DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Schiffer képviselőtársamnak mondom, szokása szerint nem értette meg, hogy mit mondtam. Egyrészt nem azt mondtam, hogy szégyenkezni kell bárkinek, én azt mondtam, hogy oka van a szerénységre. Ez egy nagy különbség, és talán ezt megérti Schiffer képviselőtársam is.

A nemzeti megbékélést nem abban az értelemben mondtam, hogy itt kenjük szét a felelősséget. Nem. Mindenki viselje a felelősséget! Aki büntetőjogi felelősséggel tartozik - ezt a múltkor is elmondtam -, vonják felelősségre a büntetőjog eszközeivel. A megbékélés arról szól, tetszik tudni, hogy te bűnt követtél el velem szemben, én bűnt követtem el veled szemben, ezt mind a ketten tudjuk, de nem fogjuk egymás torkát elharapni, hanem megbékélünk, és közös feladatokat fogunk végrehajtani. Ez a megbékélés, nem pedig... (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Drága uraim, beszélgetünk itt olyan dolgokról (Az elnök csenget), amik még meg sem születtünk, akkor történtek meg?!

Mondok én maguknak valamit. Intő példa, tudja, mi legyen előttünk? (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) A délszláv helyzet legyen előttünk. Nagyon veszélyes dolog a tűzzel játszani, drága uraim! Ahova mi kijártunk a hetvenes-nyolcvanas években farmert vásárolni meg lemezeket, mert lehetett kapni, utána pedig tíz évvel (Dr. Rétvári Bence: Téged kiengedtek, azért.), mondom, utána pedig tíz évvel elvágták egymás torkát, ezreket öltek meg Jugoszláviában, és most tele van az elkövetőkkel a Hágai Törvényszék - ilyen helyzetet akarunk mi, tisztelt uraim? Akkor már inkább fogadják el tőlem a nemzeti megbékélés gondolatát! (Közbeszólások.)

Forrás: parlament.hu