KISS PÉTER, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhangzott hozzászólásokból is jól nyomon követhető, hogy az új munka törvénykönyve a kiindulópontjait tekintve rossz és hibás, megoldásaiban pedig alkalmatlan és káros. Azon a kormányzati kommunikáción túl, amelyik új munkahelyekről beszél milliószám, százezer szám, nos ezen a kommunikáción túl ennek a törvénynek az új munkahelyekhez semmi köze nincs. Amihez valójában köze van, az négy dolog: megkönnyíti az emberek elbocsátását, közben rugalmasságról beszél, kevesebb bérért több munkára kényszeríti őket, a munkavállalók hátrányos helyzetét a munkaadóval szemben tovább növeli, és korlátozza a munkavállalók önvédelmi lehetőségeit, lényegében a szakszervezetek megsemmisítésére törekszik.

No de folytassunk vitát, nézzük az önök érveit, vizsgáljuk meg legalább öt ponton, hogy mivel is védik ezt a lehetetlen állapotot!

Az első állításuk, hogy Európa legrugalmasabb munkaerőpiacát lesznek képesek létrehozni ezzel a szabályozással, mert - s itt bizony elhangzott a rendszerváltás óta egyik legszégyenteljesebb mondata a kormányzatnak - "eddig túlzott védelemben részesültek a munkavállalók". Ezt Kovács Zoltán államtitkár úr 2011. április 26-án találta mondani. Ha valami szégyen Magyarországon, szemben azzal a 10 millió emberrel, akik a rendszerváltás következményeként szembe kellett nézzenek az ellehetetlenüléssel, a bizonytalansággal, az elvesző egzisztenciákkal, az új versennyel, nos ez a kiindulópont. Ez egy téves, hibás kiindulópont. Ahogy Gúr képviselőtársam mondta, ezt a kiindulópontot 10 millió ember tapasztalata cáfolja. Ha pedig téves a kiindulópont, arra nem lehet alkalmas munka törvénykönyvet építeni.

A második érvük az volt, hogy az támogatja ezt a munka törvénykönyvét, aki új munkahelyeket akar létrehozni, és az van ellene, aki nem akar. Nos, barátian jelzem csak, ha ma Magyarországon megkérdezik az embereket az utcán, ők is tudják, hogy munkahelyeket gazdaság teremt, gazdaságot pedig jó befogadó környezet, alkalmas és sikeres gazdaságpolitika és persze világkörnyezet. Nos, ha ma valami nem áll rendelkezésre Magyarországon, akkor az ez a három. Kudarcos a gazdaságpolitika, válságos a világgazdasági környezet, ami pedig a magyar gazdaság állapotát illeti, az éppen nem a munkahelyek teremtése, a megújuló munkaerőpiac irányába mutat, azaz munka törvénykönyvét éppen ennek a válsághelyzetnek a kezelésére kellene kialakítani, olyan szabályozást, amely segít abban, hogy a vállalkozók elboldogulhassanak egy ilyen szituációban, és a munkavállalók megőrizhessék a munkahelyeiket úgy, hogy a jövőre nézve az induló pozícióik eséllyel megmaradhassanak.

Ugyanakkor van valami, ami a szabályozással kapcsolatba hozható volna. Erről a törvény ugyan nem szól, de azért jelzem, ha önök készek lennének módosító indítványokat befogadni, a vitában volna értelme beszélnünk az atipikus foglalkoztatásról, a részmunkaidős foglalkoztatásról, magyarán: a meglévő munkaidőalap új felosztásáról. Tehát hogy ugyanezt a munkát, amennyit kimér ránk a világ és amennyit a magyar gazdaság a kudarcos gazdaságpolitikájuk ellenére is produkálni tud, legalább több ember végezhesse el. Ezt nyugat-európai sikeres országok példája diktálja, ezek az országok ugyanis azért vannak 70 százalék fölötti foglalkoztatási szinten, mert 40-50 százalékos részmunkaidős és atipikus foglalkoztatás valósul meg náluk, azaz a meglévő munkaidőalapot, a meglévő munkát több ember között osztják szét. Ez is a válságkezelés egyik nagyon fontos megoldása volna.

A harmadik dolog: önök úgy fogalmaznak - s itt idézném a kormányszóvivőt -, hogy most sokkal inkább a szakszervezetek, mint szervezetek tiltakozása zajlik, és nem a munkavállalók problémájáról van szó. Hát kérdezem én, nem a munkavállalók problémája-e a bevezetett munkavállalói biztosíték, amikor a munkavállalóknak a saját fizetésükből és előre meg kell fizetniük a munkaadó lehetséges kárát. Ez a kereskedelemben minimum százezer munkavállalót érint. Nem munkavállalói probléma-e a délutáni műszakpótlék tervezett megszüntetése? Nem munkavállalói probléma-e az eltérő minimálbér kérdése? Megjegyzem, ha nemzetközi példákra akarnak hivatkozni, akkor jól nézzenek körül, mert a nemzetközi példák szerint a bértarifa-megállapodások jelentik Európát. S tudják, mik a bértarifa-megállapodások? Amelyek garanciát jelentenek, hogy nemcsak a minimálbér szintjén, hanem a szakképzettségek szintjén, az adott életkori sávokban, regionálisan is egy ágazaton belül hasonló vagy ugyanolyan sávon belüli béreket kell kifizetni. Nyugat-Európa ilyen megállapodásokkal van tele. Az jelenti a szociális biztonságot, a szociális piacgazdaság intézményeit, hogy alkuban, ágazati párbeszédbizottságokon belül, kormányzati inspirációban, a munka törvénykönyve érdekeltségével létrehozzák ezeket az intézményeket. Negyedikként: a munkaközi szünet mértékének a csökkentése vagy a túlóra fölemelése és a szakszervezeti jogok megnyirbálása mikor munkavállaló-barát intézkedés?

(9.50)

Harmadikként az országos érdekegyeztetésről szeretnék szólni, csak azért, mert itt a parlamenti vitában az elmúlt hetekben rendszeresen visszatérő érvük, a képviselő uraknak és az államtitkár úrnak is, hogy azért nem kell háromoldalú érdekegyeztetést csinálni, mert egyrészt van - ez ellentmondás -, ezt NGTT-nek hívják. Megjegyzem, ebben nincs benne a kormány. Úgy lehet a munkaadóknak, munkavállalóknak a kormánnyal egyeztetni, hogy létrehoztak egy olyan ötoldalú fórumot, ahova odavitték az egyházakat, ez helyes más szempontból, viszont a kormány meg nincs ott, hogy a munkaadókkal, munkavállalókkal egyeztetést folytasson.

Ez az ötoldalú, azaz a háromoldalú, amelyikben nincs benne a kormány. Tudják, ez olyan Fidesz-olvasatban, mint az a hetente ülésezés, amelyik kéthetente van. Ez teljesen annak megfelelő megoldást hoz. Országos érdekegyeztetés nincs, pedig ha kéne, akkor most kellene leginkább Magyarországon.

És az államtitkár úrnak hoztam egy kis olvasnivalót, ezt majd át fogom nyújtani. (Felmutatja. - Dr. Czomba Sándor: Köszönöm szépen.) Ez a néhány száz oldal írja le az Országos Érdekegyeztető Tanács megállapodásait. Nem a tárgyalt 740 napirendet az elmúlt 20 évben, hanem a tárgyalt megállapodásait, amelyeknek a zöme jogszabállyá vált. És tudja hogy, államtitkár úr? Hogy nem volt előírva a kormány számára, hogy beadja jogszabályként, nem volt kötelezettség, mert alkotmányosan nem is lehetett, de a kormány egyoldalúan úgy döntött, hogy az ott kialakult alkut jogszabállyá emeli. Na, ezt hívják érdekegyeztetésnek! Ezt hívják olyan párbeszédnek, amelyikben komolyan vesszük a feleket, és azt mondjuk, hogy ha maguk valamilyen egyensúlyra jutnak a munka világában, akkor azt mi szabályként hirdetjük ki. Ezért ajánlom a figyelmébe, hogy ezt a több száz oldalt olvassa, és alkalmazzák - jó lenne, ha alkalmaznák - a következő időszakban.

És az utolsó dolog, amit szeretnék szóba hozni ötödikként, ez a regionális minimálbér ügye. Ön a beszédéből, erről az elnök úr is szólt, valahogy kihagyta ezt a dolgot. Ez valóban szégyenletes. Ha valami Magyarország kettészakításáról, a hátrányos helyzetű térségek leszakadásáról szól, az az üzenet, hogy lehet, hogy szabad a munkavállalók rovására, a szociális biztonságuk, az alapbiztonságuk rovására megoldani a versenyképességi problémákat, és hogy ez nem állami szerepvállalás kérdése, hogy ez nem a közös szolidaritás kérdése volna.

Azt kell mondjam önöknek, hogy ha kormányzati felelősség létezik ma Északkelet-Magyarországért, a Dél-Alföldért és ezért a vidékért, akkor az az, ha az a kormányzati felelősség megvalósul - megjegyzem, általunk is támogatott kormányzati felelősség -, hogy felzárkóztató programokat kaphassanak, hogy megkaphassák a Munkaerő-piaci Alapból azok a munkavállalók, munkáltatók a kedvezményeket, akik egyébként képesek a minimumsztenderdeket minimálbérekben is hozni. Azaz itt, ebben a munka törvénykönyvben meg kellene követelni a minimumsztenderdet a munkaerő-piaci politikával. A háromoldalúan, tripartit módon működtetett munkaerő-piaci testülettel pedig ki kellene egészíteni azoknak a versenyhátrányát, akik ezt biztosítják a munkavállalók számára.

Ez egy egészséges munkaerő-piaci politika. Ezt kívánjuk önöknek, és ilyen vitában szeretnénk részt venni a következő időszakban. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu