NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Az Európa Tanács leköszönő emberi jogi biztosa, Thomas Hammarberg valóban legutóbbi éves beszámolójában több helyen is kitér a nemzeti vagy etnikai nyelvi kisebbségek helyzetére, a Magyarországgal szomszédos országok közül érinti Szerbiát, Ukrajnát, Szlovákiát is, igaz, hogy a legtöbb ilyen utalás a roma közösségeket érinti, ahol a diszkriminációt a legsúlyosabbnak ítéli. De Szlovákia esetében, ahogy a képviselő úr is utal rá, explicit módon fejezi ki a kisebbségi nyelvek védelmének a fontosságát a közösségek közötti feszültségek megelőzésének a céljából is.

Ráadásul a biztos nyelvezete előremutató, hiszen Szlovákia vonatkozásában közösségekről, nem pusztán kisebbséghez tartozó személyekről beszél, összhangban a magyar felfogással. E nyelvezettel is bizonyítja, hogy egyetért azzal, hogy e közösségek kollektív jogainak megfelelő biztosítása mérsékeli az emberi jogi problémákat. Az Európa Tanács leköszönő emberi jogi biztosa elsősorban ugyan valóban nem a nemzeti kisebbségek védelmét helyezte tevékenysége középpontjába, ezzel együtt mégis megfogalmazott olyan álláspontot a kisebbségek nyelvi jogai tekintetében, amely nagyon közel áll a kormány álláspontjához. Gondolok itt Hammarberg úr azon - 2010-ben kiadott - álláspontjára, amelyben a kisebbségek nyelvi jogai megfelelő érvényesülését szintén előremutató módon alapvető emberi jogi kérdésként kezeli. Tehát szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét a nyelvi jogokkal kapcsolatos 2010-ben kiadott emberi jogi állásfoglalásra. Az is igaz, hogy a korábbi, 2010. évi beszámolóhoz viszonyítva valamelyest csökkent a kisebbségek iránti figyelem, de ez összefügg azzal, hogy 2010-ben az emberi jogi biztos és az EBESZ közötti együttműködés éppen a nemzeti kisebbségek helyzetére összpontosított.

Messzemenőkig egyetértünk abban, képviselő úr, hogy az európai intézmények nem fordítanak megfelelő figyelmet az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetére, megfeledkezve arról, hogy sérülékeny közösségekről van szó, amelyek nem látványos diszkrimináció hatására is gyengülhetnek. Az ilyen közösségeket sorvasztó asszimiláció egyik színtere az oktatás, amikor a tannyelvválasztás szabadsága nem vagy csak részben érvényesül. A népszámlálás tanúsága szerint a fogyó magyarság már egyre kevésbé képes fenntartani kulturális és nyelvi önazonosságát, amely nemcsak a magyarság számára veszteség, hanem a sokszínű Európa számára is. Kötelességünk minden európai fórumon felhívni a figyelmet arra, hogy a folyamat emberi jogi problémák szaporodásához, a közösségek közötti feszültségek kialakulásához, ilyen értelemben biztonsági problémák megjelenéséhez vezethet.

A negatív tendenciák megfordítása európai értékeken alapuló nemzeti érdekünk, ebből is következően célunk, hogy az európai jogkörnyezetet kisebbségbarát irányban javítsuk. Elő kívánjuk segíteni, hogy fokozódjék az intézményes európai érzékenység az őshonos nemzeti kisebbségek védelme iránt, továbbá a lingvicizmus, tehát a nyelvi alapon történő hátrányos megkülönböztetés a rasszizmushoz hasonló módon szalonképtelenné és szankcionálhatóvá váljon, és hasonló megítélés alá essenek az asszimiláció egyéb formái. E cél érdekében a magyar diplomácia folyamatosan (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), minden alkalmat megragadva teszi erőfeszítéseit.

Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu