VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Én sajnálom, hogy ezt a lovas hasonlatot Osztolykán képviselő asszony félremagyarázta. Én a szakképzésre rákanyarodva a következőt gondolom és mondom. Igenis, ha megvannak az adott, olyan kisvállalkozók, kisiparosok, akik mintául tudnak szolgálni, akik alkalmasak a gyerekek, a tanulók istápolására, egy kicsit apjuk helyett apjuk, anyjuk helyett anyjuk, akkor igenis a 14 éves vagy 15 éves leányzót oda lehet adni a fodrászasszony mellé inasnak, mesterfogásokat és egyebeket tanulni, és nem kell megvárni a 18 éves kort, mert felesleges. És ugyanúgy oda lehet adni a kőműves mellé. Természetesen ezeket az embereket, akik a képzésért felelnek, felelősséget vállalnak, majd meg kell válogatni. Meg kell válogatni, és ezek az emberek kedvet tudnak a zsenge fiatal-ifjú korban lévő gyermekeinknek csinálni, és azt az elillanóban lévő munkakedvet, amit jelzett is képviselő asszony, vagy a hozzáállást, fokozatosan lehet erősíteni.

Én ahogy visszanyúltam az általános iskoláig, én most is vallom azt, hogy például falusi helyen vagy kisvárosokban 60 százalékig vissza lehetne a gyakorlókerteket, tankerteket állítani, lehetne bennük hasznos elfoglaltságot végezniük a gyermekeknek, és akár egyénre szabottan is lehetne azt mondani: na, ez a két paradicsomtő a tiéd, kisfiam. Nem hiszem, hogy az ENSZ ezt a fajta tevékenységet úgymond tiltaná, hiszen játszva tanítsd meg dolgozni gyermekedet, és amikor már a serdülőkor felé kerül, az ifjúkor elején van, bekerül ebbe a szakképzésbe, igenis a kezét is foglalkoztatni kell, a szellemével (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) együtt, azzal együtt, hogy széleskörűen kell képezni, nevelni, tanítani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu