NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Az Információs Hivatal felügyeletét a Külügyminisztérium látja el. Szeretném üdvözölni ezt a mai vitanapot. Úgy gondolom, hogy a rendszerváltozás mélységének a mércéje ez a bizonyos történelmi igazságtétel. Szeretnék néhány dologra reflektálni, ami elhangzott.

Az egyik: legfontosabbnak én is a rendszerváltozás összefüggésében látom ezt a kérdést. Magyarország valóban egy katarzis nélküli rendszerváltozáson esett át, és az igazságtétel hiánya mindenféleképpen ennek a katarzisnak az elmaradásával nagyon szorosan összefügg.

De mi a katarzis, tisztelt képviselőtársaim? Az, amit itt az MSZP-től és részben a Jobbiktól is hallhattunk, hogy lekommunistázzák a Fideszt? Azt gondolom, hogy ez nem vezetne feltétlenül a szükséges katarzishoz. Vagy, tisztelt képviselőtársaim, szeretném felhívni a figyelmet arra a tévértelmezésre is, mintha Közép-Európában mindenütt ez a katarzis eredményes lett volna. Tévedés. Közép-Európában, közép-európai összehasonlításban a magyar történelmi igazságtételnek egyáltalán nem kell szégyenkeznie. Közép-Európa szégyene egy kollektív szégyen, ha fogalmazhatok így, noha minden országban voltak előremutató eredmények, így Magyarországon is például az az egyszerű tény, hogy a rendelkezésünkre álló történelmi dokumentációnak mintegy 75 százaléka ma kutatható, ez közép-európai összehasonlításban egy egészen egyedülálló magyar hozzájárulás a történettudományi kutatásokhoz.

Ami pedig a Fideszt illeti, szeretném rögzíteni azt, hogy részben eredményekkel büszkélkedhetünk, és erről Demeter Ervin fog beszélni, hogy milyen eredményeket tartunk fontosnak, Kontrát Károly is beszélt erről. Ugyanakkor szilárd az elkötelezettségünk, és azt ne feledjük el, mielőtt az egész húszegynéhány év rendszerváltozásának felelősségét bárki is a Fidesz nyakába kívánja varrni, hogy a Fidesz az elmúlt 24 évében mintegy 4 évet töltött kormányon (Közbeszólások az MSZP soraiból: Hatot!), a többi 20 esztendőt ellenzékben töltötte a Fidesz, de magunk részéről most készen állunk arra, hogy nekigyürkőzzünk annak, hogy egy megfelelő megoldást találjunk.

Négy szempont egyensúlyát szeretném hangsúlyozni ebben az erőfeszítésben. Először is az egyéni önrendelkezési jog minél teljesebb biztosítását. Másodszor a tudományos és történelmi kutatások legteljesebb szabadságát. Harmadszor a politikai felelősség megállapítását és az ezzel történő szembesülést. Negyedszer pedig a nemzetbiztonsági érdekek tiszteletben tartását. Úgy gondolom, hogy egy ilyen szempontrendszernek való megfelelés lesz a Nemzeti Emlékezet Bizottságának a feladata, és ne bagatellizáljuk ennek az erőfeszítésnek a jelentőségét. Magyarországon létre fog jönni egy olyan központi politikai szerv, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amely a történelmi igazságtétel szervévé fog válni, nem pusztán egy levéltár fog létrejönni, hanem politikai feladatokkal is megbízott, jogszabály-előkészítést, jogszabályi véleményezést, miegymást végző szervezetről van szó. Azt gondolom, ennek a jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Magyarország ilyen értelemben modelladóvá válhat szintén közép-európai összehasonlításban.

Ami az egyéni önrendelkezési jogot illeti, szeretném hangsúlyozni azt is, hogy az én személyes érintettségem is nyilvánvalóan személyesen engem is motivál, mint ahogy nagyon sokunkat ebben a Házban. Sokan nem lennénk egyáltalán a politikában, ha ebben az országban negyven évig nem lett volna kommunizmus, és nem lettek volna olyan szüleink - nekem Németh Géza néhai református lelkipásztor -, akinek személyesen is tartozom, mint ahogy az összes kommunista egyházüldözés áldozatának, úgy gondoljuk, hogy sokan tartozunk akkor, amikor ezekről a kérdésekről nyilatkozunk.

Tehát amikor a legteljesebb egyéni önrendelkezési jog mellett kötelezzük el magunkat, egyidejűleg azt is világossá tesszük, hogy az áldozat joga élni ezzel az önrendelkezési joggal. Tudjuk azt is, hogy teljes képet már nem fogunk kapni. Tudjuk azt is, hogy a múltat jóvá már nem tudjuk tenni, de tartozunk az áldozatoknak, tartozunk önmagunknak is, a magyar demokrácia tartozik önmagának, hogy ezt a jogi feltételrendszert megteremti.

Ami a tudományos történelmi kutatásokat illeti, említettem, hogy a meglévő dokumentumok 75 százaléka Magyarországon kutatható. Ez egy egészen egyedülálló arány, higgyék el, nincs még egy közép-európai ország, ahol 75 százalékban kutathatóak lennének a megmaradt dokumentumok. Magyarországon elmaradt a kutatás, a tudományos kutatások ösztönzése egy rendkívül fontos feladat lenne, mint ahogy Hódmezővásárhelyen egyébként Lázár János megteremtette ennek a feltételeit, vagy éppenséggel, mondjuk, Magyarországon az egyházi kutatások területén egész közép-európai összehasonlításban nagyon látványos eredmények vannak, mint ahogy a legutóbbi találkozásunk alkalmával erről Gyarmati György is biztosított engemet.

Ugyanakkor ahhoz, hogy ezek a kutatások sikeresek legyenek, fontos a nemzetközi együttműködés. Fontos lenne Moszkvával valóban kialakítani egy együttműködést, ahogy ezt itt hangoztatta a KDNP vezérszónoka, vagy éppen a többi közép-európai országgal. Nagyon sokunkról, azt gondolom, a Securitate irattáraiban sok minden érdekes dolog van, akik adott esetben a nyolcvanas években jártuk a határon túli területeket vagy éppenséggel Erdélyt.

A tudományos kutatások szempontjából azt is egy nagyon fontos dolognak tartom, hogy Magyarországon van egy Terror Háza, amely nemzetközi összehasonlításban egy egyedülálló központ, amelyet az első Orbán-kormány időszakában hoztunk létre, állítom büszkén.

(12.00)

És fontosnak gondoljuk azt is, hogy Washingtonban jöjjön végre létre a kommunizmus áldozatainak múzeuma, amelyre vonatkozó alapítvány tevékenységét a magyar kormány eddig is támogatta politikailag, és készen állunk arra, hogy a jövőben anyagilag is támogassuk ennek a washingtoni múzeumnak a létrehozását, mint ahogy Brüsszelben is fontosnak tartanánk, hogy egy ilyen tudományos kutatóműhely jöjjön létre.

Ami pedig a politikai felelősséget, a lusztrációt illeti, úgy gondolom, hogy a Külügyminisztérium és a magyar kormányzat akkor, amikor világossá tette, hogy szt-tisztek nem dolgozhatnak a Külügyminisztériumban, megtettük az első fontos lépéseket. A parlament, a kormányzat és az igazságszolgáltatás minden szintjén fontosnak gondoljuk a lusztrációt. Meg kell találni ennek a megfelelő jogi megoldását. Én továbbmennék, én bátorítanám azokat az autonóm eljárásokat, különösen egyébként az egyházak esetében, amelyek az egyházak belső megújulását szolgálják. Számos egyház esetében van erre előremutató gyakorlat. Ez is valamilyen módon a lusztráció részét képezi, hiszen ne feledjük el, hogy az egyházak kitüntetett terepei voltak a kommunista titkosszolgálati tevékenységnek, mint ahogy kitüntetett terepei voltak az erkölcsi magaslatoknak és az erkölcsi ellenállásnak is. Ezért az egyházakra vonatkozó tevékenység nem mellékterülete, hanem meghatározó területe a történelmi igazságtételnek.

És végül, ami a nemzetbiztonsági érdekeket illeti, a nemzetbiztonsági érdekek tiszteletben tartását illeti, az IH-t felügyelő személyként is úgy gondolom, hogy lehet az ügynökök munkamódszerének, az ügynökök személyének vonatkozásában kontinuitás. Ezt ne tagadjuk! Ugyanakkor azt se tagadjuk, hogy van eskü, hogy van egy új magyar demokratikus nemzetbiztonság. És igenis vannak átfedések a kommunista időszak nemzetbiztonsági és a mai nemzetbiztonsági feladatok között; nem kívánok most itt ennek részleteiben elmerülni. Minden közép-európai ország egyébként felhatalmazza a szolgálatait egyértelműen arra, hogy vállaljanak szerepet a múlt feltárásában, ugyanakkor biztosítsák a legitim nemzetbiztonsági szempontokat, de ne is lehessen a nemzetbiztonság szempontjával visszaélni. Ezzel a magam részéről maximálisan egyetértek.

Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a lehetőséget. Úgy gondolom, hogy a kormányzati első felszólalás és a végső felszólalás terhére róható majd az idő, amit felhasználtam.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu