GYŐRI ENIKŐ külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ez a kormány, amikor megkapta ezt a mandátumot, a nemzetpolitikában Martonyi János miniszter úr által egy mondattal összegezte a nemzetpolitika lényegét, ez pedig így hangzott: "Ne bántsd a magyart!" Továbbra is ehhez tartjuk magunkat, ezért küzdünk, és ettől minket nem lehet eltántorítani. A legfontosabb, hogy az összmagyarság helyzete javuljon.

A történet, ön is nagyon jól tudja, hogy nem fehér és fekete - és nem egyszerű. Nincsenek gyors és olcsó sikerek, meg kell érte küzdeni. Ez az Országgyűlés a lehető legnagyobb lépést rögtön az elején megtette, lehetővé tette, hogy a határokon kívül élő magyarok egyéni kérelemre magyar állampolgárságot kaphassanak. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Verik a magyart!) Ez nagy siker, és az a Románia egyébként, amelyikről ön beszélt, ezt tudomásul vette.

Még további nagy siker a magyar uniós elnökség alatt a közép-európai együttműködés. Ha nincs közép-európai együttműködés, akkor nincsen semmi a horvát csatlakozásból jelenleg és nincsen Duna-stratégia. Ön ezt lehet, hogy nem így gondolja, én pedig tudom bizonyítani, hogy ha nincsenek ezek az országok ezen történések mellett, akkor mi nem tudtuk volna ezeket elérni.

Soha nem fogom azt mondani, hogy ez egy sikertörténet, ahogy most a helyzet alakul ezekben az országokban és Romániával. Van egy partneri viszony, van együttműködés és rengeteg probléma. Ha nincs ez a partneri viszony, akkor elmondanám, hogy mikről kellene lemondanunk, olyanokról, amelyektől például sok magyarnak a megélhetése függ. Az, hogy van partneri viszony, lehetővé tette, hogy fontos energetikai és infrastrukturális beruházások megvalósuljanak. A kereskedelmi forgalom magyar szempontból rekordnövekedést ért el, több magyar a határ vidékén ebből él, tisztelt képviselő úr. Létrejött az anyanyelven történő oktatás a Sapientia Egyetemen, akkreditációja megtörtént. Partnerségben vagyunk az Európa-politikában, az előbb a képviselő úr is utalt arra, hogy a kohéziós források fennmaradásáért közösen küzdünk.

A problémákat komolyan vesszük. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen létrehozandó magyar nyelvű intézetek ügye valóban kormányt buktatott. Amit az új kormány tett eddig, az valóban aggodalomra ad okot, ennek már hangot is adtunk. Tervezik a kisebbségi törvény elfogadását a kulturális autonómia nélkül. Ezt már több fórumon nehezményeztük. Oda fogunk figyelni egyébként a választási törvény módosítására is, ennek következtében tudjuk, hogy csökkenhet a romániai magyarok parlamenti érdekképviselete és súlya. (Dr. Apáti István: Ez nagyon gyenge!) Tudjuk, hogy Romániában választások következnek, kampányidőszak, a légkör felforrósodik. A megfontoltság és felelősségérzet a leginkább indokolt.

Említette Szlovákiát. Szlovákiával több mint 80 infrastrukturális projektet indítottunk be. Kérdezze meg a határtérségben élőket, hogy mire van szükségük, szükségük van-e például azokra az Ipoly-hidakra, amelyeket átadtunk. A Fico-kormánnyal is együtt kívánunk működni, emellett természetesen a vegyes bizottságokban, amelyekbe sikerült új életet lehelni, folyamatosan napirenden tartjuk a határon kívül élő magyarok ügyét is.

Ami a magyar nemzetiségű fiatalok megverését illeti, a nyomozás folyik, a hírek egyelőre ellentmondásosak. További lépéseket a vizsgálatok alakulásának függvényében teszünk. Egy biztos: ez a kormány nem fogadja el, hogy a határon túli magyar kisebbséget vagy akár a határainkon belül élő bármilyen kisebbséget hecckampány érjen, mert a hovatartozáshoz kapcsolódó megbélyegzés olyan erőszakos szubkultúrákat táplál, amelyeknek csak szörnyűség lehet a következménye.

Szerbiáról is ejtsünk pár szót, elnök úr! Hogyha nem úgy léptünk volna fel, ahogy felléptünk, akkor a restitúciós törvényt nem módosítják. Ez megtörtént, így tudta Magyarország támogatni, hogy Szerbia megkapja a tagjelölti státust.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesen fel lehetne venni a kesztyűt, természetesen lehetne rázni az öklünket, ahogy ön teszi. Lehetne nagy szavakat pufogtatni. Azt gondolom, hogy ez a biztos kudarc. Ehelyett mire van szükség, elnök úr? (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Szükség van párbeszédre, szükség van elvhűségre és kitartásra (Az elnök ismét csenget.), szívós munkára, arra, hogy ne adjuk fel, amit elhatároztunk, és hogy hosszú távon gondolkodjunk. Meggyőződésem...

Forrás: parlament.hu