KISS PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ott szeretném folytatni, ahol Cseresnyés képviselőtársam befejezte. Azokhoz a jó megoldásokhoz szeretnék kapcsolódni, amelyektől azt várjuk el, hogy kiindulópontul szolgáljanak, tanulságul szolgáljanak, adott esetben továbbfejlesztésre érdemes pillérül szolgáljanak egy új törvény benyújtásakor. Én öt ilyet szeretnék önöknek megemlíteni.

Az első a kilencvenes évek közepének a története, amikor is a világbanki programmal - többen emlékeznek rá - a korábban zsákutcás szakképzés szakközépiskolai részét sikerült megnyitni fölfelé a felsőoktatás felé. Úgy hiszem, hogy ez történelmi érdem Magyarországon, hiszen ezzel a társadalmi mobilitás egy szegmensét sikerült megmozdítani, ráadásul olyan családok, olyan társadalmi csoportok számára, amelyek számára a gimnáziumi iskoláztatás nem volt bizonyossággal vállalható még tehetséges gyermekek esetén sem. Mára az ilyen módon átalakított szakközépiskolai rendszer igazolta ennek a történelmi helyességét.

A második a tiszkrendszer, amire éppen Cseresnyés Péter utalt, amelyikben is a szándék arra irányult, hogy a képzési kapacitások újraintegrációjával segítsük elő, hogy ne csak a megrendelés alakuljon ki a regionális munkaerőpiacnak megfelelően, hanem a válaszok, a kapacitások is ennek megfelelően alakuljanak. Nem véletlen, ahogy látom, hogy a törvény igyekszik ezen a ponton továbbfejlesztést megvalósítani, aminek a módjáról természetesen vitázni fogunk, mert ahogy látjuk, a továbblépés sajnos nem abban az irányban van, ahogy képviselőtársam mondta, hanem az államosítás irányában, és ez bizony aggályokat vet fel.

A harmadik a tanulószerződés kérdése. Azt hiszem, hogy a tanulószerződéssel megteremtett személyes kapcsolatok egyben szinte garanciális belépőt is jelentenek tehetséges fiatalembereknek a munkaerőpiacra. Ez ma kulcskérdés Magyarországon. Ezért tehát a tanulószerződés rendszere az elmúlt tizenöt évben, ahogy évről évre tovább fejlődött és bővült, harmadik kiindulópontja annak a szakképzési rendszernek, amelyet indokolt ezeken a pilléreken továbbfejleszteni.

Negyedik iránynak megemlíteném azt, amikor is a szakképzési, szakmunkásképzési tapasztalatokból adódóan - erről képviselőtársaim szóltak a vitában - a közoktatási törvény kapcsán olyan döntés született, hogy a gyakorlati képzés a képzési időszakon belül előrehozatalra kerül. Azaz a szakmunkásképzőbe érkező tanulók számára nem a közismereti tárgyak jelentik a szakmunkásképző intézet arcát, hanem egyben a gyakorlati képzés is, és ennek az eredményeit már az elmúlt években látni lehetett. Itt vigyázni kell, hogy az átalakítással át ne essünk a ló túlsó oldalára. Erre majd szeretnék kitérni.

Az ötödik dolog pedig az - ami szerintem az elmúlt időszakban jó kiindulópont -, hogy aki rendeli a zenét, az fizesse a zenészt és fordítva: aki fizeti a zenészt, az rendelje a zenét. Azaz a munkaerő-piaci szereplők és az intézmények legyenek egymással kontroll- és megrendelő viszonyban.

Ami nincs rendben, az egészen biztosan az, ami most a munka törvénykönyvével történt, merthogy ott a regionális bérminimumok lehetőségével bizony éppen ellenható lépéseket fog tenni a kormány abban, hogy a szakmunkások amúgy is alacsony társadalmi presztízsét emelni lehessen, hiszen itt továbbmenni a bértarifarendszer felé kéne, amelyik a garantált szakmunkás bérminimumokat jelentené, nem pedig a bérminimum regionális lebontása és lerontása irányában. Ezt elvi kérdésként vetem fel.

A második ilyen kérdés a regionális munkaerő-piaci szereplők bevonása helyett a megyei szereplők szerepeltetése a munkaerő-piaci megrendelésnél. Higgyék el nekem, nincsenek a megyehatárokhoz szabott regionális munkaerőpiacok. Sajnos, ezt a dolgot nem lehet megyehatárhoz kötve csinálni. Ha ez így van, akkor ezen oldani kell, ezen változtatni kell, ezt a kérdést hozzá kell igazítani.

A harmadik dolog, amit szeretnék megemlíteni, a szakmunkásképzés továbbra is zsákutcás jellege elleni lépések. Nem a szakközépről beszélek, hanem a szakmunkásképzésről. Itt kiegészítő programokra van szükség, mert ha így marad a szabályozás, az drámát jelent, az a társadalmi mobilitást tovább fékezi. Ma sincs jó helyzet, de itt erre különösen felhívom a figyelmet.

A következő kérdés pedig az ifjúsági és felnőttképzés egymáshoz való viszonya akár úgy is, hogy abban az intézményrendszerben, ami az ifjúsági szakképzés, lehessen megvalósítani a továbbképzés és felnőttképzés feladatait is. Tudjuk jól, hogy az egyetemekre is mekkora tudást visz be a továbbképzés lehetősége. Itt is ugyanerre volna szükség.

Ha ezekben az irányokban lehetne továbbmenni, akkor volna miről beszélni. Itt valóban alapvető átdolgozásra van szükség ahhoz, hogy támogatható és hasznos legyen ez a törvény, különben pedig ezekben az irányokban rossz utat választ.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu