WITTNER MÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót. Hogy egy kicsit összetettebb képet kapjanak az áldozatok sorsáról, akkor mesélek egy fiatalemberről, Klucki Gézáról, aki tíz évet kapott a bíróságon '56 után.

(14.10)

És ez az ember '63-ban papíron szabadul; hozzáteszem: papíron. Visszafogják a gyűjtő megfigyelőjébe, majd kiviszik a bolondokházába és agyonsokkolják.

És akkor, amikor itt arról beszéltek, hogy nincs még egy olyan Magyarországon, mint a szovjet rendszerből hazahozott, a bolondokházából 35 év után szabaduló ember, de igenis, hogy volt. Klucki Géza 2001-ben a pomázi munkaterápián halt meg. Ennyit ért az élete. Nem nősülhetett, nem lehetett családja, nem szerették, nem szerethetett. Önök 10 évre ítélték vagy életfogytra, mert akkor, amikor a doktornő kihívott, hogy beszéljek vele, hogy engedje leszívatni a tüdejét, akkor azt mondta: nem. (Dr. Harangozó Tamás kimegy a teremből. - Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból: Nem kell elmenni! - Hova mész?) És a doktornőnek megmondtam, nem fogja engedni, mert szabadulni akar. Így is szabadultak emberek, hogy a Jóisten vitte el a földi életből, és ezeket az életeket önök adták az áldozataiknak. (Taps a kormányzó pártok, szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu