KOZMA PÉTER (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Abban a reményben jelentkeztem felszólalásra, hogy azt hiszem, sokkalta nagyobb törvényjavaslatról van szó, mintsem hogy köbcentikről vitatkozzunk itt a mai nap folyamán, mert ezt a törvényjavaslatot a szakmailag felkészült, professzionista országgyűlési képviselő, politikus alkatának megteremtése irányába tett fontos állomásként értékelem én magam.

Ezt azért is mondom, mert ha visszatekintünk a kezdetekre, az 1990. évi LVI. törvény megszületésének körülményeire, az akkor az első szabadon választott parlament felé megnyilvánuló közbizalomra, arra az elvárásra, hogy miután demokratikusan jött létre, a magyar nép végre szabadon megválaszthatta, aki ide bekerül, az vegye mintegy megtiszteltetésnek a közbizalmat. Nos, ezt az akkori közvélekedés egyfajta társadalmi megbízatásként fogta föl, és egyfajta mellékállásként, a képviselői javadalmazás ennek a szemléletnek a jegyében lett megállapítva.

(11.40)

Az azóta eltelt húsz év azonban rá kellett hogy döbbentsen e téren is arra, hogy a Magyar Országgyűlésben, a legfőbb népképviseleti fórumban is szükséges az, hogy egy egész embert kívánó munkában felkészült emberek képviseljék a választópolgárokat, és hozzanak felelős törvényeket, döntéseket.

Ezért az a kérdésfelvetés, ami a mai nap folyamán elhangzott, hogy nem időszerű e törvényjavaslat benyújtása, ez nem megalapozott. Nem megalapozott azért sem, mert egyrészről a korábban meghozott törvények, nem beszélve az elfogadott alaptörvényről, de az elfogadott törvények és a már tárgyalás alatt álló törvényjavaslatok - gondolok itt az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslatra - szükségessé teszik azt, hogy foglalkozzunk a képviselői javadalmazás kérdésével. Szükségessé teszi ezt az elmúlt húsz év tapasztalása is, hiszen a költségtérítések átláthatatlan rendszere, illetve a szállással, a lakhatási támogatással kapcsolatos visszásságok, emlékezzünk vissza, ez utóbbi téren én magam is emlékszem, hogy még büntetőeljárásra is sor került a múltban, nos, ezek a visszásságok óhatatlanul ezen a téren is felvetik annak a szükségességét, hogy egyértelmű, világos és átlátható viszonyokat teremtsünk a képviselői javadalmazás területén.

Ez a törvényjavaslat tehát egyfajta díjazásról beszél, ami tiszteletdíj, ez pedig a helyettes államtitkároknak járó juttatás. Ebben az egy esetben találkozik az országgyűlési képviselő készpénzzel, illetve folyószámlapénzzel, minden más esetben az Országgyűlés Gazdasági Hivatala bonyolítja majd a kifizetéseket. Azaz már ezen a téren is megszűrjük, kiszűrjük az esetleges mutyizás, visszaélés lehetőségét.

Az országgyűlési munkavégzéssel összefüggő költségek megtérítése terén szeretnék arra utalni, hogy a saját gépjármű hivatali, kvázi hivatali célú használata során a törvényjavaslat egyfajta keretet szab meg a képviselőnek, amelyet felhasználhat. Adott esetben jogos Pálffy képviselőtársam felvetése, hogy mi van a maradvánnyal. A törvényjavaslat éves feltöltésről szól, viszont havi keretet irányoz elő. Szükséges tehát az, hogy az elszámolás mikéntjét is egyértelműsítsük, hogy hogyan használhatja fel e keretet, és hogyan számolt el e kerettel az országgyűlési képviselő.

Az a szabály, hogy akinek más választott tisztsége van önkormányzatban, és szolgálati gépjármű hivatali vagy magáncélú használatára jogosult, és ez esetben nem jár a költségtérítés e fajtája, egyértelmű és egységes szabályozás felé tett lépésnek tekintem, mégpedig azt, hogy csak az egyikre jogosult és használhatja fel adott esetben az országgyűlési képviselő. Viszont még egyszer mondom: itt a felhasználás elszámolásának kérdéseit tisztázni kell.

A lakhatási támogatással kapcsolatban szeretném elmondani, hogy a javaslatnak azon elképzelése, amely behatárolja a lakáshasználatnak a négyzetméterben történő mértékét, illetve a szállodai szoba igénybevételével összefüggő kérdéseket, szintén üdvözlendő. Emlékezzünk vissza, hogy korábbi ciklusokban volt olyan, hogy albérleti szerződés és más bizonylatok leadásával bizony kikerülhető volt a lakhatással kapcsolatos törvényi szabályozás, és erre sajnos volt is példa. De ebben az esetben nyilvánvaló, hogy az Országgyűlés Gazdasági Hivatala magával a bérbeadóval, illetve a szállodával kerül jogviszonyba, az országgyűlési képviselőt a lakrész, a szoba használatával összefüggő költségek fedezésén kívül semmilyen egyéb kötelezettség nem terheli.

A végkielégítéssel kapcsolatban szeretném elmondani, és itt visszautalnék jobbikos képviselőtársam igen jogos felvetésére, hogy tudniillik akinek lejár a mandátuma, annak vissza kell térnie a civil életbe. Ez egyfajta akklimatizációt kell hogy jelentsen számára, a visszatérés bizony időt vesz igénybe. Ezt a célt is szolgálja többek között, hogy ne maradjon jövedelem nélkül, a három hónapos végkielégítés ezt a célt is szolgálja többek között. Ezért tehát azt gondolom, hogy egymás közt tisztázniuk kell, hogy akkor most vagyonosodás-e, avagy a végkielégítést támogatják, hogyan és milyen mértékben.

A vita során az is elhangzott, hogy valamifajta gazdasági teljesítményhez mérjük a képviselők fizetését, javadalmazását. Úgy gondolom, hogy a képviselők, a kormánypárti képviselők tevékenységét pedig különösen köthetjük egyfajta mércéhez, ez pedig a választópolgárok voksa, a négyévenkénti voks az, ami leginkább ambicionáló erő kell hogy legyen, hogy itt a munkát elvégezzük úgy, hogy az a választópolgárok megelégedésére szolgáljon.

A javaslat a bizottsági munkát illetően szankciót tartalmaz a távolmaradás esetére, mégpedig ha öt ülésről személyesen van távol, nem jelenik meg, illetve ötnél több helyettesítés esetén a tiszteletdíj megvonásra kerül. Azon valóban el kell gondolkodnunk, hogy ez a szabályozás önmagában mennyiben ösztönöz a bizottsági munkában való részvételre, vagy mennyiben tart bennünket távol. Azt gondolom, hogy minden bizottság természetesen elvégzi a munkáját, de vannak itt olyan, úgynevezett főbizottságok, amelyek a jellegükből, feladatukból eredően többletmunkákat is végeznek. Tehát erre figyelemmel egyfajta differenciálást, amely egy más bizottsági munkát nem sért, illetve nem ítél meg a főbizottsághoz képest, jobban elismerni talán ildomos lenne.

Tehát ezzel azt akarom mondani, hogy a bizottsági munka azon kritikai megjegyzésekre való figyelemmel, amelyek itt elhangzottak, rendkívül fontos, ez megalapozza és fő színtere a megalapozott döntéseknek, ezért rendkívül fontos, hogy erre még inkább odafigyeljünk a jogalkotás szintjén, mert ez biztosítéka a minőségi munkának is.

Végezetül azt szeretném mondani, hogy a benyújtott törvényjavaslat olyan kiemelkedő állomása a közjogi rendszer átalakításának, amely segít bennünket, hogy egy átlátható, tiszta viszonyt teremtsünk a képviselői javadalmazás területén a képviselői munka segítése érdekében, ezért azt elfogadásra ajánlom tisztelt képviselőtársaimnak.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu