DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amiről szeretnék szólni, az a görög katolikus egyház tevékenysége, olyan területen, ahol én már harminchárom éve élek, dolgozom, és tapasztalom meg mindazt az előző felszólalásokban már meg-megemlített pozitív tevékenységet, ami segített akkor, amikor nehezebb volt az egyházi működés, és az emberek, azt kell mondanom, tartották a vallásukat és jártak templomba. Tehát ezt a lelkierőt, ezt a megerősítést is tudta adni a görög katolikus egyház. Ehhez természetesen hozzátartoztak azok a máriapócsi búcsúk, amelyeket a parókus urak szerveztek, és szerveznek a mai időszakokban is. Egy Illés-napi búcsú az igazából ünnepként tudott megjelenni egy-egy közösség életében.

Örömömre szolgál, és engedjék meg, hogy talán a véletlen, talán valahonnan máshonnan irányítják a dolgokat, "Valós és jelképes építkezés Garadnán", ez a címe egy két nappal ezelőtt megjelent újságcikknek az Észak-Magyarország című újságban. Garadna az a falu, ahol én harminchárom éve élek, és ebben a faluban egy görög katolikus parókia szolgálja a hívek lelki gondozását, egy olyan templom, amely 1808-ban épült. Ez a hír arról számol be, hogy az elmúlt esztendő végére egy közel tízmillió forintos uniós pályázattal tudták mindazokat az épületszerkezeti problémákat megoldani, ami gondot jelentett már harminc évvel ezelőtt is ennek a közösségnek. Harminc évvel ezelőtt ennek a közösségnek nem volt erre forrása, az államtól nem is kaptak erre segítséget, most egy uniós pályázattal sikerült ezt a problémát megoldani.

Tudjuk, hogy fontos az épület, a kubatúra, de sokkal fontosabb, hogy mi van bent az épületben, milyen szellemiség. Erről a szellemiségről, ami nemcsak bent a templomban, hanem a görög katolikus közösségeket áthatja, aminek személyes megtapasztalója voltam, engedjék meg, hogy pár mondatot elmondjak. Szó került itt Hodász településről, és nem került szó Sója parókus úrról, Sója Miklósról, aki annak idején a templom építésére biztatta azokat a cigány származású embereket, akik akkor nem nagyon tudtak mit kezdeni magukkal, felépítettek templomot. Ez egy vályog és vert falú épület volt. Látta a gondot és problémát, és tudta, hogy közösséget kell egyben tartani. De ott nemcsak képek kerültek a falra, hanem a szorzótábla is felkerült, és az ábécé is felkerült, mert így is tanította. Tehát ez egy sokkal régebbi, több évtizedes... - és engedjék meg hogy itt a Sója famíliáról és a parókus úrról ejtsek szót, mert az egyik fia ma is orvosként szolgálja a közösséget, az embereket. Tehát volt olyan lelkierő és volt olyan hitbéli meggyőződés, hogy segítette azokat, akik igazából először nem voltak az egyháznak és a közösségnek tagjai.

Engedjék meg, hogy megemlítsek olyan feladatokat is, amelyek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az elmúlt esztendőkben a görög katolikus egyházhoz köthető fejlesztések. Ezek közé tartoznak az egyházi fenntartású óvoda, iskola - általános iskoláról beszélek. És ebben egy együttmunkálkodásunkról legyen szabad megemlékeznem. Mint abban az időben a megyei önkormányzat elnöke, Miskolcon egy Szent Miklósról elnevezett óvoda létrejöttét épületátadással tudtuk segíteni. Ma, úgy néz ki, hogy egyelőre helyhiánnyal küszködünk, olyan sokan szeretnék a gyermekeiket odahozni abba az óvodába. Hogy miért, azt bizonyára el tudják önök is dönteni, az ottani hangulat, az ottani nevelés, a gyerekekkel való törődés annyira népszerű lett néhány esztendőn belül, hogy mindenki szeretné odahozni a gyermekeket.

Tehát az, amit az évtizedek alatt és az évszázad alatt, a püspökség létrejöttét követő időszakban mint ennek a püspökségnek a parókusai, papjai tehettek a közösségekért, ma is folyik ez a támogatás, ez a lelki megerősítés és tudásbéli bővítés is, és nemcsak oktatásról, hanem a nevelésről szóló iskola fenntartása, amelynek, azt hiszem, nagyon sok pozitív példáját tudjuk elmondani. Itt jelen lévő képviselőtársaimnak is gyermekei tanulnak ilyen iskolákban, és nagyon remélem, hogy az elkövetkezendő évek, évtizedek vissza fogják igazolni mindazt a tevékenységet, amit az elmúlt évtizedekben is megtapasztalhattunk és különösen az elmúlt esztendőkben.

Nagy öröm számunkra, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élők számára az elmúlt évi döntés, amikor Miskolc exarchátus, püspöki kinevezést kapott. Rövid időn belül a városban egy szép püspöki székhely is átadásra kerül. Én azt remélem, hogy ez is szolgálja azoknak a közösségeknek, azoknak az egyházi közösségeknek a megerősödését, fennmaradását, amelyek bizony komoly gonddal küzdenek, hiszen az elmúlt években a Csereháton, ahol az 1700-as évek elején történt betelepítéseknél sokan görög katolikus vallásúakként kerültek oda, de az elvándorlás miatt nagyon kicsi közösségekké váltak, nehéz ott parókusként szolgálni. De engedjék meg, ez megint csak egy megélt, megtapasztalt dolog: Garadnát említettem, azt a települést, ahol görög katolikus parókus van, én arra is emlékszem, amikor az volt a feladat, hogy elhozni a gyermekeket úgy elsőáldozói felkészítésre, hogy az iskolaigazgatók ellene dolgoztak. Akkor ennek a parókus barátunknak a Trabant kombija volt az a szállító jármű, amivel, lehet hogy szabálytalan volt, mert hat-nyolc gyereket is hozott, és hozta oda a parókiára, és történtek meg a képzései a gyermekeknek, a hittanoktatás, akkor még nem az iskolában, hanem a parókián. Tehát nem volt egy könnyű időszak, nemcsak a görög katolikus egyháznak, hanem általánosan is, azt gondolom, hogy az egyházi nevelésben. Tehát ne feledkezzünk meg most akkor, amikor erről beszélünk, hogy milyen nehéz feladatokat kellett megoldani abban az időszakban, amikor talán, egy képviselőtársam mondta, hogy a rendszerváltás után ő megváltoztatta az addigi gondolkodását az egyházra vonatkozóan. Öröm, hogy megváltozott, és öröm, hogy a lehetőségek megnyíltak.

A máriapócsi kegyképnek volt néhány esztendővel ezelőtt egy zarándokútja, arra is emlékszem, hogy sok száz fiatal volt, aki vállalva... - talán ma úgy vagyunk, hogy hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy a fiatalok nem bírják a nehéz feladatokat, inkább elmenekülnek tőle; nem ez volt.

(21.00)

Akkor Keresztes Szilárd püspök úr eljött közéjük, és ezeknek a fiataloknak ez egy óriási élmény volt, és kísérték a kegyképet. Szeretném fölhívni ily értelemben is a figyelmet arra, hogy ilyen hozzáállást is tudott kiváltani a kegykép megjelenése, az egyházi nevelés, és nagyon remélem, hogy az elkövetkezendő időszakban is a görög katolikus egyház tudja folytatni mindazt az építő, lélekmentő és igazából a nemzetünket erősítő tevékenységét, amit elvégezhet.

Nagy szomorúságunk, és azért ezt legyenek kedvesek még megengedni, hogy elmondjam, valamikor a területünk, a mostani szlovák-magyar határ mentén lévő területünk Eperjeshez tartozó püspökség volt. Kettévágta, és át kellett alakulnia a rendszernek, de megmaradtak a kapcsolatok, tehát a határon átnyúló kapcsolatok akár a munkácsi püspökség, akár pedig az eperjesi püspökség irányában. Erről megint csak legyen szabad megemlítenem településünk, Garadna parókiáját és a kárpátaljai Tiszacsoma parókiáját, az ottani esperes, görög katolikus esperes úr vezetésével egy határon átnyúló együttműködés keretein belül látogatták egymást a gyülekezetek, vallási közösségek. Azt gondolom, hogy ez is egy fontos lehetőség arra, a nyelvünk megtartására, a magyarságunk megtartására, a hitünk megtartására.

Úgyhogy én ebben a reményben, hogy ez az országgyűlési határozat is ezt fogja erősíteni, örülök, hogy ez ma itt tárgyalásra került, és remélem, hogy a parlament minden tagja támogatni fogja az országgyűlési határozatot.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)

Forrás: parlament.hu