FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Több felszólaló a kormányoldal részéről érzékeltette, hogy mi az a cél, amely érdekében mind az adótörvényekben, mind a költségvetést megalapozó törvényekben ezeket a megnyitott szakaszokat szeretnénk valamilyen módon módosítani a kitűzött cél elérése érdekében. A kitűzött cél, hangsúlyozzuk még egyszer, az államadósság csökkentése és a hitelválságba, hitelcsapdába került lakosság terheinek a csökkentése, akik devizahitelben adósodtak el. De egy igazi, végső cél természetesen ennek a kormányzati ciklusnak az idejére sem fejezhető be, ez pedig Magyarország népesedéspolitikája, ennek pozitív oldalra való állítása. Ennek a megalapozásának az egyik része csak a jövő évi költségvetés. Napjainkban zárult le a népszámlálás, és tartok tőle, hogy most lesz az első alkalom, amikor kénytelenek vagyunk most már hivatalosan is regisztrálni a 10 millió alatti magyarországi lakosságszámot. Tehát az igazi cél ennek a drámai népesedési mutatónak a megállítása, netán megfordítása.

Nem kis energiát igényel az öröklött rendszer miatt, hogy hogyan is nyúlunk ehhez a kérdéshez. A költségvetést megalapozó törvényjavaslat több oldalról közelíti meg, hogy ezt a célt hogyan tudjuk elérni. Természetes az, hogy az ellenzék szinte minden pontját ennek jóformán kritizálja. Nagyon könnyű ilyenkor kormányoldalról megkérdezni, hogy tetszenének mondani érdemleges, befogadható, más országokban is alkalmazott javaslatot. Nehéz lesz. Közismert az a nagyon szigorú költségvetési vállalás, amely a hiányhoz, az államadósság mértékének csökkentéséhez, inflációs várakozásainkhoz, netán a bizakodó GDP-várakozásainkhoz kapcsolódik.

Nos, a megalapozó törvényeknél én magam, aki többet foglalkozom talán a mezőgazdasággal, csak megemlítem, hogy hány területen nyílnak meg mezőgazdasághoz kapcsolódó törvények. Ezen belül kettővel különösen szeretnék foglalkozni. Megnyitásra kerül az állattenyésztésről szóló törvény, a természetvédelemről, a halászatról, az agrárpiaci rendtartásról, a szőlőtermesztésről és borgazdaságról, a termőföldről, a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló törvény, valamint az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletről szóló törvény.

Ez utóbbi kettőről hadd tegyek említést részletesebben, hiszen közismert, hogy a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalma gyakorlatilag a multinacionális áruházláncok erőfölényét és a kiszolgáltatott beszállítók viszonyát szeretné rendezni több soron. Három év óta javítgatjuk az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy hogyan lehetne azt a magatartásformát ezen áruházláncoknál elérni, amit tőlünk nem messzebbre, Nyugaton egyébként valamivel tisztességesebben alkalmaznak a beszállítók esetében. Hozzáteszem, ott a beszállítók is időnként jobb érdekérvényesítő szervezetet hoztak létre a maguk érdekeinek a megvédésére.

Extrém példákat tudunk mondani, hogy hány alkalommal próbálnak kibújni a forgalmazók e törvény hatálya alól. A módosítás itt például arra irányul, hogy aki egyáltalán be sem fizeti a kiszabott büntetést, mert ilyennel is találkozunk, azok részéről hogyan kell majd a törvény alapján a késedelmi kamat kérdését, a pótdíj és pótlékolás kérdését majd elrendezni. Hangsúlyozom, hogy ennek az ellenőrzése egy nagyon komoly apparátus felkészültségét igényli.

A következő törvény az élelmiszerláncról és a hatósági felügyeletről szóló törvény, pont ennek az apparátusnak a működését szeretné stabilizálni. Aki figyelte a ma reggeli közhíreket, hallhatta, hogy multinacionális áruházláncok sokasága, azt hiszem, öt, de ezen belül egy különösen nagy büntetést volt kénytelen elviselni, nem is ismerte el, úgy tudom, ezt a büntetést, de a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal illetékes része kiszabta ezt a büntetést, elég tételesen felsorolva, hogy mit sértett meg a beszállítókkal szemben. Pontosan olyan tételeket, amelyeket egyébként az elmúlt év törvényalkotása során emeltünk be a tiltott tevékenységek közé, egy az egyben ezeket a sértéseket változatlanul elkövetik, most már több száz millió forintos ez a büntetési nagyság.

