DR. BAJA FERENC, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Legelőször is szeretném, ha visszatérnénk a tárgyunkhoz. A tárgyunk nem más, mint az elektronikus hírközlés helyzete, és erről az elektronikus hírközléssel összefüggő 2010. évi tevékenységről kell hogy beszéljünk.

Azért kell hogy ezt rögzítsem, mert más lenne a véleményem, ha általában a médiapolitikáról beszélnénk, megint más lenne a véleményem, hogyha a kormány infokommunikációs politikájáról beszélnénk, de jelen pillanatban a Házszabály szerint nekünk a 2010-es hírközlési tevékenységről kell beszélnünk.

Ugyanakkor szeretnék rávilágítani a nézők számára, a hallgatók számára is és valamennyiünk számára is arra, hogy úgy látszik, nem vagyunk eléggé érettek abban a tekintetben, hogy egy ilyen típusú komplex hatóságnál és ilyen típusú komplex tevékenységnél szétszálazzuk a problémákat. A helyzet ebben az értelemben szomorú. Abban a tekintetben szomorú elsősorban, hogy volt arra vonatkozóan egy reményünk nekünk is, hogy talán egy komplex, konvergens hatóság képes a modern médiát és infokommunikációt együtt kezelni, és adott esetben szakmai alapokat teremteni, és ilyen értelemben akár Európának is példát mutatni. A helyzet azonban az, hogy nem efelé alakulnak a dolgok általánosságban, és ezért nem is tartom azt jónak, és a Magyar Szocialista Párt sem tartja azt jónak, hogyha nagyon összekeverednek a média és a hírközlés szabályrendszerei.

Ilyen tekintetben lehet, hogy jóindulatú volt az összevonás egy konvergens hatóság létrehozására, az idő azonban a hírközlés oldaláról ezt nem igazolta. Nem igazolta azért, mert jelen pillanatban ezt az anyagot a kulturális és sajtóbizottság terjeszti elő. Már önmagában ezt is meglehetősen aggályosnak vagy furcsának tartom. Maga a Ház sem tudta tisztába tenni azt, hogy itt tulajdonképpen ennek a hatóságnak a tevékenységét hogyan is kellene értékelni, hiszen a gazdasági és informatikai bizottságnak kellett volna kiadni ezt a beszámolót, ott érdemben meg kellett volna vitatni ennek a szakszerűségét.

Kiderült volna egyébként ebben a vitában ennek a hatóságnak a fontossága, példaértékű ereje. Kiderült volna, hogy a rendszerváltás egyik legpatinásabb közigazgatási intézménye a Hírközlési Hatóság, egy közpolitikai konszenzussal fölállított hatóság, remek szakemberekkel, komoly nemzetközi tekintéllyel egyébként, és hogy ez a hatóság a továbbiakban is politikai irányváltásoktól függetlenül igyekszik végezni azt a munkát, amelynek a lényege, hogy a magyar hírközlési szabályozás keretei között a magyar piacot, a magyar fogyasztókat és az egész területet, mind a nemzetközi szinten, mind hazai szinten igyekezzen segíteni és támogatni. Ilyen értelemben az előttünk fekvő beszámoló, ahogyan jelezte is Puskás Imre úr, egyébként abszolút megfelel a jogszabályi követelményeknek, ilyen alapon is kell megítélni. Ilyen alapon teljességgel támogatható.

Én fontosnak tartom azt is egyébként, hogy Szalai Annamária elnök asszony az előterjesztésében nem keverte ide a média történeteit. Nem ide való jelen pillanatban a média. Helyes az, hogyha a Hírközlési Hatóság elnöke, még ha a médiahatóság elnöke is, tárgyhoz ragaszkodva két hibát nem követett el. Egyrészt nem emelte ide a médiát, másrészt, amit általában el szoktak követni hibaként, nem hivatkozott az előző időszakokra, és nem ment bele abba a problémába, ami nagyon sokszor egyébként az érdemi vita helyett álvitákat jelenít meg, hogy mi volt az előző kormány meg az utóbbi kormány szándéka és akarata. Egy hatóság egy modern jogállamban akkor jó hatóság, ha kormányok jönnek és mennek, és a hatóság maga a szakmai feladatát a továbbiakban is ellátja.

Mindenesetre az eddigi vita számomra azt mutatja, hogy föltehető az a kérdés, hogy vajon ez-e a jó konvergens hatóság Magyarországon. Mondok egy másik példát egyébként arra, hogy merre lehetne még konvergens az infokom, mert például az energiával a mai világban legalább annyira konvergens lenne, mint a médiával. Szívem szerint és a tapasztalatok alapján a Hírközlési Hatóságot inkább az energetikával kezdeném összekapcsolni, sokkal kevesebb politikai vitát és a magyar innováció számára pedig sokkal több pozitívumot hordozhatna, de nem akarok ennek a szakmai vitájába belemenni, mert megint csak azt mondom, hogy nem a Ház feladata. A feladatunk annak a megítélése, hogy a hatóság beszámolóját elfogadja-e majd a tisztelt Ház vagy sem.

Nos, még egyszer szeretném rögzíteni azt, hogy egy olyan hatóságáról beszélünk Magyarországnak, amely jó szakmai színvonalon látja el munkáját, és a jó szakmai színvonalhoz alapvetően látunk két dolgot, amely a hatóság munkájának elemzéséből egyértelműen ki is derül. Az egyik, hogy egy nagyon komoly piacszabályozási szerepe van ennek a hatóságnak. Magyarország infokommunikációs rendszerét nem a magyar állam, hanem a magyar infokompiac hozza létre. Az pedig, hogy ez az infokompiac jól működhessen Magyarországon, elsősorban egy hatóság kérdése. Egy jó hatóság, amely piaci szereplőkkel párbeszédben, de egyébként ellenőrzési viszonyban is áll, nagyon kínos és nehéz helyzetben van. A mi megítélésünk szerint ezt az arányt, amely egy piac ellenőrzésében és fejlesztésében mutatkozik, a hatóság nem oldotta meg rosszul.

Még egyszer szeretném a tisztelt Ház és a hallgatóság számára is rögzíteni, hogy nem a kormány infokom-politikájáról beszélünk, és nem arról, hogy egyébként milyen gazdasági eszközökkel lehetett volna például az internetpenetrációt jelentősen növelni Magyarországon különféle támogatásokkal. Egy hatóságnak ilyen eszközei nincsenek, ilyen eszközei a kormánynak vannak.

Ilyen tekintetben a vita rámutat még egy dologra, hogy egy professzionális hatóság, amely ugyanakkor túl sok feladatot vállal, és kevéssé támogatja őt a kormányzat, vagy a kormányzat kivonul, mert ez egy önálló, egy erős hatósággá vált, ennek vannak előnyei - lásd a rendeletalkotás jogát -, és vannak hátrányai, mert hirtelen a kormány az egész szakterületet elengedi, és mi pedig itt állunk azzal, hogy elvileg a hatóság még akár normálisan is működne, na de a kormány viszont nem támogatja a területet, nem hoz olyan eszközrendszereket, nem hoz olyan jogszabályokat - egy hatóság nem tud jogszabályt hozni -, nem hoz olyan finanszírozási feltételeket, amelyekkel egyébként azokat a problémákat, amelyeket most a hatóságon kérünk vagy kérnénk számon, nem kérhetünk rajta számon, mert sem jogszabályilag, sem szervezetileg, se egyéb szempontok alapján nem tud megfelelni ennek a kihívásnak.

Summa summarum, a mi szempontunkból az egy sorsdöntő kérdés, hogy a következő időszakban a hírközléshez, az informatikához, a konvergenciához kötődő szakmai, társadalmi, tartalmi vitáinkat hogyan fogjuk tudni lebonyolítani. Egyre inkább világosan látszik, hogy ez a vita hiányzik ebből a térből, és ilyen értelemben a hatóság számára is szeretnék egy javaslatot tenni.

Én azt gondolom, hogy ha egyszer ez a társadalmi vita hiányzik, mert sem a parlamentben nem létrehozható, és most nem a médiáról, hanem kifejezetten csak az infokomkérdésekről beszélek, a frekvenciák elosztásáról, és nem 2010-ről, hanem a jövőnkről, mert mégiscsak idekerült ez a vita, akkor azt kell mondanom, hogy jogosak azért azok az érvek, hogy jelenleg ennek a hatóságnak az úgynevezett társadalmi kontrollja nem létező. Úgy alakult a történelem, hogy mégiscsak a jelenlegi kormánytöbbség delegál ide szakembereket. Hozzáteszem még egyszer, hogy a Hírközlési Hatóság konkrét szakmai munkája esetében - és ezt pozitívan kell elmondanom - nem tapasztaltuk egyetlen alkalommal sem, hogy pártpolitikai befolyásoltságú döntést hozott volna a Hírközlési Hatóságnak egyetlenegy tagja is. A hírközlési területéről beszélek, nem a média területéről; ilyet nem tapasztaltunk.

Nagyon fontos egy eljárásrendszerben korrektül megmondani, hogy hol van hiba és hol nincs probléma, mert ellenkező esetben az emberek összekeverednek. Az a helyzet, hogy a hírközlési területen ez a hatóság a maga szempontjai szerint és a jogszabályok keretei között normálisan működött. Ugyanakkor nem vitatható, hogy a társadalmi kontrollja ennek a hatóságnak nincs meg, az egész infokomterületnek nincs meg. Mondhatjuk, hogy a parlamentben megvan, de mégis az a helyzet, látjuk, hogy a parlamentben meg nem szakpolitikai vitát folytatunk éppen, hanem összekeverjük a médiát a hírközléssel, ami szerintem nem jó. Ilyen értelemben van egy hiátus, erre szeretném fölhívni az elnök asszony figyelmét.

Van ugyanakkor még olyan általános megjegyzésem, hiszen a részletes vitában majd ki lehet fejteni a külön részterületekhez kötődő kérdést, amelyben bátorságot javasolnék a hatóságnak magának. A vita alapján és a beszámoló alapján pedig az államtitkár úrnak tennék javaslatot arra, hogy a szabályozásunkban, ha egyszer ilyen jelentős mennyiségű ellenőrzést folytatunk, bírságokat vetünk ki, és akkor szembenézünk azzal, hogy mi a mi területünknek a szabályozási tárgya, az egész magyar infokomszektor, és megnézzük, hogy mennyi a bírság összege, akkor azért abból az derül ki, hogy nagyon sok munkával a hatóság létrehoz egy feltételrendszert, amellyel a piacot szabályozni kívánja, de az eszközrendszere teljesen alkalmatlan. Százmilliós bírságokról beszélgetünk egy telefonszolgáltató esetében. Nyilvánvalóan semmilyen jelentősége nincs ennek a bírságnak.

(14.10)

Tehát sokat dolgozik a hatóság. Ennek vannak eredményei. A bírságokból le lehet vonni következtetéseket a szolgáltatásokra, de azért szerintem itt változtatni kellene. Tehát vagy fölösleges ennyit ellenőrizni, vagy rendesen kell bírságolni, hogy annak súlya is legyen egy szolgáltató felé, és ezáltal a hatóság ki tudja fejteni a valódi erejét.

A másik terület a fogyasztóvédelem, és amiről az elnök asszony is beszélt, hogy tulajdonképpen ezen a piacon az ellenőrzések során kiderül, hogy félretájékoztatják a fogyasztókat. Még egyszer szeretném jelezni: a hatóság elemzésében ez tökéletesen benne van. Ennél többet nem tud a hatóság mondani.

Jelzem azonban a kormány számára, hogy azért ebből a jelentésből az derül ki - szerintem nagyon helyesen, és pont ez mutatja a hatóság függetlenségét, hogy egyértelműen kiderül, csak ki kell olvasnunk -, hogy azért itt lenne feladatunk arra vonatkozóan, hogy bizony ezeket a fogyasztói jogokat, a fogyasztói tájékoztatást meg kell erősíteni. Jobban kell szankcionálni, ha szükséges, hiszen olyan bonyolultságú a fogyasztói jogok területe, hogy ezek az ellenőrzések világosan föltárják, hogy visszaélnek a szerződők bizalmával, de maguk a szerződők egyébként ezzel nincsenek is tisztában.

Ez lehet az oka egyébként annak, hogy ha megfigyeljük, a lehetőségekhez képest - miközben Magyarországon komoly infokompiac van, sok piaci szereplővel - kevés a fogyasztók oldaláról történő változás. Alig-alig van díjcsomagváltás, alig-alig van szolgáltatóváltás. Látszik, hogy itt a magyar társadalom nem érti ennek a piacnak a lényegét.

Mondok egy másik példát: a gépjármű-biztosítás esetében látjuk, hogy megértették az emberek, hogy miről szól a váltás. Sokkal nagyobb nagyságrendben váltanak a gépjármű-biztosítók kötelező szolgáltatót, mint amilyen nagyságrendben váltanak egyébként mobilszolgáltatót vagy csomagot. Ez azt mutatja, hogy a kormány, a társadalom, a parlament adott egy versenylehetőséget az érintettek számára. De nem működik ezen a területen a fogyasztói piac még kellő tudatossággal, tehát itt sokkal intenzívebb munkára lenne szükség, nem föltétlen a hivatal oldaláról, mert ebben a hivatal és a kormány közösen tud eljárni, hogy fölhívja az emberek figyelmét, vagy szankcionáljon direktben, vagy ezeken a területeken intenzívebb együttműködést alakítson ki.

A digitális átállás területe megint az a terület, amellyel kevéssé vagyunk elégedettek, de hozzátesszük, hogy ezzel a digitális átállással - és azzal is egyetértek egyébként, hogy az itteni forrásokat jobban föl kellett volna használnia a rendszernek - megint az a probléma, ugye, hogy félig média, félig hírközlés az egész digitális átállás. Ezzel együtt azt gondolom, hogy azt pozitívnak értékeljük, hogy kitolták a határidőt.

Az én megítélésem szerint a hatóságnak nem nagyon van más választása egyébként, mint az, hogy azt mérlegelje, hogy a kormány indított-e ezen a területen programot vagy nem indított. Ha indított programot arra, hogy mindenki megkapja a szükséges infokom-szolgáltatást, akkor előrehozhatja az átállás határát. Ha azonban ilyen lehetőség nincs, akkor marad ez, hogy kitolódik a határidő. Ez azt jelenti, hogy ezen a területen egy olyan hiátus van, olyan elmaradt haszon a magyar társadalom számára, ami közös felelősség.

Nem tudom azt mondani, hogy a hatóság felelőssége egyedül, vagy hogy mi helyesen ítéltük-e meg ennek az átállásnak az ütemét, egy dolog azonban biztos: ezen a területen is van egy tartozásunk - és ennek a vitának ez tanulsága -, egy tartozásunk az állampolgárok felé, azon állampolgárok felé, akik nem tudják ezt igénybe venni. És látjuk ma már - igaz, hogy most a 2010-es beszámolóról beszélünk, amikor még nem láttuk, de egyébként azóta már még inkább látjuk, hogy itt ez a digitális átállás megtorpant. Érdemes lenne egyébként erről adott esetben vagy bizottságban vagy külön vitát folytatni, mert ez egy társadalmi hiátus, ezzel majd valamit valamilyen formában nekünk tenni kell.

Összességében tehát az általános vitára ezt az anyagot mi alkalmasnak tartjuk. A részletes vitában azonban ki fogjuk fejteni - máshol nem tudjuk kifejteni. Még egyszer mondom: az anyagot alkalmasnak tartjuk, a parlamenti vitát viszont ki fogjuk használni arra, hogy megvilágítsuk, hogy az egész infokom és a hírközlés területén mik azok a javaslataink, amelyek a 2010-es beszámoló kapcsán társadalmi vita keretei között elmondhatók arra, hogy hogyan működne hatékonyabban és jobban nemcsak a Hírközlési Hatóság, hanem önmagában az infokom területén a kormányzat és a Hírközlési Hatóság együttműködése. Ezt, még egyszer mondom, annak ellenére tesszük, hogy a vitának inkább a beszámolóról kellene szólni, illetve a határozat arról kell hogy szóljon. Szintén nem a hatóság problémája, hanem a Ház problémája, hogy miért most tárgyaljuk a 2010-es összefoglalót, mert akkor nem vagy kevésbé keverednének ide a nem ide való viták.

(Földesi Gyula elfoglalja a jegyzői széket.)

De ha már egyszer így van, mi is jelezzük, és a hatóság felé is jelezzük, hogy ki fogjuk használni a részletes vitát arra, hogy nem a hatóság problematikáját, hanem valójában az infokom magyarországi helyzetét vitassuk meg a tisztelt Házban.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps.)

Forrás: parlament.hu