai, valamint az 1956-os forradalomra emlékező láng a magyar függetlenségi törekvésekre emlékeztetnek. Itt van a Magyar Köztársaság lobogója, sőt a harmadik Magyar Köztársaságot is itt kiáltották ki 1989. október 23-án. A törvény szerinti nemzeti emlékhellyé nyilvánítás tehát itt is azt a már kialakult hagyományt szentesíti, amely szerint nemzeti, történelmi megemlékezések színhelye a tér.

Az 1802-ben alapított Magyar Nemzeti Múzeum ma is álló klasszicista épülete, Pest városának egyik legszebb építészeti alkotása 1847-re készült el. Szinte azonnal nagyon jelentős társadalmi és politikai szerepet kapott. 1848. március 15-én a múzeum előtti téren, a mai Múzeumkertben volt az a tömeggyűlés, amelyre ma az első forradalmi eseményként tekintünk. A XX. század közepére visszavonhatatlanul kialakult itt egy 1848. március 15-ét jelképező kultuszhely, amely a márciusi megemlékezések emblematikus helyszíne lett. A politikai életnek más szinten is helyet adott a múzeum épülete: a kiegyezés és az új Országház elkészülte közti időben a Nemzeti Múzeum dísztermében ülésezett a felsőház, míg a képviselőház a múzeum melletti épületben.

A rákoskeresztúri Új köztemetőben főleg a 298-as, a 300-as és a 301-es parcellába temették el a kommunista diktatúra kivégzett áldozatait. Bár más parcellába is temettek politikai okból kivégzetteket, mégis e három parcella vált szimbolikus jelentőségűvé. A fenti parcellák együttesen alkotják a Nemzeti Gyászkertet, és a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság közbenjárása által a legtöbb sír a Nemzeti Sírkert részévé nyilváníttatott. A sírkert az 1956-os megemlékezések legfontosabb kegyeleti helye.

A Hősök terén található millenniumi emlékművet és a hősök emlékkövét az Országgyűlés 2002-ben a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló 2001. évi LXIII. törvénnyel nemzeti emlékhellyé nyilvánította. Jelen törvényjavaslat az Országgyűlés korábbi döntését megerősítve a Hősök terét nemzeti emlékhellyé nyilvánítja.

Debrecen a szabadságharc idején nemcsak a magyarországi reformáció fővárosa volt, hanem 1849 januárjától júniusáig az egész országé, a magyar ellenállásé. Az ország, a nemzet innen védte természet adta jogait, az uralkodó által is szentesített márciusi-áprilisi törvényeket, amelyek Magyarországot az akkori Európa példamutató polgári demokráciájává tették. Az ország önállóságát megsemmisíteni akaró olmützi oktrojált alkotmányra a Magyar Országgyűlés, amely a Debreceni Református Kollégiumban tartotta üléseit, válaszolni akart, ezért 1849. április 14-én elfogadta a függetlenségi nyilatkozatot. Ez az amerikai nyilatkozathoz hasonlóan hitet tett a független Magyarország gondolata mellett. 1944. december 21-én szintén Debrecenben ült össze az Ideiglenes Magyar Nemzetgyűlés.

Mohács a magyar történelem legtragikusabb emlékhelye. 1526. augusztus 29-én délután a többszörös túlerőben lévő török hadak legyőzték II. Lajos magyar király seregét.

Pusztaszer területén Anonymus Gestájának értelmezése szerint Árpád fejedelem és vezértársai 34 napra megálltak, és együtt törvényeket hoztak. A Gesta ismertté válása után elterjedt az a nézet, hogy Pusztaszeren azok a törvények születtek, amelyek a magyar királyság alapjait képezték. A millenniumi ünnepségek sorában kiemelt szerepet kapott e terület, és az Árpád-emlékmű felállítása után emlékhellyé vált. Az 1970-es években folytatott ásatások során feltárt templom és kolostor romjai tovább erősítették Pusztaszer jelentőségét. A restaurált Feszty-körkép pusztaszeri elhelyezése, valamint az e területen létesített többi épület napjainkra valódi országos látogatottságú emlékhellyé emelték a parkot.

S végül Székesfehérvár volt a középkori magyar királyság szakrális központja, 1526-ig a király legitimációjának feltétele volt a székesfehérvári koronázás. Itt őrizték a koronázási jelvényeket, itt volt a királyi kincstár, a levéltár, valamint a királyi temetkezőhely is. Szent István halálának 900. évfordulójára - 1938 - bemutathatóvá tették a királyi palota romjait, Szent István kőkoporsójának mauzóleumot építettek, és hagyománnyá tették az augusztus 20-ai állami megemlékezéseket.

Tisztelt Országgyűlés! Figyelembe véve, hogy a törvényjavaslat széles körű szakmai támogatottságot élvez, elfogadását a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság is támogatja, tisztelettel kérem önöket, hogy az általános, majd a részletes vita során mindannyian bizonyítsuk, felelősséggel gondolkodunk a magyar történelem olyan helyszíneiről, amelyek nemzeti identitásunk nélkülözhetetlen színterei.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu