DR. GYENES GÉZA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Amikor a választásokat követően a Fidesz-kormány átvette az ország irányítását, a népesség egészségének vonatkozásában meglehetősen rossz állapotokat örökölt az elődeitől, természetesen beleértve a volt Fidesz-kormányt is. Milyenek voltak ezek az állapotok? Alacsony volt a születéskor várható időtartam, stagnált az egészségben megélt életévek száma, sok esetben sérültek az egészségmegőrzésre, a munkaképesség-fenntartásra és -helyreállításra, az ellátáshoz való egyenlő hozzáférésre, a gyógyításra, a gyógyulásra, az idült betegségek gondozására vonatkozó alkotmányos jogok. Az egyébként elkerülhető egészségkárosodások hatására romlott az életminőség, sok egészségügyi kockázat hatott csillapítatlanul a népességre, az egészségmegőrzés, betegségmegelőzés nem volt egyéb, mint deklaráció.

Kirívóan magas volt a népesség fogyása. Európai viszonylatban is rosszak voltak a népesség megbetegedési és halálozási mutatói. A torzult intézményi hálózattal bíró egészségügyi ellátórendszer pedig végtelen várólisták közbeiktatására kényszerítve, alulfinanszírozottan már-már a működésképtelenség határán, szakemberhiánnyal küszködve alig volt képes kielégíteni az ellátási igényeket.

Csoda-e ezek után, hogy minden betegségben szenvedő állampolgár és a gyógyításukra rendelt egészségügyi dolgozó pártpolitikai kötődéstől függetlenül várta az egészségügy megmentésére tett Fidesz-ígéretek valóra váltását. Orvosként magam is vártam az egészségpolitikájukat megjelenítő alapelveket, a problémák megoldására vonatkozó céljaikat, a célok elérésére alkotott stratégiájukat, s vártam azt a cselekvési sort, amely a tényleges egészségszükségletek felmérése alapján kezd hozzá a korábban felsorolt negatívumok kiküszöbölésére. Magam is vártam, hogy célirányosan kerüljön sor az egészségügy ellátási szintjeinek, az egyes ellátási szinteknek megfelelő intézményi és személyi háttérnek az ellátás tényleges költségeit fedezni tudó finanszírozásnak a megtervezésére, az egészségügyi pálya megtartó, illetve vonzerejét növelő bérköltségekkel együtt.

(21.50)

Magam is vártam egy olyan egészségpolitika kialakítását, amelyben egy új társadalmi szerződés alapjaként a politika kikéri és elfogadja az állampolgárok abbéli döntését, hogy kapjon-e, és ha igen, milyen mértékben kapjon elsőbbséget az egészségügyük ügye. Azóta gyakorlatilag két év telt el anélkül, hogy elindult volna az az építkezés, amely alapján elindulhatott volna a javulás folyamata, így a születéskor várható életkilátások, az egészségben megélt életévek, az életminőség javulása, az elkerülhető egészségkárosodások hatásainak kiküszöbölhetősége, a nemzet népességfogyása, a megbetegedések és halálozások száma, a nemzet egészségkultúrájának gyarapodása, az emberek egészségtudatos magatartásának fokozása, a társadalom számára nagy megterhelést jelentő népbetegségek, a lakosság egészségi állapotára hatással lévő ágazatok együttműködése tekintetében. Sajnos nem indult meg vagy legalábbis nem vehető észre ez a folyamat. A fentiek megváltoztatását, kedves képviselőtársaim, csak egy tudatos egészségpolitika eredményezhette volna.

Hogyan néz ki mindez a gyakorlatban? Nos, kedves képviselőtársaim, bizonyára önök előtt is ismertek például azok a tények, miszerint Magyarországon évente közel 20 ezer ember hal meg olyan elkerülhető halálozás folytán, amely orvosi szempontból indokolt és elvárható beavatkozások időben történő alkalmazásával elkerülhető lett volna.

Kedves Képviselőtársaim! Mi lenne, ha a pártpreferenciáktól függetlenül ingerenciát éreznénk közösen arra, hogy a fenti szomorú tényekre tekintettel, amelyeket példaként felhoztam, a kormányzattal célul tűzetnénk ki az elkerülhető halálozások számának csökkentését például, s az illetékes szakminisztériummal feltárattatnánk az elhalálozások okait, vagy kidolgoztatnánk a csökkentést eredményező cselekvési sorokat, és meghatározhatnánk a végrehajtás tárgyi, személyi és finanszírozási feltételeit? Nem okozna-e örömet valamennyiünknek, ha a végrehajtást követően, mondjuk, a felére csökkennének az ilyen haláleset-mutatók? Jól tudom, hogy az általam javasolt mód meglehetősen idegen a tisztelt Ház konvencionális működésétől, ezért az esetleges értetlenkedéseket elkerülendő kérem, tekintsék kérdéseimet költői kérdéseknek, amelyekre még nem ma kell válaszolniuk.

A tárgysorozatba vett előterjesztésre térve számomra nem derül ki más belőle, mint hogy a kormány az alapelvek, célok, működés, működési feltételek, szervezetátalakítás sorrend helyett csak e két utolsóval kíván foglalkozni, mondván, hogy ezektől a lépésektől várható az egészségügyi ellátás színvonalának emelkedése, egységessége és hatékonyabb működése.

Drága Képviselőtársam! Mi a jó fene az, hogy emelkedik az ellátás színvonala, ha nem az, hogy azok a mutatók, amelyekről beszéltem, javulnak? Nem vesszük észre, hogy évtizedek óta semmilyen javulás nincs? Nem vesszük észre, hogy utolsó helyen állunk Európában rettentő sok egészségügyi statisztikai adatban? Ez a törvénytervezet, -javaslat így nem tekinthető másnak, mint olyan pénzelvonásnak, amely nyomán nem sok esély marad arra, hogy finanszírozhatók legyenek a lakosság tragikus egészségi állapotának megváltoztatását szolgáló cselekvési sorok. Két évtized óta minden kormányzat ugyanis folyamatosan csökkentette az egészséggel kapcsolatos ráfordításokat, és azt hangoztatta közben, hogy ezt az ellátás színvonalának emelése érdekében teszi.

A kormányzati kommunikáció is azt hangsúlyozza, hogy ettől az átszervezéstől az egészségügy majdani ellátására, sőt a béremelésekre fordítható pénztartalékok keletkezése is várható. Még ha nem is tűztek ki valós egészségpolitikai célokat, miből gondolják, hogy magának az átalakításnak nem lesznek meg a maga költségei? Például miből lesz fedezet a hiányzó személyi feltételek pótlására? Tudják-e valamennyien, kedves képviselőtársaim, hogy a meglévő orvos- és egészségügyi szakdolgozói hiány ellenére az intézmények többségében még jelentkezők esetén sem volt munkaerő-felvétel? Kérem szépen, csak egy példát hadd mondjak. Bristolból jött haza egy kedves kollégám, aki 8 évet töltött ott ortopédsebészként, és visszajött Magyarországra, millió más okból, nem azért, mert ott rosszul érezte magát, hanem magyarnak érezte magát, és a gyerekei most jutottak abba a korba, hogy világpolgárok legyenek-e vagy magyarok, ezért hazajött. Elment az anyakórházába, ahol felajánlotta szolgálatait. Kérem szépen, aki orvos, az tudja, ez mit jelent. Ő ortopédsebész volt, évente 400 műtét volt az ujjaiban, a kezében, és felajánlotta, hogy visszajön, dolgozik. Mit mondott az igazgató? Ne haragudj, kolléga, nem tudlak felvenni, mert nincs bérkeretem. Aki az egészségügyben dolgozik, tudja, miről beszélek. Ennyit a költségtakarékosságról.

A béremelésre is visszatérve. Ha az átszervezésből nem szabadulnak fel pénzeszközök, akkor honnan lesz fedezete a megígért béremelésnek? A tárca politikusai pontosan tudják, hogy a beígért béremelés valós fedezetét részben a 2011. december 31-i szinten befagyasztott ügyeleti díjak fogják adni. A bértöbblet ugyanis, amit úgy mondtunk, hogy megemeljük a béreket, nem az alapbérekre kerül, hanem az alapbérbe bele nem számító pótlékok formájában jelenik majd meg, s mivel az ügyeleti díjak mértéke a hatályos törvények szerint alapbérfüggő, az alapbéremelés hiányában nem emelkednek az ügyeleti díjak sem.

A béremelés valós fedezetét másrészről a 2003. évi LXXXIV. törvény készülő - legalábbis, amit megismertem - módosításával kívánja megteremteni a kormány. Hogyan? E módosítás ugyanis az 50 százalékos díjplusszal fizetendő önkéntes ügyeleti óráknak a tavaly elfogadott salátatörvényben a napi munkaidőkorláthoz rendelt objektív kimutatását ismét relatívvá teszi, ezáltal az egyébként önkéntesnek minősülő órák egy részét megint elrendeltnek minősítheti a munkáltató, vagyis a magyar állam. Az önkéntes ügyeleti órák átminősítéséből adódó 50 százalékos ügyeleti díjcsökkenés adhatja tehát a béremelés másik forrását. Így az érintettek egy részének a béremelés egyenlege az egyidejű bércsökkenések okán - amit az előbb elmondtam - jó, ha nulla lesz. Félő azonban, hogy nem kevesen, főleg a magasabb keresetűeknél, ami az ügyeleti díjból nagyon fog hiányozni, viszont nagyon kevés volt a béremelés, akár még negatívan is zárhatják. Ugye, milyen érdekes? Minderről az okos lány meséje jut az ember eszébe, aki jött is, meg nem is, hozott is, meg nem is.

Most pedig, kedves képviselőtársaim, az eddigi érdeklődésüket köszönve átadom a vezérszónoki posztot képviselőtársamnak, Kiss Sándor úrnak. Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót; kérem, adja át képviselőtársamnak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu