SZŰCS ERIKA (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Én egy picit visszautalnék a vitának úgy az első harmadára, amikor Sós Tamás képviselőtársam utalt arra, hogy a szakképzési törvény módosításával kapcsolatban az oktatási bizottság ülésén némi vita támadt. És ez tükrözi azt, hogy ma még az oktatáspolitikusok vagy az oktatás szakértői és a gazdaság képviselői nem azonos vagy nem teljesen azonos nézeteket vallanak arról, hogy ennek a szakképzési rendszernek az átalakítása milyen irányba folyjon vagy milyen jegyeket viseljen magán.

A kormányprogramnak az a része, amely a versenyképes oktatás és képzés nevet viseli, olyan dolgokat fogalmaz meg, amely közel áll hozzánk, a Demokratikus Koalícióban politizáló képviselőkhöz. Ugye, azt mondja, hogy az alkalmazkodást biztosítsa a munkaerő-piaci igényekhez, biztosítson piacképes tudást a szakképzésben résztvevőknek, és ez nagyon fontos, mert tulajdonképpen itt van a különbség a gazdaság képviselői és az oktatáspolitikusok között szerintem: tegye őket képessé saját vállalkozások indítására, képzettségük megújítására.

Azt gondolom, hogy ez a megfogalmazás harmonizál azzal is, ahogyan Európában gondolkodnak a szakképzésről. Azért tartom fontosnak az európai tendenciák és trendek figyelembevételét, amiről egyébként nem nagyon esett szó, sem a decemberi vitában, sem most, mert mi, másokkal ellentétben, úgy gondoljuk, hogy az elmúlt évszázadokhoz hasonlóan Magyarországnak a jövőjét is az európai közösségbe ágyazva lehet és kell elképzelni. Ezért nagyon fontos, hogy Európa 27 országának tapasztalatait hogyan dolgozzák föl, milyen problémákat azonosítanak be, és milyen célokat és milyen eszközöket jelölnek meg.

Érdekes módon, vagy talán nem is érdekes, hanem természetes módon, a szakképzés területén indult el a képzés nemzeti rendszereinek harmonizálása. Egy 20 éves folyamat, a koppenhágai folyamat, amely 2010 végén Bruges-ben meg lett újítva, egy olyan Európa jövőképét vázolja föl, amelyben a gazdaság alapvetően a tudásalapú gazdaság felé változik. Ezért a foglalkoztatott munkaerőnek és benne a szakképzésnek is a változásokhoz való alkalmazkodást, a tudást, az intelligenciát, a különböző készségeket kell támogatni. Az európai foglalkoztatási prognózis úgy szól, hogy el fognak tolódni, és ez már ma is látszik, a különböző álláshelyek a magasabb képzettségek igénylő álláshelyek felé, és az egyszerűbb vagy kisebb, alacsonyabb képzettségi szintű munkák esetén is új készségekre, új intelligenciákra van szükség, nemcsak az informatika, hanem például a környezetgazdálkodás terén is.

Mi azt gondoljuk, hogy miután nem kitalációkról, hanem 27 ország tapasztalatainak összegzéséről van szó, ha nem is bibliaként, azaz kötelező olvasmányként kell használni, de érdemes ezeket a dokumentumokat alaposan tanulmányozni. Ezeknek a dokumentumoknak az az üzenete, hogy a szakképzés duális képzés felé történő elmozdítása mindenképpen helyes irány. De nekem személy szerint az az érzésem, hogy ma még csak a szerkezet látszik, és a szerkezetben folyó munka és az, hogy a szerkezet melyik részében mi fog történni, még kialakításra vár.

A duális képzéssel kapcsolatban is például ezek a dokumentumok a partnerséget szélesebb körben írják le, mint ahogy a mi gyakorlatunk vagy mai gyakorlatunk ezt bemutatja, hiszen nálunk ez a gazdaság, azaz a vállalkozás és az oktatási intézmény. Ezekben a dokumentumokban például a szereplők köre kiegészül a szociális partnerekkel, ami, azt gondolom, nem véletlen, hiszen a vitában nagyon sokan jelenítették meg azt, hogy oktatási és szociális problémák megjelennek, amelyeket nem lehet sem a gyakorlati műhelyben, sem a szakképző iskolában a közismereti órákon kezelni.

(20.40)

Tehát egy szélesebb körű társadalmi támogatásra vagy részvételre kell törekedni akkor, amikor ebben a duális képzésben ezt az új rendszert építjük, és azt gondolom, hogy a gazdasági szereplőkön kívül mások bevonása és együttműködése mindenképpen szükséges volna. Tehát a duális képzés felé történő elmozdulás mindenképpen előrelépés.

Ami viszont úgy tűnik számomra és a mi szakértőink számára, hogy az iskolai képzésben történő változás inkább visszalépés. Ezek a dokumentumok nem nemzeti kerettantervben rögzített ismeretek és információk elsajátítására koncentrálnak, hanem elsősorban a tanulási folyamat eredményeit határozzák meg, és ezeknek a mérésére és ezek elérésére koncentrálnak. A kerettanterv körüli vita mutatja, hogy itt valószínűleg nem csak arról van szó, és nem is lehet a problémát ebben az összefüggésrendszerben megoldani, hogy az óráknak hány százaléka legyen közismereti, és mennyi legyen a gyakorlati. Azt gondolom, itt a szakképzés módszertanának a végiggondolására és megújítására is szükség van, hiszen ezek az európai dokumentumok hangsúlyossá teszik például a munkahelyen való tanulást, az informális tanulást, a nem formális tanulást; pontosan azért, mert azt jól látjuk, hogy azok a társadalmi és szociális problémák, amelyek a szakképzésben megjelennek, és a gyerekek nehezebb taníthatóságában, képzésében, motivációban jelennek meg, azok hagyományos iskolai oktatási módszerekkel nem mindig vagy nem eléggé sikeresen kezelhetők és oldhatók meg.

Ezért azt gondolom, az a helyes, hogyha a szakképzéssel kapcsolatos munka nagyon gyorsan ki fog terjedni vagy kiterjedne a gyerekek szerepén és a gyerekekkel kapcsolatos órafelosztáson, a tanulószerződésen és az iskola és a gyakorlati oktatás megszervezésén és ezek arányán túl ezeknek a kérdéseknek a feldolgozására is. Ebben különösen fontos lenne a szakképzésben részt vevő oktatók kérdésének és problematikájának a feldolgozása. 2011-ben készített az EU Szakképzés-fejlesztési Intézete a magyar szakképzésről egy rövid értékelést - ezt Európa minden országára elvégzi -, és ebben külön hangsúlyt szentel annak a jelenségnek, amit szintén képviselőtársaim már megemlítettek, hogy a mai magyar szakképzésben az oktatók alulfizetettek, nem feltétlenül a legtehetségesebbek. Azt gondolom, minőségi oktatást akkor lehet elvárni, ha az oktatók képzése, az oktatók tudásának a megújítása legalább együtt halad a képzendő hallgatókéval, vagy azt megelőzi. Tehát azt gondolom, ide komoly figyelmet kell fordítani. Ami a szakképzési törvénnyel ezzel kapcsolatban le van írva, az egy statikus dolog, ehhez képest azt gondolom, ahhoz, hogy a rendszer minősége valóban érdemben javuljon, többet kell vele foglalkozni.

Hangsúlyos ezekben a dokumentumokban, és azt gondolom, Magyarországon is nagyon fontos a készségek fejlesztésének a programja. Államtitkár úr elmondta, hogy ez benne lesz majd az oktatásban, de hát mások szintén megfogalmazták azt, hogy még nem ismerjük ezt a nemzeti kerettantervet, és igazából nem is vagyok biztos, hogy feltétlenül az iskolában kell vagy csak ott kell és lehet ezekkel a dolgokkal foglalkozni. Ezért gondolom azt, hogy ebben az új rendszerben az oktatás módszertanának az újragondolásakor, hogy mit hol, melyik szakaszon, melyik intézményben, az iskolában vagy a műhelyben kell elsajátítatni, és annak mi a feltétele, hogy ez ténylegesen megtörténjen, valóban nagyon komoly figyelmet kell fordítani erre.

Nagyon sokszor elhangzott a kétkezi munka becsülete. Azt gondolom, hogy ez egy kép, ami megrögzült bennünk. Itt Nagy István képviselőtársam mondta ezt a "csak" dolgot, én meg a kétkezi munkát. Úgy gondolom, az én kozmetikusom vagy fodrászom nem gondolja magát kétkezi munkásnak, hanem abszolút szolgáltatónak, ami egy más minőség, és ahogy a gazdasági átalakulás folyik, és egyre hangsúlyosabb a harmadik szektor minden modern gazdaságban, a kétkezi munka helyett azt mondom, hogy szakmunka, vagy nem is tudom, milyen új kifejezést kellene használni. De ez azzal is jár, hogy a klasszikus kétkezi munkától az különbözteti meg őket, hogy olyan eszközöket használnak, olyan anyagokat, olyan új tudást használnak, ami a klasszikus kétkezi munkához - ami a kubikus munka volt vagy a tégla egymásra rakása -, ma azt mondanám inkább, hogy a segédmunka jellemzőjeként lehet leírni, ahhoz képest ez lényegesen több és egészen más.

Tehát azt gondolom, a munka becsülete, a szakképzettséget igénylő munka becsülete, és akkor túl tudunk ezen jutni. Mert az emberek nem nagyon szeretik, ha őket olyan kategóriákba sorolják, ahova ők nem nagyon szeretnének tartozni, éppen azért, mert kialakult vele kapcsolatban egy társadalmi attitűd, ami nem kedvező, úgyhogy azt gondolom, ez egy fontos elem. Az egész ügyben mégis úgy gondolom, hogy a közismereti tanítás időkerete kulcskérdés, ahogyan az azonnali tanulószerződés lehetősége.

Államtitkár úr tulajdonképpen azt mondta, hogy a minimumról a maximumra történő átfordítás gyakorlatice azt jelenti, hogy meg van határozva, hogy 33 százalék, tehát hogy a három év alatt egyharmad lesz, ezt aztán különböző módon elosztva a három évben. Azt gondolom, hogy ez így nem igazán szerencsés. Mondom, különösen, hogy nem tudjuk, mit hol fognak tanítani azokból a szükséges információkból vagy szükséges készségekből, tudásból, ami után egy jól képzett szakmunkásra vagy szakképzett munkásra, dolgozóra számíthatunk. Éppen a szakoktatásban részt vevőkről kialakított értékelés mutatja azt, hogy talán egy évet lehetne arra is szánni, hogy azokat a vállalkozásokat és azokat a szakmai oktatókat, akik tanulószerződések kapcsán számos gyerekkel foglalkozni fognak, egy kicsit felkészítsük arra, hogy mi vár rájuk, hogy ők képesek legyenek megcsinálni ezt. Akkor, hogyha az első évben nincs tanulószerződés, hanem viszont van egy oktatói program - és egy kemény oktatói program -, akkor lehet, hogy nagyobb bátorsággal lehetne nekiindulni a későbbiekben akár egy olyan rendszernek is, ahol már az első esztendőben tanulószerződéssel gyakorlati képzésen tudnak részt venni.

Összességében azt gondolom, nagyon komoly feladat, ami a kormány előtt áll, és szerintem a vita mutatta, hogy valamennyien felelősen állunk ehhez az ügyhöz. Csak annyit szeretnék minden hozzászóló képviselőtársammal együtt, hogy az eddig megszokott vagy domináns, rendkívül leegyszerűsítő megközelítésekhez képest valóban rendszert alkossunk, új rendszert, és ennek minden elemében elemezzük, hogy milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy azután egy összehangolt és jól működő szakképzésről számolhasson be a kormány, a parlament, és örülhessen az ország.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Herman István Ervin tapsol.)

Forrás: parlament.hu