Ugyanakkor, mint említettük, nagyon kinyílt az az élelmiszer-áramlási piac, amely közismert. A vámhatárok lebontása miatt minden ország berendezkedett, és mi csak egy kicsit utánakullogunk ennek a folyamatnak, tehát minden ország berendezkedett arra, hogy a saját élelmiszer-biztonsági hatóságaival szorítsa ki az adott országból az oda érkező nemkívánatos árut. Másfél-két éve annak, hogy végre érdemben az akkori kormány késve, a jelenlegi kormány hála istennek, nagyobb erővel felismerte, hogy mennyire fontos egy nagyon stabil élelmiszer-biztonsági hatóság képzett emberekkel való működtetése és az infrastruktúra biztosítása, hiszen mint említettem, a nálunknál kicsit jobban odafigyelő országok ezt a hatósági szervet alkalmazzák "vámszervekként", azaz most már nem vámdíjakkal próbálhatjuk meg távol tartani az egyes nemkívánatos élelmiszereket, hanem esetlegesen a hatósági eljárásban bebizonyítva, hogy nem megfelelő formátumú, illetve minőségű élelmiszert hoznak be, illetve azt nem megfelelő eszközökkel, hálózati lánccal árusítják.

Nos, itt szeretnék rátérni az élelmiszerláncról szóló törvényre, ahol a felügyeleti díj bevezetésre fog kerülni. Az a helyzet, hogy egyértelművé vált, hogy azok a szereplők, akik az élelmiszerláncban részt vesznek, nem várhatjuk el ellenükben, hogy azt az ellenőrző hatóságot, amelyet közpénzből, tehát minden adófizető pénzéből működtet az állam, kizárólag szétterítve kelljen finanszírozni, tehát minden lakosra végül szétterítve kelljen finanszírozni, hanem az előterjesztő arra tesz javaslatot, hogy a közvetlen érintettek, az élelmiszerlánc szereplői is járuljanak hozzá egy külön költséggel e felügyelet finanszírozásához.

(15.10)

Ez lehet vita kérdése, de rögtön le is szeretném szögezni, hogy természetesen az Unióban alkalmazott elvről van szó, tehát semmi különlegesre nem tesz javaslatot az előterjesztő, csak arra, hogy úgy néz ki, egy fixdíjas része is lesz a hatósági ellenőrzés finanszírozási alapjának. Ezen előterjesztés alapján az előző éves nettó árbevételnek az egytized százaléka, tehát ezrelék mértékű lesz ez a díjbefizetés, és nem kérdéses, mint említettem, hogy ennek az ellenőrző szervnek nagyon nagy fontossága van mind a hazai termelők védelme és az élelmiszer-beszállítók védelme érdekében, mind a nemkívánatos külföldi áruk beáramlásának kiszűrésében. Természetesen kérdésként felmerülhet, hogy kik a szereplői végül is az élelmiszerláncnak, és a legalsó ponttól felfelé vajon kik lesznek az érintettek. A törvény előterjesztője azt javasolja - és én egyetértek vele -, hogy a kistermelői kategória ne legyen alanya ennek a felügyeletidíj-befizetésnek. Lefordítva ez azt jelenti, hogy azok, akiknek az adótörvények alapján 8 millió forint alatti az éves árbevétele, nem lesznek alanyai ennek a most nevesített felügyeletidíj-befizetésnek.

Mint említettem, a végcélt egyértelműen látjuk, hogy mit kellene tenni, de sokszor szakember- és eszközalapos hiányokkal vagyunk kénytelenek nagyon rafinált módszerekkel szemben küzdeni, hogy - mint már többször mondtam - megvédjük a magyar termelőket és természetesen azt a magyar élelmiszert és azt a termelői hátteret, amely a foglalkoztatáshoz, a vidék eltartóképességének növeléséhez hozzájárul. Külön szerettem volna kitérni erre a részre azért, mert sok mindenről lehet beszélni a megalapozó törvényeknél, de egy olyan területre is szerettem volna fokuszálni, amely talán minden magyar állampolgárhoz eljuthat azáltal, hogy biztonságos, és ha lehet, minél több, magyar gazda által termelt élelmiszert nyugodt szívvel vásároljanak meg; ezt fogja elősegíteni ez a törvénytervezet is, ezért kérem a támogatását.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu