ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Már a bizottsági kisebbségi vélemény előadásakor elmondtam, hogy Zala megyéből érkeztem, abból a megyéből, ahol a legtöbb aprófalu található, amelyek jelentős része ötszáz lélekszám alatti, de a túlnyomó többsége a kétezer lélekszám alatt van.

Talán jelzésértékű, hogy az előbb két fideszes fővárosi polgármester narancsszínű nyakkendőben jött. Én a mai alkalommal feketét kötöttem, mert valamilyen szinten ki kell fejeznem azt az érzést, ami ilyenkor egy felelős politikusban van, ha egy önkormányzati törvény tárgyalása kapcsán az aprófalvakat eltüntetik a színről. Zala megye, ha valakinek nem ismerős, egy nagyon békés, nyugodt vidék, amit nemsokára halálos csönd fog befedni, tudniillik olyan előterjesztést tettek az asztalra, amely ezt borítékolja.

Nemcsak Vona Gábor pártelnök úr írt levelet az ország települései polgármestereinek, hanem én is írtam Zala megye települései polgármestereinek egy levelet még nyáron, amelyben jeleztem, hogy szeretném az ülésteremben az álláspontjukat ismertetni, felszólalásomba beépíteni. Volt, aki válaszolt, annak nem tetszett az akkor még csak koncepció, viszont nagyon sok, mondhatom, barát polgármester jelezte szóban felém, hogy nem meri leírni a véleményét, mert attól tart, ha én itt az ülésteremben nevén nevezem azt a kis apró zalai falut, amely nemtetszését fejezi ki, akkor még a maradék esélye is elszáll arra vonatkozóan, ha most önhikit kér, hogy azt megkapja. (Vigh László közbeszól.) Zalai képviselőtársam, Vigh László képviselő úr - úgy látom, fel is fog szólalni utánam - települése, gondolom én, majd egy közös önkormányzati hivatalt fog működtetni. Az ő szava, gondolom, már egy kicsit autentikusabb lesz itt az ülésteremben azokénál, akik hatalmas nagy városból érkeztek, és nem láttak kis falut sem.

(13.10)

Ahogy az LMP-s képviselőtársamat megvádolták, hogy nem volt még polgármester, én meg ugyanezt mondom a többieknek: ők meg még nem voltak apró falu polgármestere, és így nem is ismerhetik az ott élők problémáját.

Egy kis falu élete a következő sarokpontok mellett zajlik: bolt, patika, orvosi rendelő, hivatal, iskola, posta. Az elmúlt években ezeket a sarkokat, ezeket a csomópontokat sikerült szépen lecsapkodni, a postás már autóval jár, a kenyeret gyakran kocsival hozzák, a boltok hetente néhány napon keresztül vannak nyitva, 1-2 órán keresztül. Az iskolák szépen felszámolódnak, és most a hivatali ügyintézés is egy távoli településre kerül. Zala megyében nagyon-nagyon sok olyan konstelláció lesz, ahol a hét település kénytelen lesz összeállni, hozzáteszem: még a 2000 lélekszám sem lesz akkor biztosított, ez egy vagylagos feltétel.

A polgármesterek meg a testületek nagyon egymásnak fognak feszülni akkor, amikor majd arról folyik a szó, hogy jelentkezzenek-e, vállalják-e ennek a közös önkormányzati hivatalnak a működtetését. Lássák be, képviselőtársaim, hogy a kérdéshez nem lehet anélkül közelíteni, hogy ne foglalkoznánk az ott élők és ott dolgozók problémáival. Arra a településre, amelyik településről kikerül ez a most ott még meglévő hivatal, gyakorlatilag azt fogják mondani, hogy ez a falu kiürült.

A most még ott dolgozók vagy munkanélküliekké válnak, vagy elmennek másik településre dolgozni. De ha mennek, viszik a gyereküket is. Viszik a gyereket, ezáltal az esetleg ott még meglévő iskola tanulóinak a száma is csökkenni fog. Ez egy tendencia, vegyük észre. Itt már nemcsak hivatalokról, települési önkormányzatokról van szó, hanem ennél többről. Ennek az egész folyamatnak van egy távolban sejlő vége, ami úgy fog kinézni, hogy lesznek a nagy - magyar mértékben mérve természetesen - megapoliszok, ami alatt megyei városokat, nagyobb városokat kell érteni, és a kiüresedett falvak, amelyekbe, higgyék el, lesznek, akik szépen beköltöznek. Ez az emberek elszegényítésének az útját is jelenti, tudniillik az, aki az ingatlanát most még úgy tudta árulni, hogy egy pezsgő faluban van, és van élet a településen, egy kiüresedett, kiürült faluban ezt az ingatlanát a jelenlegi árának a töredékéért sem fogja tudni eladni.

Ennek a halálos ölelésnek az eredménye, amivel magukhoz ölelik a központi települések a hivatalt, az ügyintézést, mindent, az lesz, hogy a magyar embernek az élelmiszer-utánpótlása, a vidéki bázisa megszűnik. Ami előtt most állunk, amilyen gazdasági helyzetben van az ország, aminek az eredményeképpen itt még lesznek képviselőtársaim közül sokan, akik nem túl sokára mennek, és nagybevásárlást fognak végezni szárazáruból, meg egyebekből, higgyék el, hogy most még van mit vásárolni. Később lehet, hogy nem lesz, de ehhez önök is hozzájárulnak. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)

Annyit hadd mondjak még el, hogy a módosító javaslatok közül én most nem kívánom az összeset felsorolni, amit beadok, de azért hiányzik az önkormányzati képviselő visszahívhatósága. Ha valamikor, akkor most be lehetett volna ezt építeni. Érdekes módon nincs rögzítve, hogy csak magyarul lehet beszélni. Hogy a polgármester külföldi állampolgár is lehet, előbb-utóbb előrevetíti annak a lehetőségét is, hogy majd tolmács kell a testületi ülés jegyzőkönyvezéséhez.

Hogy egy polgármester szavazata duplán számít, tehát szavazategyenlőség esetén a polgármesternek adunk egy pluszszavazatot, amivel az "igen" mellé fordíthatja a döntést, ez is új dolog. Az önként vállalt feladatok ellátására fordítható összeg és forrás fölött 10 százalékban dönthet a polgármester önként. Ez mind nem tetszik.

És ha egy adott ügyben az adott képviselő vagy a közeli hozzátartozója érintett, ne szavazhasson, ez nem automatikus feltétel, hanem egy testületi döntés dönti el. Magyarul: nincs semmi akadálya annak, hogy egy gazdasági ügyben érintett önkormányzati képviselő saját maga döntsön saját magáról. Ezzel a döntés erkölcsi tisztaságát meg lehet kérdőjelezni.

A frakcióból rám osztott idő messze letelt, elnézést, és köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu