DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, itt a vita 9. órájában abban nagyjából egyetértés lehet már az elhangzottak tükrében, hogy új törvényre mindenképpen szükség van. Szükség van az elhangzott érvek alapján a december 31-éig tartó rendelethatály miatt, szükség van a 2012 januárjától életbe lépő új alaptörvény miatt, szükség van a mulasztásos alkotmánysértés miatt is, szükség van a Velencei Bizottság ajánlása értelmében is, és szükség van azért is, mert az Európai Unió 27 tagállamából immár 24 ország rendezte a határain kívül élő állampolgárai szavazati jogának ügyét. Erre az utóbbi érvre szeretnék néhány indokot felsorakoztatni és rávilágítani.

Azt hiszem, hogy az a probléma, ami már a rendszerváltáskor elkezdődött, hiszen 1989-ben azok a fáklyás felvonulások, tüntetések az erdélyi falurombolás ellen, amelyekben fölébredt a nemzettudat itt, az anyaországban, az azóta eltelt 22 esztendő sem tudta megnyugtatóan rendezni azt a kérdést, hogy a határon túl élő magyarság irányába milyen módon tudunk a szavazati jog vonatkozásában kiterjesztést tenni. Az egy másik nagyon fontos történeti eleme ennek a jogi evolúciónak, hogy tíz évvel ezelőtt, 2001-ben a státustörvény egyébként nagyon magas arányú támogatásával és megszavazásával jelentős jogokhoz jutottak a határon túli magyarok. Ez egy nagyon fontos érzelmi kérdés volt akkoriban, ha önök emlékeznek erre: a magyarigazolvány léte, kézbevétele és ezzel a kötődés, az újrakötődés a trianoni szétszakítottság után az anyaországhoz nagyon fontos lélektani tényező volt a határon túli magyar közösségek tekintetében. Azonban jogi vonatkozásban a magyarigazolványon túl ez a gesztus nem tudott továbbmenni, mert 2002-ben egy újabb politikai váltás következett, részben a státustörvény következtében történt 23 millió románozás, szocialista hisztériakeltések következtében.

Mivel a 2002-es váltás megtörtént, ezért a státustörvény folyományaként szóba jöhető jogkibővítés nem történt meg az elmúlt 8 esztendőben. Most azonban, hogy a kétharmados Fidesz-KDNP-többség az elmúlt másfél évben egyértelmű lépéseket tett ennek a folyamatnak a továbbvitelére, ez a kettős állampolgárság, a gyorsított honosítási eljárás ügye vagy a nemzeti összetartozás napjának kérdése volt, illetve az alkotmányban az a nevesítés, az új alaptörvényben az a nevesítés, miszerint a határon túli magyarok iránt felelősséggel viseltetik az anyaország. Ezek a lépések már megelőzték a mostani törvény tervezetének azt a rendelkezését, miszerint a határon kívüli, tehát a Magyarországi állandó lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok számára a választójogot kiterjeszti a törvény. Ezen a ponton, azt hiszem, fontos adósságot törleszt a törvény. A korábban felszólalók ezt már rögzítették. Gulyás Gergely vezérszónokunk alá is húzta ennek a napnak a kezdetén, valamikor reggel 8 óra után ennek az ügynek a fontosságát.

Most, e késői órában is fontosnak tartom azt hangsúlyozni, hogy a 106 egyéni és a 93 országos listás helyre való szavazás lehetősége vonatkozásában a mai KMKF-ülésen, tehát a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának itt, a Parlamentben ma délelőtt tartott ülésén bizonyos nézetkülönbségek ki is alakultak.

(17.20)

Tehát a tervezet azt tartalmazza, hogy a listás képviselői helyre lehessen a magyarországi állandó lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgároknak szavazatukat leadni. Tehát egy szavazatuk lenne, míg a választójogi törvényben egyébként két szavazattal rendelkezik a magyarországi állandó lakhellyel rendelkező magyar állampolgár.

A KMKF mai ülésén fölvetődött egy olyan elgondolás, miszerint a határon túli magyar szervezetek és magyar politikai képviseletek vezetői, illetve a magyar képviselők egy része fölvetette, hogy meg kellene vizsgálni esetleg azt a kérdést is, hogy igenis nincs másodrendű magyar állampolgárság, nincs kétféle magyar állampolgárság, egyféle van. Vizsgáljuk meg annak a lehetőségét, hogy legyen listás szavazatuk is a határon túliaknak, és legyen valamilyen módon választókerületi szavazatuk is. Ez, azt hiszem, érdemi és fontos vitakérdés lehet a törvény kapcsán, és az elmúlt órák szánalmas és személyeskedésbe fajuló kétpercezései helyett, azt hiszem, az ilyen, érdemi vitának lett volna itt helye. Ha erről a kérdésről - látom itt a teremben számos képviselőtársamat, akik a KMKF ülésén szintén részt vettek - kialakul egy diskurzus, akkor nyilván lehet ütköztetni a véleményeket. Most mindenesetre nagyon fontos azt leszögeznünk, hogy az eddigi történeti helyzet az volt, hogy a határon túliaknak nulla szavazat állt rendelkezésre, most pedig a nulláról az egyre való ellépés is, azt hiszem, nem túlzás, hogy történelmi lépés.

A gesztusokról beszéltünk itt és egyfajta adósságtörlesztésről. Úgy értékelhetjük, hogy ez a fajta gesztus és ez a fajta történeti adósságtörlesztés 90 év után a mai magyar társadalomban talán a legkisebb közös többszörös. Tehát ez lehet az a pont, ami a mai társadalom szintjén mindenképpen elfogadható azzal együtt, hogy 2004. december 5-én történt, ami történt a szocialista provokáció következtében.

Hét évvel a történtek után nyilván felvetődhet a kérdés, hogy hogy viseltetik a társadalom egésze ez iránt az ügy iránt. Azonban függetlenül attól, hogy a társadalom egésze hogy viseltetik ez iránt az ügy iránt, meg kell vizsgálni mindenképpen azt a történeti felelősséget, hogy hogyan lehet kiterjeszteni a szavazati jogot, annál is inkább, mert nemcsak az Európai Unió országainak zömében történt már ez meg az elmúlt évtizedekben, akik gyorsvonatként elhaladtak mellettünk, és mi már ott kullogunk a sor végén, ezt az ügyet nem rendezve, hanem azért is, mert a környező országok, a velünk határos országok is - Ukrajnát kivéve - mindannyian valamilyen módon törvényi keretek között rendezték ezt az ügyet, megoldották a határaikon kívül élő állampolgáraik szavazati jogát.

Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben, ebben a vonatkozásban is fontos adósságot törleszt a törvénytervezet, és nagyon örülnék, annak, ha a határon túli magyar szervezetek és képviselők által fölvetett kérdések érdemi vonatkozásában alakulhatna ki vita a törvénytervezet tükrében.

Ha ebbe az irányba megyünk, azt hiszem, hogy a munka mindenképpen abba az irányba fog menni, ami az érdemi jelzőt kiérdemli. A politikai kontstruktivitást tulajdonképpen ezen a téren, ezen a területen tudjuk talán elérni, és örülnék, ha a továbbiakban szóba kerülhetne ez a szempont.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu