VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban félidejéhez érkezett a kormányzás, és ilyenkor talán érdemes egy picit megállni és megnézni, mi történt az elmúlt két évben. Persze öt percben ilyen mérleget vonni nagyon nehéz, úgyhogy ha mégis egy mondatban kellene ezt a mérleget megvonnom, akkor azt tudnám mondani, hogy önök az elmúlt két évben minden erejükkel arra törekedtek, hogy bebetonozzák a hatalmukat, és a ránk váró két évben pedig arra törekszenek, hogy a következő választásokat megnyerjék, megindítsák a választási kampányt, ugye, megvannak már a választókerületekben a képviselőjelöltek. Tehát két év hatalmi bebetonozás, két év választási kampány - nagyjából így fog kinézni ez a négy év. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy mikor fognak kormányozni.

A nagy kérdés az önök kormányzásával kapcsolatban 2010 tavaszán az volt, hogy ami jön ezzel a kétharmados kormánytöbbséggel, az az elmúlt húsz év befejezése és valami új elkezdése lesz, vagy pedig az elmúlt húsz év folytatása. Ez volt az a nagy kérdés, amire mindenki a választ várta, és önök hatalmas igyekezetet mutattak abba az irányba, hogy az első verzió teljesüljön, legalábbis kommunikációsan. A választási győzelmet, aminek az értékét nyilvánvalóan nem akarom lebecsülni, de mégsem az önök győzelme volt igazándiból, hanem az MSZP hatalmas bukása, ezt önök elnevezték forradalomnak. Azt az Európai Unióval folyó kutyakomédiát, amely másod-, harmad- és negyedrendű frontokon zajlott, és a valódi kérdésekről egyáltalán nem szólt és kardcsörgetés volt csupán, azt önök elnevezték gazdasági szabadságharcnak. És azt a kozmetikai beavatkozást, azt a plasztikai sebészeti beavatkozást, amit az előző alkotmányunkkal kapcsolatban végbevittek, azt meg elnevezték alaptörvénynek. Tehát jól látható, hogy hatalmas kommunikációs gépezetet indítottak be arra nézve, hogy a nagy változásnak, a Fidesz új világának a képét megpróbálják felrajzolni, de a valóság ennél sokkal egyértelműbb: önök nem befejezték az elmúlt húsz évet, hanem mind a mai napig folytatják azt.

Mi a valóság ugyanis? A valóság az, hogy Magyarország és a magyar társadalom ugyanolyan kiszolgáltatott, illetve még kiszolgáltatottabb, mint amilyen az elmúlt húsz évben volt. Ki vagyunk szolgáltatva a bankoknak, amelyek ugyanolyan könnyen terhelik tovább az őket érő névleges terheket, ahogy azt nem szégyellik.

Ki vagyunk szolgáltatva a multinacionális cégeknek, amelyekre önök kivetnek bizonyos terheket, de azt is továbbterhelik a társadalomra; és a duális gazdaságban betöltött erőfölényük a magyar vállalkozásokkal szemben egyáltalán nem csökkent az elmúlt két évben.

És legfőképpen ki vagyunk szolgáltatva az Európai Uniónak, és az elmúlt hónapok talán önök számára is bebizonyították azt - még ha ki sem merik mondani -, hogy az Európai Uniónak Magyarország csupán gyarmata. Olcsó munkaerőre van szükség, piacra van szükség, szemétlerakóra van szükség. Dióhéjban ennyi az európai uniós tagságunk mérlege, és önök ehhez asszisztálnak, azokért a politikai és gazdasági morzsákért, amit cserébe kapnak.

Ki vagyunk szolgáltatva külföldi politikai tanácsadóknak. Ron Werber után Obama tanácsadói érkeznek a Magyar Szocialista Párthoz. De önök sem vetik meg az ilyenfajta segítséget: amerikai és izraeli tapasztalatokkal rendelkező politikai tanácsadók fogják majd önöknek elmagyarázni, hogyan kell a hazugságot igazságként bemutatni.

Ki vagyunk szolgáltatva az államadósságnak, amelynek a csökkentésére önök hatalmas terheket róttak a magyar társadalomra. Ennek a mértéke sem változott.

És ki vagyunk szolgáltatva a kormányzati háttérrel működő korrupciónak is, amely az adóforintok nagy részét vagy egy jelentős részét eltünteti. Ezzel kapcsolatban javasolta a Jobbik, és bízom benne, hogy ez fel fog állni, és bízom benne, hogy a kormánypártok is támogatni fogják azt a vizsgálóbizottságot, amely Simicska Lajos, Nyerges Zsolt és a Fidesz holdudvarának gazdasági, közbeszerzési ügyeit lenne hivatott kivizsgálni.

Összességében tehát az mondható el, hogy önök a huszonkét év csapdájában vergődnek tovább, ez pedig nem más, mint a megszorítások politikája. Egyetlenegy válaszuk van ezekre a problémákra: a megszorítás, a megszorítás és a megszorítás. Kezdődött a Széll Kálmán-tervvel, amiről azt ígérték, hogy ez majd egyensúlyba hozza az országot, aztán jött a konvergenciaprogram, aztán a lovasberényi kiigazítás, a 2012-es költségvetés, annak is a két kiigazítása. Akkor már azt mondták, hogy most már többre nem lesz szükség, de itt van a Széll Kálmán-terv 2.0. És minden bizonnyal itt még nem fogunk megállni a megszorítások történetében.

Történelmi tragédia felé kormányozzák az országot. Görögország sorsára fog jutni Magyarország, ha ebben a történelmi tragédia felé tartó Magyarországon önök nem vesznek egy történelmi fordulatot, amelynek vannak bizonyos pillérei. A Jobbik elképzelései szerint Magyarországnak az Európai Unió helyett az Európai Gazdasági Térségben van a helye, ahogy Norvégia és Svájc is így tesz. Az államadósságot - hiába próbálják ezt önök elhallgatni - újra kell tárgyalni, mert nem kifizethető, nem kitermelhető ez az államadósság. A mezőgazdaságot és az élelmiszeripart is talpra kellene állítani, de nem úgy, hogy elüldözzük Ángyán Józsefet, és narancsbárókat hozunk hatalomba az állami földbérleteken. És mindenképpen szükség van egy valódi keleti fordulatra Oroszország, Törökország, Közép-Ázsia, a Távol-Kelet irányába, ahol piacokat tudnánk találni a magyar mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékeknek.

Kérem önöket, hogy forduljanak vissza ebből a zsákutcából, ne vezessék Görögország sorsára Magyarországot, ne megszorításokkal terheljék a magyar társadalmat, hanem növeljék a gazdaságot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

Forrás: parlament.hu