KARVALICS OTTÓ (KDNP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Hallgatva itt a pró és kontra véleményeket, amelyek a törvénnyel kapcsolatban elhangzottak, és eljutottak odáig, hogy vonjuk vissza, ennek ellenére még mindig úgy gondolom, hogy a képviselőtársaim ezeket a véleményeket jobbító szándékkal terjesztették be vagy mondták el. (Babák Mihály közbeszól.) Igen.

Én mint a közoktatásban nem dolgozó, de a működtetéssel virgolódó vezető, polgármester egy kisvárosban, ahol középiskola, szakképző, általános iskola, bölcsőde, óvoda és mintegy 650 közalkalmazott van, aki ott dolgozik oktatói és fizikai létszámban, úgy döntöttem, hogy meghívom őket. Nem a szakmai véleményekre vagyok kíváncsi, hanem a bent dolgozók, az ott dolgozók, őket érintő, tehát a közvetlenül tapasztalatot szerző emberek véleményére vagyok kíváncsi, a dolgozók véleményére, ezért megkértem az igazgatókat, az érdeklődő pedagógusokat és a fizikai állományt, mindazokat, akiket az oktatás vagy egyáltalán a közneveléssel kapcsolatos dolog érint, hogy beszéljük meg a közneveléssel kapcsolatos dolgokat, és mondják el a véleményüket.

Érdekes dolgok jöttek ki: az, amit itt elmondtak önök, annak nagy része ott nem hangzott el. Kettő dolgot tudtam leszűrni: a kiszámíthatóságot és a biztonságot, tehát kiszámíthatóságra várnak az oktatási intézményekben és biztonságra; ez a kiszámíthatóság és biztonság lehet szakmai. Ugye, elhangzott az, hogy mit kaptak az előző nyolc év alatt, aminek ideje alatt az oktatást liberális szemlélettel átalakították. Hát elmondták: kaptak egy nagyon nagy szabadságot, amelyikkel éltek és vissza is éltek, majd mondom a példát, hogyan jutott el idáig az oktatás; eltérő oktatási módszereket, mindenki kiválaszthatta, hogy hogyan oktat, és ebből olyan dolgok adódtak, hogy két párhuzamos osztályban teljesen másképp oktatták a gyerekeket, tehát még a két osztály is nehezen volt átjárható, nemhogy egyik intézményből a másikba, nemhogy az ország más területein lévő intézményekbe; kaptak egy olyan tankönyvtömeget, amelyik szinte kezelhetetlen. Ugyancsak ebben a párhuzamos osztályban több mint 10 ezer forint volt az oktatási tankönyvek különbsége árban. Lehet-e terhelni a szülőket? Meg lehet-e nekik magyarázni, hogy ugyanabba az intézménybe járó, ugyanabba a párhuzamos osztályba járó gyereknél 10 ezer forintnál több vagy akár több tízezer forint is lehet a különbség, amit neki ki kell adni. Nem kapták meg azt a szakmai segítséget, amit tulajdonképpen ez az átalakítás elvett tőlük, azt a kapaszkodót, azt az ellenőrzést és egyben szakmai segítséget, amire támaszkodhattak volna; várják ezt mind vissza.

Abban a köznevelési törvényben, amelyet most tárgyalunk, és elfogadásra javasoljuk, tulajdonképpen bent van: megkapnának egy keretet, amely kereten belül az ország egész területén nagyjából egyformán lehet dolgozni, mégis van szabadság, mozgástér; van biztonságérzetük a szakmai vonalon, mert visszajön az ellenőrzés, és visszajön az, hogy kérdezhetnek és segítenek nekik. A másik dolog az, hogy az ország területén - teljesen mindegy, hogy egy leghátrányosabb térségben vagy egy fejlett térségben - a gyerekeink ugyanazt az oktatást, nagyjából ugyanazt a minőségi oktatást kapják, és ez az esélyegyenlőség országon belül. Ma ez nem így van.

Kellene egy finanszírozási biztonság is, tehát egy pénzügyi biztonság. Elmondták, hogy mit hozott nekik a normatív támogatás: hozott egy alulfinanszírozást, ahol a komoly adóbevétellel rendelkező városok egy olyan versenyt provokáltak, hogy a kevésbé fizetőképes és anyagiakkal rendelkező települések kénytelenek voltak belemenni, hogy az ott lévő - és teljesen jogosan - gyerekek ne kapjanak rosszabb oktatást, ezért a városukban kimutathatóan 1,4 milliárdot fordítottak 2007 és 2010 között normatívakiegészítésre; ez nagyon komoly probléma. Tehát ezeket kapták. A 16 éves korhatárral se volt problémájuk, a munkaidőt eddig is ledolgozták, ez volt a véleményük.

És azt kérném a miniszter úrtól, hogy ne visszavonatni akarja, nyolc éve volt rá, hogy ezt megtegye. Nyolc év alatt elvitték abba az irányba, amelyikbe mi nem szeretnénk vinni. Úgy gondolom, hogy meg kellett volna nyerni a választást, és csinálhatták volna tovább, most engedjék meg, hogy az irányt meg a vázat mi szabjuk meg, és ehhez segítsenek. Úgy gondolom, hogy a nálunk lévő pedagógusok ezt a törvényt támogatják.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu