ÉKES ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogyan bizottsági előadóként már jeleztem, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága egyhangúlag támogatta a máriapócsi kegyhelyről és a magyar görög katolikus közösség társadalomban betöltött szerepéről szóló, H/5904. számon benyújtott országgyűlési határozati javaslatot, talán nem véletlenül, hiszen Máriapócs sok egyéb mellett a nemzeti összefogást is szimbolizálhatja.

Egy 1698-as jegyzőkönyv "Rövid és hiteles értesítés a kegyelmek nagy Anyjának, pócsi Szűz Máriának első csodálatos és könnyező képe eredetéről és átviteléről" címmel számol be a következőképpen: "Pócs Magyarországban, Szabolcs vármegyében fekvő kis falu. Ez azon helység, mely birtokában van egy görög szertartású katolikus, a római Szentszékkel egyesült templomnak, amelyben a nevezett Mária-kép a többi képek között látható volt, és nem valami különös módon, de rendesen tiszteltetett, mint egyéb Mária-képek, főképpen, mivel a folytonos háborúk és veszélyek között a templom nem annyira az istentisztelet végzésére használtatott, mint inkább a lakosok házi eszközeinek raktárául szolgált. Az említett szentkép előtti oltáron azonban mégis kedvező időben az ünnepélyes szentmiseáldozat bemutattatott. S íme! 1696. évi november 4-én, amely nap vasárnapra esett, Eőry Mihály nevű földműves szentmise közben egyszerre észreveszi, hogy ezen a képen az Isten anyja mindkét szeméből könnyek bőségesen folynak; eltelve csodálattal a rendkívüli esemény fölött, csakhamar figyelmesekké teszi a körülállókat, kik késedelem nélkül hozzá jövén ugyanezt csodálják, és hogy azt látták, arról későbbiekben bizonyságot is tettek. Ezen szentkép szüntelenül, minden megszakítás nélkül 14 teljes napon át sűrű könnyeket hullatott annyira, hogy ezen szokatlan csodának a híre nemsokára az egész környéken elterjedt, és a nép különféle helyekről e nagy látványosságra nagy tömegekben összegyűlt."

Sokakban felmerülhet a kérdés, amit az emberi jogi bizottság tagjaként magamnak is fel kell tennem, méghozzá egy jelen országgyűlési határozat elfogadásával nem sértjük-e az alaptörvény VII. cikkének (2) bekezdését, amely kimondja: az állam és az egyházak különváltan működnek. Ahogyan felszólalásom elején is mondtam, Máriapócs a hívőknek kegyhely, azonban úgy vélem, a hely több jelentéséből adódóan minden magyar ember a nemzet számára jelentőséggel és értéktartalommal bíró jelkép is egyben.

Továbbá szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy a hivatkozott alaptörvényi rendelkezés rögzíti, hogy az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal. Ennek az együttműködésnek megfelelő példája lehet Máriapócs és az előttünk fekvő határozati javaslat. A Hajdúdorogi Görög Katolikus Egyházmegye felállításának századik évfordulója pedig megfelelő alkalom ahhoz, hogy kinyilvánítsuk: a magyar görög katolikus közösség társadalmi szerepvállalása érték az egész ország számára. A missziósszolgálat a hátrányos helyzetben lévő embertársaink körében állami megbecsülést érdemel.

Máriapócs jelentőségét és a magyar görög katolikus közösség társadalomban betöltött szerepét jól mutatja Romzsa Tódor boldoggá avatott munkácsi görög katolikus püspök vértanú élete és munkássága. Tevékenysége a nemzetiségek közötti párbeszédnek is szép példája. Magyar volt, de természetesnek tartotta, hogy mindegyik papjával, híveivel azok nyelvén beszéljen. A szovjet vallás- és egyházüldözés idején, amely az akkor birtokba vett új területeken a görög katolikus egyház megszüntetésére irányult, püspökként Romzsa természetesnek tartotta, hogy ezzel a békés ellenállás alapját választotta, és határozottan elutasította a Rómával való egység megtagadását. Kitartásra és egységre szólította papjait és híveit. Az ellene elkövetett merénylet célja a hívők megfélemlítése, a papok megtörése volt, de ez mégsem következett be. A püspök 1947. november 4-ei temetése gyásznap volt Kárpátalja görög katolikusai számára. Boldoggá avatása 2001-ben történt meg.

Máriapócs község a XIII. században tűnt fel római katolikus faluként. Lakossága kálvinista hitre tért a reformáció idején, a törökök pusztítása után a XVIII. században a megfogyatkozott népesség helyére a Felvidékről görög katolikus ruszinok és magyarok érkeztek. Érdekesség, hogy a képet éppen a töröktől való megszabadulás örömére készítették, amely szentképhez 1715-től a görög katolikusok mellett katolikusok és luteránusok is zarándokoltak. A falu története, ha úgy tetszik, az ország történelmének leképeződése.

(19.50)

A ruszin nemzetiségű görög katolikus falu a keresztények kegyhelyévé vált és a nemzet zarándokhelyévé. A hely jelképe a nemzetiségek békés egymás mellett élésének, a vallásszabadságnak, hidat képez a római és az ortodox katolikus egyház között, és nem utolsósorban a nemzeti összetartozás szimbóluma is, hiszen fekvéséből is adódóan Kárpátaljáról, Felvidékről és Erdélyből is felkeresik a Mária-kegyhelyet.

Végezetül engedjék meg, hogy reményemet fejezzem ki, hogy ezzel az országgyűlési határozattal is hozzájárulunk ahhoz, hogy Máriapócs a vallásturisztikai térképen még előkelőbb helyet foglaljon el, és bátran említhessük egy sorban Lourdes-dal, Guadalupéval vagy Mariazell-lel. Máriapócs csodájában és gyógyító erejében hinni lehetőség a hívő ember számára, de a nemzet összetartozásában és felemelkedésében mindenkinek hinnie kell, ezért kérem a támogatásukat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu