KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Ennek a vizsgálóbizottságnak az volt a feladata, hogy tárja fel a hibákat, azt, hogy hogyan keletkezett ez a helyzet. Nem a megoldási javaslatokról volt szó, hanem a feltárásról.

Szocialista képviselőtársaimtól elég sok vélemény jött. Megokosodtak, úgy látszik, az idő az eszüket is meghozta, és jobbnál jobb javaslatokat tesznek le. És már megvádolták a csillagok állását is, hogy nem ők, hanem a csillagok állása volt a rossz, azért lett ez a helyzet, ezért került ennyi sok ember ilyen méltatlan helyzetbe.

De nézzük egy másik szemszögből! Én a hitelfelvevő kisember szemszögéből szeretném nézni a dolgot, ugyanis ezek kisemberek, mert 4-5-6 millió forintokat vettek fel jellemzően, és nem 20-30-40 meg 100 millió forintokat. Tehát többségében kisemberekről van szó. Ezek a kisemberek miért ugrottak fejest a feneketlen kútba? Miért volt ez? Ez a kérdés. Azért, mert - én 63 éves vagyok, és itt éltem le, ebben az országban az életemet - én is vettem fel hitelt, és megbíztam az OTP-ben, mert annak idején mindegyikünk ilyen hiteleket vett fel, abból vettünk jégszekrényt, miegymást. Az OTP volt az a hitelt adó, akiben meg lehetett bízni, és nem vert át. Tehát az emberekben az rögződött, hogy elmegyek oda, elém teszik a szerződést - Józsa úr, magának beszélek! -, azt el lehet fogadni, és fel lehet venni a hitelt. A helyzet az, hogy ez rögzült az emberekben.

(19.20)

Most eljött ez az új világ, ennek is a második fele, 1990-től - azért mondom, mert a rendszerváltás most, 2010-ben kezdődött el, és előtte nem volt -, de eljött ez a 2000 utáni világ, amikor a kisember elment a bankba, és ahogy azt Vas Imre képviselőtársam elmondta, meditáltak, és kérte ugyan a szerződéstervezetet, de azt végképp nem adták neki a kezébe, nehogy véletlenül egy ügyvédnek vagy akárkinek előtte meg tudja mutatni. Őbenne még benne volt az a reflex, hogy meg lehet bízni a pénzügyi szervezetekben, bankokban, meg annyiféle van ilyen, hogy már az ember kapkodja csak a fejét. Különböző módon presszionálják, és csak a jót mondják, rábeszélik, belebeszélik a hasába azt, hogy mekkorát nyer az árfolyamon, hat-hétezer, nyolcezer forintot havonta lehet nyerni egy ilyen részleten, csak a másik oldalon a szerződésről nem beszélnek, hogy mivel jár ez. Erről nem beszéltek.

Ezeknek a kisembereknek, és a nagy többségnek - biztos volt olyan, aki értette, az egyébként nem írta alá, legalább volt egy rossz érzés bennük, nem is írták alá ezt a szerződést, de a többségnek - nincs szakértelme, de megbízott abban a pénzintézetben, és ezért. Neki nincs kutatóintézete, nem ért hozzá, rendesen jár nap mint nap dolgozni, épphogy meg tud élni, fenn tudja tartani magát, gyereket nevel, és így tovább. Tehát ő csak aláírta.

Ahogy azt önök mondták cinikusan, hogy igen, azért kell fizetni, az adósnak fizetni kell, mindig fizetni kell az adósnak. (Dr. Józsa István közbeszól.) Igazuk van, végül fizetni kell az adósnak, ez igaz, de jött a bank, amelyik rájuk tukmálta ezt a hitelt. Annak viszont anyabankja is van, mert ezeknek a bankoknak, amik itt a hiteleket adják, többnyire Nyugaton, tőlünk nyugatra vannak az anyabankjai. Ezek pontosan tudták a pénzügyi folyamatokat, őnekik kell tudniuk, mert különben nagyon nagyokat veszítenek. A pénzvilágban sok pénzt lehet nyerni is, de sokat lehet veszíteni. Ők szakemberek voltak, és tudták azt, hogy itt lehet hiba az árfolyam-ingadozással. Akkor jöttek önök, önök meg ezt tudván, mint kormány rászabadították ezekre a kisemberekre a devizahitelezést, rászabadították ezeket a bankokat. Önök mint kormány, akiknek szakembergárdájuk van, akiknek kutatóintézet áll rendelkezésükre, önök tudták a legjobban azt - a bankokon kívül -, hogy mivel jár ez, mivel járhat. Kockázattal, óriási kockázattal, amit egy bank le tud nyelni, egy állam is ki tud gazdálkodni, de az a kisember, aki a határán van a megélhetésének, az ezt nem tudja megtenni. (Dr. Józsa István: Így van.) És önök belevitték azt a kisembert, rászabadították a kisemberre ezt a devizahitelt.

Nekem ne magyarázzon, Józsa úr, ilyen zöldségeket, hogy a Fidesz-kormány miatt ugrott így meg a devizahitel ára. Nem ettől ment föl, kedves uram. (Dr. Józsa István: De.) Lehet, mert annyi esze van, mint Bajnai Gordonnak volt, aki azt mondta, hogy elmegy mellettünk a válság, mert minálunk ugrik a puma. Ő volt a gazdasági miniszter, ott ült, és ezt mondta. Én emlékszem, mert én itt voltam akkor is. Nagyon érdekes volt ez a dolog. (Dr. Józsa István közbeszól.)

Ugyanakkor viszont az amerikai dollárból menekültek a befektetők a svájci frankba, és az vitte föl, és a válság második fele, ez vitte föl, kérem szépen, a frank árát, nem Magyarország. És ne próbálja a magyar kormány másfél éves, kicsivel több, már majdnem kétéves, mondjuk úgy, működésére fogni, hogy na, ez a bűnös, az vitte föl a frank árát! Nem, és ezt ön ugyanúgy tudja, mint én, és itt mindenki tudja, hogy nem a magyar kormány teljesítményétől függ a frank ára. (Dr. Józsa István: A forint.) A svájciaknak ez ugyanolyan rossz. Nem kell mellébeszélni!

Önök a hibásak, önök a bűnösök, hogy a kisembereket bevitték, csapdába csalták, és kiszolgáltatták a pénzügyi világnak. Önök ősbűnt követtek el a kisemberek ellen. Soha nem képviselték őket, soha, mindig megnyomorították. Önök beszélnek, hogy hány embert bocsátott el, vagy hány iskolát, vagy akár vasúti vonalat ritkít majd ez a kormány, vasúti kocsik számát (Dr. Józsa István: 412.), vagy vonalakon ritkítás lesz, járatritkítás. Önök bezártak, nem tudom, hány iskolát! Miről beszélnek? Öntötték a munkanélkülieket. Nem munkahelyet teremtettek, 400 ezret, mint ígérték, hanem öntötték a munkanélküliséget újból.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu