DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sokáig gondolkodtam, hogy mi a célja ennek a törvényjavaslatnak. Szerintem az a célja, hogy ilyen helyzet alakuljon ki, mint most: legyen egy kis sárdobálás, legyen egy kis múltba révedés, legyen egy kis történészkedés, válogassunk egy kicsit a jó halottak meg a rossz halottak között. Az az igazság, hogy az a nemzet, amely olyan XX. századot élt meg, mint a magyar, bőven tud csócsálgatni a halottai között, és én megmondom őszintén, ezzel nem akarok foglalkozni.

(23.40)

Én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy ennek a törvénynek az a célja, hogy elfedjük, hogy ilyen rossz helyzet van, hogy elfedjük azokat a bukott kezdeményezéseket, amiket a kormány és a kormányzó párt az elmúlt másfél évben megtettek. Ne erről beszéljünk, ne az IMF-fel való tárgyalásról, ne arról, hogy hogyan lett 176 forintos frankból 250 forintos frank meg egyéb ilyen dolgokról - beszéljünk a múltról, az sokkal kellemesebb! Csak úgy óvatosan jegyzem meg, hogy ebben a teremben nincs olyan politikai erő, akinek a szellemi elődei okán ne lenne kellő oka bárkinek itt a szerénységre. (Közbeszólások a Fidesz, az LMP, a Jobbik soraiból.)

A másik dolog pedig az, hogy óva intem a tisztelt kormányzó pártokat a tűzzel való játszással... Igen, igen, jól tetszettek hallani, úgy mondtam, hogy itt mindenkinek van kellő oka a szerénységre az ideológiai múltját illetően. Az önökének is, ne tessék olyan szemeket mereszteni (LMP felé.), ez így van. (Közbeszólások.) Tehát én úgy látom, ennek a törvénynek az a célja, hogy ne az aktuális dolgokról beszéljünk. Beszéljünk azokról a dolgokról, amiket nagyrészt ez a grémium át sem élt.

Szegény képviselőtársamat pirongatták meg, hogy hogyan mer 36 éves korára hivatkozni. Ő úgy választotta ezt a pártot, uraim! Ő úgy választotta, ebbe lépett be, mert ő baloldalinak tartja magát, és elnézést kérek, hadd legyen már ő is egy baloldali! (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Én is végighallgattam képviselőtársamat kellő türelemmel, nagyon szépen kérem, hogy tegye meg ezt a gesztust velem. Igen, mi úgy választottuk ezt a pártot, mert baloldali párttagok akartunk lenni. És tovább akarok menni, és minket baloldali pártként legitimált az elmúlt választások időszaka. Megmondom őszintén önöknek, én hatszor kerültem be a szombathelyi közgyűlésbe, nyíltan kiállva, megméretve magam, abból kétszer polgármesterként. Itt pedig harmadszor vagyok, ugyanolyan választói akarat alapján, ahogyan önök vannak itten.

Két nagyon rövid dolgot azért hadd érintsek az elhangzott vitából, bár nem kívánok belemenni, az embereket és a vagyont. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás közbeszól.) Gaudi képviselőtársam, miről tetszik beszélni? A vagyon, tetszik tudni, hova ment? Amikor megkapta a Szocialista Párt '90-ben, abból jött létre az egész politikai rendszer infrastruktúrája. Az az illetékes pártoknál van. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: A teljes vagyon?) Igen. Az én tudomásom szerint igen. Én szombathelyi illetőségű vagyok, végignéztem, hogy abban a városban milyen pártvagyon volt. Nagyrészt a kisgazda, a Fidesz, a kereszténydemokrata párt használja az ingatlanokat, egy nagy ingatlant nem párt használ, azt az egyetem használja; aztán ki lehet jönni, meg lehet nézni, hogy mi volt ezekkel.

Az emberekkel: 800 ezer tagja volt, tisztelt képviselőtársaim, az elődpártnak, jó, hogyha 30 ezren maradtunk belőle. Hova lett a többi személy? Önöknél van! Ott ülnek a kormányban, a képviselő-testületben, a parlamentben. Nem véletlenül, tisztelt Schiffer képviselőtársam, miért nem volt meg az elszámoltatás. Nehéz lett volna azt mondani, hogy azokat elszámoltatom, akik nyíltan vállalják baloldaliságukat, sőt még pártba is tömörülnek, azokat meg nem számoltatom el, akik szétspricceltek szanaszét a világban, mert ahogy korábban, most is az érdekeiket próbálják érvényesíteni. Nem túl elegáns téma, bevallom én önöknek, de ettől ez még így van.

No, úgy ez a törvény-előterjesztés, mint az idő, közben volt kormányfő ellen indított büntetőeljárás, azért egyet sugall, tetszenek tudni. Önök azt hiszik, hogy ez egy egyedi, drámai, megismételhetetlen dolog, és most önök ezt meglépik. Ez nem így van. Tudják, mi ez? Ez egy új szokás, amit önök bevezetnek, és ez a szokás azt üzeni a politikai életnek, hogy minden következő kormány és kormánypárt nagyon érdekes foglalatossága lesz az azt megelőző érának a számon kérése. Higgyék el, ezt könnyű elkezdeni, nehéz abbahagyni, és én ezt egy kicsit ennek a folyamatnak látom. Ne legyen igazam! Én azt mondom, hogy sajnos ezeket a kérdéseket fel fogják tenni majd folyamatában az önök után következő kormányok is maguknak.

Tehát én azt javaslom, figyelemmel a történelmi tényekre, meg figyelemmel arra, hogy a mostani országhelyzetnél én úgy gondolom, hogy ennek az országnak egy dologra van nagyon nagy szüksége - most majd azt fogják mondani, hogy persze, most mosakodom -, ez pedig a nemzeti megbékélés, amiért én a tisztelt jobbikos képviselőtársaimtól mindig megkapom a magamét, de ennek ellenére azt mondom, hogy országot nem lehet civakodva építeni, most pedig az a feladat áll előttünk, hogy építsünk. Húsz év után, a demokratikus rendszerváltást követően van egy gazdasági krízis, ami arra ösztönözné egyébként a józan gondolkodókat, hogy fogjanak össze, de mi nem vagyunk józan gondolkodók, mi ilyen törvényekkel visszük el a figyelmet, az energiát meg az időt attól a feladattól, ami egyébként előttünk áll. Próbálják ki! Próbálják ki egyszer, mondják azt, hogy békéljünk meg, a megbékélés egy szép dolog. A kereszténydemokrata képviselőtársaimnak mondom, egyik alaptörvényük ez a dolog, ehhez képest húsz éve mást sem látunk, mint a marakodást, de mindig akkor, amikor a gazdasági szükségszerűség ezt indokolja.

Változtassunk ezen a gyakorlaton, tisztelt képviselőtársaim! Fogjunk össze, békéljünk meg, aztán próbáljuk az országot közösen kihúzni a slamasztikából! Ezt a dolgot meg, ha rám hallgatnak, elfelejtik nagyon gyorsan.

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu