VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Osztolykán képviselő asszony aggodalmához tennék hozzá egy régi-régi emléket, ami abból fakad, hogy tíz éven keresztül tanítottam mezőgazdasági gyakorlati ismereteket egy kis faluban, majd nyilván a mezőgazdasági munkák végeztével, hiszen szezonális dologról van szó, téli szezonban pedig, nem azt mondom, hogy műszaki ismereteknek neveztük vagy technikának neveztük, de olyan foglalatossággal foglalkoztunk, ami nem volt másra építve, mint a famunkára vagy a fémmegmunkálásra. Nagyon alap ismereteket, fogásokat tanítottunk, tanultak a gyerekek, fűrészelni tanultak, vonókéssel tanultak szerszámot gyakorlatilag lenyelezni és így tovább.

Én azt láttam, általános iskolás gyerekekről beszélek, a 11-14 éves gyerekekig, hogy aki kevésbé volt fogékony a tanulásra, de jó kézügyessége volta, jó huzalma volt, szerette, mondjuk, a növényeket, palántázni jól tudott és így tovább, igenis megtanult sok mindent; megtanulta, és azok a fiatalok igenis konyhakertészkednek, igenis sok minden mást csinálnak, és nem 15-16 éves korban kell ezeket a dolgokat megszokni, megszeretni, megkedvelni, hiszen a gyereknek játék a munka.

Én látom az öt fiúunokámon keresztül, hogy: "tata, kiskapát, kiskapát", és akkor adom a kiskapát. A másik fogja a gereblyét, húzza-vonja. A harmadik kapirgálja elöl a gyümölcsöt a fa alól és így tovább. A negyedik a metszőollóval csetteg. Nem kell félteni a 14 éves gyereket kiengedni a mesterember mellé, azokat az alapfogásokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) tőle fogja megtanulni. Ez olyan dolog, hogy nem a hároméves lovat kocsizom (Az elnök újból csenget.) először, hanem a csikót kezdem odafogni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu