SZÉKYNÉ DR. SZTRÉMI MELINDA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én türelmesen vártam ebben az olykor meddőnek tűnő vitában, amely igazából nem a törvény szövegéről szólt az esetek többségében. Én a gyermekvállalás kérdéséről szeretnék beszélni, ezt gondoltam kiragadni. Annál is inkább, mert ebben anyaként, pedagógusként és városvezetőként volt és van is tapasztalatom.

Mielőtt azonban a felszólalásom témáját érintve elkezdeném a mondandómat, Kiss Péter képviselőtársamnak szeretnék reagálni. Én ugyan nem vagyok olyan régi, tapasztalt képviselő itt a Házban, mint képviselőtársam, de hogy a nyilvánosság kirekesztése alatt mit ért képviselő úr, amikor itt most én úgy tudom, mi, a parlament rendes, nyilvános plenáris ülésén általános vitában veszünk részt. (Gúr Nándor: Nincs tévéközvetítés. - Dr. Horváth Zsolt: Internetes közvetítés van.) Én friss képviselőként úgy érzem, ez a teljes nyilvánosság, amelyről jegyzőkönyv készül, kikerül a parlament honlapjára, bárki bármikor hozzáférhet.

A gyermekvállalás kérdését szeretném érinteni, mégpedig abban a témában, amely szintén a mai napon már többször elhangzott, hogy mi a törvény megjelenítésével nem képezzük le a mai magyar valóságot. Nos, én a mai magyar valóságról szeretnék a gyermekvállalás oldaláról néhány gondolatot elmondani.

Nézzük először a jogi szabályozást! Az elmúlt években több tucat családügyi tartalmú, párhuzamosan hatályban lévő, akár egymásnak ellentmondó törvény szabályozta és befolyásolta a családok mindennapi életét, közvetlenül vagy érintőlegesen. Ez a helyzet sajnos hátrányosan befolyásolta a gyermekvállalási kedv alakulását, hiszen a gyermekszülés hosszú távra szóló döntés, amelynek meghozatalához stabil és kiszámítható viszonyokra van szükség.

A gazdaság fejlődését és a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát is veszélyezteti a drámai népességfogyás és a társadalom mind gyorsabb elöregedése. Az indítvány a korábbi években hiányzó kiszámíthatóságot, állandóságot és biztonságot hivatott megteremteni a családokat érintő szabályozás terén azzal, hogy sarkalatos törvényben szabályozza a családok védelme szempontjából alapvető jelentőséggel bíró értékeket és intézkedéseket.

Többször említettük már, hogy keret jellegű ez a szabályozás, amennyiben megnevezi a családok védelmére vonatkozó alapelveket, amelyek kijelölik a családdal és a házassággal mint elismert és védendő intézményekkel kapcsolatos állami feladatok irányát, illetve az ezekhez kapcsolódó állami kötelezettségeket. Én kifejezetten a javaslat erényének tartom, hogy nem értéksemleges módon kívánja meghatározni a család intézményével kapcsolatos legfontosabb rendelkezéseket, hanem egyértelműen állást foglal a család, a házasság és a gyermekvállalás, mint követendő és védendő társadalmi, nemzeti érték fontossága mellett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt azonban még az említett konkrét témára rátérnék, előtte szeretnék érinteni még néhány dolgot, mégpedig a család intézményével és a törvényalkotás kérdésével kapcsolatban. Én azt látom hosszú évek óta, hogy szinte tudatos koncepció mentén zajlott Magyarországon a családok szétzilálása, egyáltalán a család intézményének degradálása. A fiatalokat szinte arra ösztönözték, hogy a házasság nem szent, nem is fontos megkötni, könnyen felbontható, sőt szinte büszkén követendő példának tekintették az egyedülállóságot, a család intézményét pedig elavultnak állították be a fiatalok előtt. Ebben élen járt a liberális média, amelynek segítségével olyan mintákat mutattak be, amelyek a család ellenében hatottak, és bizony ezek az SZDSZ-liberális hangok itt a mai napon, láss csodát, a parlamentben is megjelentek. És most azt vetik a szemünkre, hogy a benyújtott törvényjavaslat nem a kialakult valóságot képezi le.

Ezzel kapcsolatban érdemes azon is elgondolkodni, hogy itt a tisztelt Házban miért is vagyunk mi itt, milyen céllal, miért alkotunk törvényeket. Én úgy gondolom, a törvényalkotás egyik legfontosabb célja, hogy mederbe terelje a kaotikus állapotokat, rendet biztosítson, eligazodási pontot adjon, iránymutatás legyen. Nos, a most benyújtott törvényjavaslat éppen ennek a célnak felel meg, ráadásul úgy, hogy keretet biztosít a részletszabályozás számára majd az ágazati törvények által.

S most akkor valóban a gyermekvállalás kérdéséről. Az előző évek olyan bizonytalanságot, kiszámíthatatlanságot eredményeztek és okoztak, annyira a pénz, a disznófejű nagyúr uralmát hangsúlyozták, hogy a fiatalok egy része szinte teljesen elriadt a gyermekvállalástól, a családalapítástól. Az az érzésem, és talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy egyfajta tudatos népirtásnak voltunk ezáltal tanúi. És még egy bűn terheli az előző időszak felelőtlen irányítását, kormányzását, ez pedig: a felelőtlen - vagy ez is tudatos? - segélyezési rendszer segítségével arra ösztönöztek, hogy eljutottunk odáig, hogy a gyermekvállalás megélhetési forrás lett. Mi lett ennek a következménye? Mi marad ezeknek a gyerekeknek? Az utca, az éhezés, a lopás, vagy a gyermekotthonok, melyek zsúfolásig megteltek az utóbbi években.

Pillantsunk ennek a kétféle gondolkodásnak a mélyére! A két irányból az első, amely jelen van a mai magyar társadalomban, és főleg az értelmiségiekre jellemző, hogy erősen kitolódik az első gyermek születése, akár a 30 éves kor fölé. Ennek oka az egyetem, a főiskola befejezése, a diploma megszerzése, a munkahely utáni hajsza. Főleg a lányok esetében gond a munkahely megtartása, hiszen ma sem a jelenlegi jogszabályi környezet, sem a munkáltatók nem nevezhetők bizony családbarátnak. A munkahely elvesztése miatti félelem is kitolja ezáltal a gyermekvállalást. Aztán a munka mellett következik az autó, a lakás megszerzése, hiszen az autót sok esetben követelményként állítják a munka ellátásához, lakás nélkül pedig nem mernek a fiatalok gyermeket vállalni. Eltűnt a többgenerációs családmodell, amely akár átmenetileg, sokszor végleges megoldásként segítette a fiatalok lakáskérdését.

A szülői segítség is hiányzik sok esetben, hiszen a szülők még dolgoznak, mivel kitolódott a nyugdíjkorhatár. Ezért is tartom nagyon fontosnak azt a döntésünket, hogy a nők 40 éves munkaviszony után megkapták a nyugdíj lehetőségét, hiszen így a nagymamák nagyon sokat tudnak segíteni a fiatal pároknak a gyermek nevelésében.

Látható, hogy borzasztó nehéz és összetett a probléma, és nem okolhatók a fiatalok a kialakulása miatt, hiszen éppen az elmúlt évek, talán akár évtizedek bizonytalansága, kiszámíthatatlansága juttatta el idáig a gondolkodást. Ezt az irányt én úgy fogalmazom meg, hogy a túlzott felelősségtudat jellemzi.

A másik gondolkodásmódot pedig éppen a felelősségérzet hiánya jellemzi. Ezek a fiatalok pedig túl korán, szinte a biológiai érést követően azonnal gyermeket vállalnak. Az én választókerületemben nem ritka, hogy 13-14 évesek szülnek. S hiába a biológiai érettség, még jószerivel gyerekek maguk is, sem felelősségérzetük nincs, sem egzisztencia nincs mögöttük, amely biztosítaná a gyermek harmonikus nevelésének lehetőségét. Arról nem beszélve, hogy ezek a fiatalok, kimaradva az iskolapadból, sem lelki, sem szellemi érési folyamaton nem mennek keresztül. Szüleik még nevelik - bár tehetjük ezt a szót idézőjelbe - őket is és az ő gyermekeiket is. Nem ritka az ilyen családokban, hogy 10-15 fő is zsúfolódik egy lakásban. Nálunk ez tipikusan önkormányzati bérlakást jelent. Az ilyen körülmények között növekvő gyermeknek sem a testi, sem a lelki, sem a szellemi fejlődése nincs biztosítva.

(12.20)

Ezért óriási a mi felelősségünk. Ezt a két folyamatot meg kell állítanunk, megfelelő mederbe kell terelnünk, mert mind a kettő veszélyes a társadalomra nézve. Ebben természetesen nagyon fontos szerepnek kell jutnia az iskolának is, de legalább ilyen fontos a törvényi szabályozás: a keretek és ezáltal a hátország megteremtése.

Ezért is üdvözlendő a most benyújtott törvényjavaslat, mert a társadalom felelősségét deklarálja; egyrészt megerősíti a szétesett családmodellt, másrészt érzékelteti az állam, a társadalom felelősségvállalását, de talán ennél a kinyilatkoztatásnál is fontosabb az, hogy milyen törvényeket alkotunk majd és tagolunk be e kerettörvény alá. Nagyon fontos, hogy megfelelő módon szabályozzuk a családok támogatását mindkét irányba. Egyrészt meg kell erősíteni a fiatalokat abban, hogy bátran vállaljanak gyermeket, mert nem lesz bizonytalan az egzisztenciájuk, olyan védelmet, biztonságérzetet adunk számukra, amely kiegyensúlyozott hátteret jelent nekik, amelyre bizton alapíthatnak családot, másrészt meg kell állítani azt a folyamatot, hogy felelőtlenül, megélhetési forrás gyanánt vállaljanak gyermeket a fiatalok, arra rendezzék be az életüket, hogy különböző segélyekből tartsák el magukat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Különösen örülök annak, hogy a családok védelméről szóló törvényről éppen advent alatt beszélünk - talán mindenki érzi ennek jelképi értelmét is -, akkor, amikor boldog örömmel gyújtjuk meg lelkünkben a várakozás lámpácskáit, és reménnyel teli szívvel várjuk a gyermek megszületését, a jövő zálogát.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu