GYOPÁROS ALPÁR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-KDNP-pártszövetség országgyűlési képviselőinek régi jó szokása, és Isten tartson meg minket ebben a szokásunkban, hogy folyamatosan találkozunk és kommunikálunk a választóinkkal, beszélünk a választóinkkal. Sőt, nemcsak a saját választóinkkal, hanem minden magyar választópolgárral, minden magyar emberrel, aki megtisztel minket azzal, hogy meghallgatja a véleményünket, illetve megkeres minket a saját javaslataikkal, kérdéseikkel, kéréseikkel, különböző nyilvános lakossági fórumokon, nyilvános rendezvényeken vagy éppenséggel képviselői fogadóórákon.

Éppen ezért mi pontosan tudjuk, és jómagam is tudom, hogy a választópolgárok sokszor elmondták nekem, hogy az Országgyűlés működésével kapcsolatban az elmúlt, a rendszerváltás óta eltelt 20-21 évben két komoly kritika fogalmazódott meg az emberekben, két dolog biztosan ellenszenvet váltott ki az emberekből. Az egyik ilyen dolog az országgyűlési képviselők száma. Érzékelte ezt maga a mindenkori politika is, a mindenkori kormánypártok előszeretettel hangoztatták a választási kampányokban, hogy igen, ezen a rendszeren változtatni kell, igen, mi egyetértünk az emberekkel, és igen, majd mi ha kormányra kerülünk és meglesz a megfelelő felhatalmazásunk, akkor majd meg fogjuk változtatni ezt a rendszert.

A kérdés megoldásához az országgyűlési képviselők kétharmadának egybehangzó igen szavazatára van szükség, és ilyen lehetőség egy párt vagy egy koalíciós szövetség részéről az elmúlt 21 évben eddig csak egyetlen alkalommal, 1994 és '98 között, a Horn-kormány idején volt. A probléma megoldása, hogy, hogy nem, mégis valamiért elmaradt.

A másik, a parlament működésében legtöbbet kritizált tény az országgyűlési képviselők javadalmazásának átláthatatlansága és a rendszer bonyolultsága volt, különös tekintettel arra, hogy a javadalmazási szisztéma, bár többször módosult, de sosem egyszerűsödött, hanem ha lehet, akkor újra és újra kacifántosabbá vált, akárhányszor is változtattak a rendszeren. Mindennek pedig az lett a következménye, hogy mára a közvélemény előtt úgy fest az országgyűlési képviselők javadalmazási rendszere, mint egy, az átláthatatlansága okán visszaélésekre és trükközésekre alkalmas szisztéma.

A mindenkori politikai vezetésekből és a törvényhozásból mindazoknak, akiknek meglett volna a lehetősége, azaz a parlamenti kétharmados támogatottsága ahhoz, hogy vegyenek egy mély levegőt, és meghozzák azokat a döntéseket, amelyek a fent említett két problémát orvosolják, nem volt meg a megfelelő bátorságuk ugyanehhez. Ezzel viszont ők maguk váltak ugyanolyan álszentté, mint amilyen álszentnek a javadalmazási rendszer mutatkozott egy-egy botrányos visszaélés kapcsán. Az elmúlt húsz évben egyedül, egyes-egyedül csak a Fidesz-KDNP pártszövetség vette a bátorságot mindehhez, természetesen a választópolgároktól kapott megfelelő mértékű parlamenti felhatalmazás segítségével.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő javaslat olyan, amely kizárja a javadalmakkal való visszaélés lehetőségét, és rendez más kapcsolódó kérdéseket is, így biztosítja a munkavégzés infrastrukturális feltételeit, szabályozza a képviselői munkatársak ügyét, a képviselőség megszűnésével kapcsolatos intézkedéseket, megteremtve ezzel az országgyűlési képviselői munka ellátásához szükséges alapvető feltételeket.

Ahogy beszélgettem az alkotmányügyi bizottság illetékes albizottságának munkatársaival, illetve belenéztem az érintett jegyzőkönyvekbe is, az alapján úgy érzem, hogy az albizottságban egy értelmes vita bontakozott ki elsősorban a kormánypárti képviselők, illetve az LMP és a Jobbik képviselőinek részéről. Bár most meglepődve hallottam az LMP oldaláról azt, hogy tömegközlekedéssel, urambocsá! biciklivel kellene járnia az országgyűlési képviselőknek. Szerintem Szilágyi Péter, az általam egyébként igen tisztelt Szilágyi Péter képviselőtársam fogadja meg azt a tanácsot... - én meg fogom önt hívni a választókörzetembe, ötven település van a választókörzetemben, meg fogom önt hívni, és körbejárom önnel a választókörzetet. Ha gondolja, akkor biciklivel fogom körbejárni önnel a körzetet, de garantálom, hogy ha ön ezt várja el tőlünk, akkor az országgyűlési munka végzésére nem lesz alkalom.

De le kell szögezni, hogy az LMP és a Jobbik képviselői részéről ebben a bizonyos albizottságban valóban világos javaslatok születtek, és ennek megfelelően korrekt érvek és ellenérvek hangoztak el. Ebből azt gondolom, azt szűröm le, hogy a két említett ellenzéki frakció tagjai egyetértenek alapvetően a törvényjavaslat céljával és a javaslat konkrét elemeinek a nagy részével is. Éppen ezért azt gondolom, hogy ez az egyetértés a javaslat elfogadását szülheti meg a kormánypárti és az ellenzéki oldalról egyaránt.

A függetlenné vált volt szocialista országgyűlési képviselők, ha jól tudom, nem vettek részt az albizottság, illetve a bizottság munkájában, ami számomra annyira nem meglepő, hiszen az ő csoportjuknak egy tagja az én állandó bizottsági képviselőtársam is, és ott is ritka vendége a bizottsági üléseknek. Éppen ezért én, ha másért nem, már ezért is maximálisan támogatom azt, hogy bizottsági ülésekről való hiányzást az új javaslat szankcionálná.

A szocialisták pedig, és ez most újfent bebizonyosodott a vezérszónoklatot hallgatva, racionális észrevételt nem igazán tettek a törvényjavaslathoz, érdemi megszólalást a sajtóban sem olvastam tőlük. Viszont a baloldali újságírókkal cinikusan összekacsintanak, illetve az újságírók kacsintanak össze cinikusan az országgyűlési képviselőkkel a szocialisták részéről, hiszen egy szép ferdítéssel azt a látszatot keltik, hogy ez a törvényjavaslat nem másról szól, mint a képviselői fizetések emeléséről, és urambocsá! mi más dolga lenne az Országgyűlésnek, mint ezzel foglalkozni, ez hallatlan.

(10.20)

Az egyik baloldali hetilap egészen odáig megy, hogy azt vélelmezi - idézem -: aligha tartoznak majd sokan azok közé, akik rosszul járnak majd az új szabályozással, hiszen az kétségessé tenné az indítvány támogatottságát, márpedig kétharmados többség kell az elfogadásához. Egy másik, szintén baloldali publicisztika pedig a következőket írja: az elképzelés, noha a kormánypárti frakcióvezető megpróbálta a képviselői juttatások visszavágásaként bemutatni - itt szerkesztői megjegyzés: én ilyet nem hallottam még Lázár Jánostól, zárójel bezárva -, szóval az elképzelés a honatyák tiszteletdíjának érdemi és jelentős emelését tartalmazza, így a jelen közállapotok között aligha számíthat széles körű társadalmi támogatottságra.

És láss csodát, a publicisztikákat szerzők ezekkel a riogatásokkal felsültek, hiszen éppen nemrégiben jelent meg, szintén egy baloldali hírportálon, hogy az országgyűlési képviselőknek körülbelül négyötöde fog kevesebb jövedelmet és juttatást kapni a törvény hatálybalépését követően, köztük olyanok is, kormánypárti képviselők, akik az eddigi juttatásaiknak a felét fogják egészen pontosan kapni, mint jelenleg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen vannak szerencsére korrekt tudósítások és publicisztikák még a média baloldalán is. Az egyik, fideszes elfogultsággal a legkevésbé sem vádolható baloldali hetilap például így ír: a kormánypárti javaslat iránya jó, több mint húsz éve húzódó rendezetlen ügyet zárna le a parlament, ha elfogadná Lázár János fideszes frakcióvezető tervezetét, hiszen máig az 1990-ben kialakított javadalmazási rendszer foltozgatott verziója alapján fizetik a képviselőket. Minden szavával egyet lehet érteni.

A fent elmondottak alapján azt gondolom, hogy minden tiszteletet megérdemelnek azok, akik úgy szavazták és szavazzák meg azokat a javaslatokat, amelyek az országgyűlési képviselők létszámának csökkentését célozzák, hogy közben sejtik - vagy lehet, hogy már tudják -, hogy a csökkentésnek köszönhetően ők már nem vagy nem valószínű, hogy az új Országgyűlés tagjai lehetnek. És minden tiszteletem azoké az országgyűlési képviselőké is, akik az országgyűlési képviselők javadalmazásának átláthatósága érdekében megszavazzák a törvényjavaslatot, még akkor is, ha tudják, hogy az ő fizetésük is jóval kevesebb lesz a jövő évtől.

Viszont az én szememben semmilyen tiszteletet nem érdemelnek meg azok a képviselők, akik ilyen-olyan mondvacsinált okra hivatkozva nem fogadják el a javaslatot, mert ők, akik ebben a mutyivilágban szocializálódtak, valóban abban érdekeltek, hogy változatlan maradjon az országgyűlési képviselők javadalmazásának az átláthatósága. Ennek ellenére bízom benne, hogy nem vagy csak nagyon kevesen lesznek olyan képviselőtársaink, akik nem fogják támogatni a javaslatot, és az Országgyűlés végül nagy többséggel fogja elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu