ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar nyelv érték, nemzetünk összetartozását is kifejezésre juttatja, sajnos egyre jobban veszítjük el ezt az értéket.

Novák Előd képviselőtársam - talán freudi elszólásból - következetesen emléknapnak hívta ezt a napot, sajnos fennáll a veszélye annak, hogy néhány év, és emléknapként fogunk - akkor már nem ünnepelni - megemlékezni a magyar nyelvről, ami sajnos odafigyelést igényel.

2001-ben valóban a XCVI. törvény, amit az Orbán-kormány 2001. augusztus 10-én nyújtott be, és december 19-én fogadott el - akkor még volt idő a törvényjavaslatok kitárgyalására -, rendelkezett arról, hogy a magyar nyelvet oly módon is védeni kell, hogy a reklámtáblák, reklámfeliratok esetén elsőbbséget élvez a magyar nyelven való feltüntetés, és ezt követheti csak - akár kisebb méretben és oldalt elhelyezve - az egyéb idegen nyelvű felirat. Ez a kommandó, ami akkor felállt, sebtiben, néhány hétig aktívan dolgozott, majd Csipkerózsika-álmát kezdte el aludni, ami mind a mai napig tart; gyakorlatilag teljesen hatálytalan ez a törvény - a jog nyelvén szólva lehet, hogy érvényben van, de senki nem szerez ennek érvényt az illetékesek közül. Szeretném mondani, hogy a Fogyasztóvédelmi Hatóság, amely nevesítetten felelős a törvény betartatásáért, nem végzi a munkáját, márpedig a magyar ember az utcán járva-kelve elsősorban az ilyen feliratokból, táblákból szerzi a mindennapos információját, márpedig ezek az információk nem segítik a magyar nyelv hírének öregbítését.

(15.20)

Az előbb Mile Lajos képviselőtársunk egy kicsit pejoratívan szólt arról, hogy egy kicsit a történelembe nyúlunk vissza a szövegezésben. Úgy gondolom, az ön szülei tiszteletet érdemelnek, és köszönettel tartozik nekik, hogy a Lajos nevet kapta. Gondolja el, amilyen divatirányzat most van, nem Alekosznak meg Romáriónak hívják, pedig elképzelhető, hogy 20-30 év múlva majd nagyítóval kell keresni a Károlyokat, Lajosokat, Ferenceket, Sándorokat, Lászlókat, Ernőket.

A magyar nyelv ellenében hat az is, hogy mostanában a SMS-nyelvezettel 160 karakterbe kívánják bepréselni mindenkinek a mondanivalóját, sőt most tessenek figyelni: aki ékezetet használ a magánhangzókon, az néhány sor után, ha már a második SMS-ét küldi, feláras az az üzenet, amelyet tisztán magyarul szeretnénk továbbítani másoknak. Rettegek attól az időtől, amikor majd az ly-t szeretnék egybeolvasztani, és meg is fognak győzni minket, hogy idejétmúlt, gyorsabb lenne, ha csak egyféle j-t, a pontos j-t használnánk. Szerintem a magyar nyelv vége igazából akkor kezdődik, hogyha ezzel az ötlettel valaki majd elő fog állni.

Vannak persze ilyen tárgyi tévedések, amelyek inkább a humor kategóriája. Amikor a kommunista párttitkár felállt, és harsogta a mikrofonba, hogy elvtársak, most még csak az egyharmad Földön van kommunizmus, de nemsokára eljön az idő, amikor az egynegyede, egyötöde lesz kommunistákkal teli. Tehát az ilyen tárgyi tévedések is nagyon gyakoriak a magyar nyelvben, ami a mai időszakot is jellemzi. Engedjék meg, hogy akkor én is egy kis gyűjteménnyel álljak elő, amit fontosnak tartok elmondani. Nekem a nagyapám volt Grétsy Lászlóval és Lőrincze Lajossal heti levélváltásban annak idején. Grétsy Lászlóval kapcsolatban szeretném elmondani, hogy sajnos - ezt úgy mondom, hogy nagyon-nagyon kár - a közelmúltban egy olyan rádióinterjút adott, amelyben nagyon engedékenynek mutatkozott a betörő anglicizmusokkal, germanizmusokkal szemben. Én ezt tőle nem tudom elfogadni.

Kezdjük azzal, mik azok a leggyakoribb hibák, amelyek itt az ülésteremben is elhangoznak, sokszor az előterjesztésben, és észre sem vesszük, hogy teljesen helytelen. Ezt már pár hete elmondtam: vannak olyan kifejezések, amelyeket nem lehet fokozni, mert egy szélsőértéket jelentenek. Nem mondjuk azt, hogy a legoptimálisabb, a legminimálisabb, a legmaximálisabb, ilyen nincsen. Az alternatívákról szoktak nekünk állandóan papolni, de alternatívák sem léteznek. Az alternatíva önmagában hordozza azt a jelentést, hogy valaminek van egy ellentettje, egy párja, egy másik variációja. Lehetne mondani, hogy változat, megoldás, lehetőség, elképzelés, de alternatívákról nem lehet szót ejteni. Az, hogy keverik a -ba, -be, -ban, -ben-t, sajnos nagyon gyakori. Bemutatásra kerül, előterjesztésre kerül, benyújtásra kerül, minden kerül - benyújtják. Mindenki vállalja kvázi a felelősséget azzal, hogy nem ilyen szenvedő szerkezetben mondja, hanem kifejezi a mondandójában is azt, hogy kicsoda, ő, önmaga vagy a kormány vagy más vagy mi vagy ti vagy ők. Az, hogy rendelkezik; mindenki rendelkezik, minden rendelkezik valamivel, de még sokszor a hiánnyal is rendelkezünk, ami ugyan nem létezik, tehát értelmetlen a kifejezés.

Borzasztó jó - számomra a borzasztó kifejezés egy ilyen taszító valami, azt a jóval nem tudnám összekapcsolni. Nyikos László képviselőtársam már mondta, az aki-ami nagyon durva hiba, de az is, hogy másabb, pozitívabb. A más, a pozitív valamihez képest eltérő irányt mutat, de nem mennyiséget, fokozni nem lehet. Természetesen volt a lájkolás, a printelés, a szkennelés, a soppingolás, ezek mind-mind beépülnek a mai magyar nyelvbe, sajnos. Celebjeink a felelősek ezért elsősorban, akik mindenféle nyelvi előképzettség nélkül kapnak mikrofont, egész életpályát tudnak felépíteni maguknak abból, hogy egyszer a meztelen feneküket megmutatták egy ValóVilág-show-ban, és innentől kezdve népszerűvé váltak, miután nagyon sokan 500 forintos SMS-ekben felhatalmazást adtak erre nekik.

A köszönés módja: a hátamon feláll a szőr, nekem senki ne kívánjon további szép napot, ez egy átvett kifejezésmód. A magyarban a jó napot kívánok - és nem jó napot - és a viszontlátásra egy normál elköszönési vagy köszönési módok. A csüszi, bye, csao, ezek sajnos szintén nem tetszenek.

Ami még szomorúbb ennél, hogy vannak olyan területek, ahol viszont úgy harapózott el az idegen kifejezés, hogy gyakorlatilag egy magyar ember oda már be sem mer térni, vagy fél rendelni is vagy utazni is, mert egy reptéren, ahol persze azt mondom, nagyon nagy az idegenforgalom, de azért elsősorban a budapesti Ferihegyen, most már a Liszt Ferenc Repülőtéren, amikor azt mondják, a Sky Court-be menjen be, akkor nem tudja, igazán most neki utaznia kell-e, vagy repülőre kell-e szállnia, vagy hová kell betérnie. Ha valaki átnéz egy étlapot, nem mer rendelni. Hogyan akarjuk a gazdaságot fellendíteni az idegenforgalmon, vendéglátáson keresztül, ha egy magyar ember képtelen eligazodni egy étlapon?

A lényeg az, hogy van javítanivalónk. A halloween, a Valentin-napok, az open day, mind olyan kifejezések, amelyeknek meglenne a magyar változata, ha egyáltalán szükséges lenne átültetni, vagy szükséges lenne ezekről a napokról megemlékezni.

Kérem az előterjesztőt, hogy először is lapozza fel a 10 évvel ezelőtt életbe lépett törvényt, szerezzen érvényt a törvényben foglaltaknak, majd valóban terjessze be módosításokkal, amelyeket képviselőtársaimmal beadtunk, a határozati javaslatot, amely határozati javaslat, félő, hogy megint csak egy ilyen kötelező, kipipálandó lépése a kormánynak, mert ahogyan az anyák napjáról, a halottak napjáról is amikor emlékezünk, vagy ünnepeljük az anyákat, akkor mindenkiben felmerül a kérdés, hogy nem azért van-e szükség ezekre a napokra, mert tudjuk jól, nagyon jól érezzük, hogy elhanyagolt ez a terület.

A magyar nyelv egy olyan terület, amelyet mindennap minden magyar ember használ, alkalmaz. Erről egy nap alatt emlékezni és majd konferenciákat tartani, ez egy kicsit már valóban egy ilyen gyászbeszéd a nyelv fölött. Úgy gondolom, hogy ma Magyarországon, ha megtanul egy külföldi egy magyar szót, akkor sajnos elmondhatjuk, hogy körülbelül tízszer annyian felejtenek el egy-egy szót annak következtében, hogy nem tudják a szép magyar nyelvet gyakorolni, mert már nem népszerűek abban a társaságban, ahová sikk, ahová trendi járni. Innentől kezdve, úgy gondolom, a felelősség elsősorban a kormányzaté, a közszolgálati médiumoké és nem médiáké, ezt ki is hagytam, rendszeresen többes számba teszik az amúgy is többes számban lévő kifejezést.

Javasolom mindenkinek, hogy mindennap tartsa a magyar nyelv napjának az adott napot, és próbálja meg hibátlanul örökíteni a magyar nyelvet. Én sem képzelem magamról, hogy nem hibázok, nem rontok, visszaolvasva a mostani felszólalásomat, biztosan találok 25 hibát, de próbálok ebből tanulni, és ezt a tanulni képességet kívánom itt a képviselőtársaimnak.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu