Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is egy örömteli eseményre szeretném felhívni a Ház figyelmét. Látható, hogy többhetes távollét után Gyurcsány Ferenc bandája élén megtisztelte jelenlétével a Ház ülését, befáradt a munkahelyére. Ez egy olyan rendhagyó esemény, amire - úgy érzem - fel kell hogy hívjuk a figyelmet, főleg miután kiosztotta Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársamat, a Magyar Országgyűlés egyik legaktívabb képviselőjét - tessék példát venni róla!

E kis intermezzo után pedig beszéljünk arról, hogy mit visz a Széll, mit visz a Széll Kálmán-terv Magyarországról. A kormányzati kommunikációból ugyanis kiirtották a "megszorítás" kifejezést, holott egymást érik a megszorító csomagok. Jelen pillanatban egy, a Bokros-csomagnál is súlyosabb csomagot raktak le elénk. Amellett, hogy az európai uniós rekordot megdöntöttük áfa terén, most egy 600 milliárdos csomag készül elénk kerülni, egy 240 ezer forintos terhelésről van szó egy négyfős család esetében. Beszéltünk már róla sokszor, újra megtesszük, a pénzügyi tranzakciós illeték adott esetben 90 ezer forintjába is fájhat egy magyar családnak, a távközlési adó évi 20 ezer forintos többletterhet is jelenthet, a gyógyszerkassza újabb 10 milliárdos megszorításával már 50 ezerre rúghat a családokat érintő terhelés, egy olyan helyzetben, amikor 20 százalék a gyógyszerszedők közül már arra is képtelen, hogy a számára szükséges medicinát kiváltsa.

Ezzel párhuzamosan a legfontosabb területen sem foganatosít befektetéseket a kormányzat, ez pedig a gyermekvállalási kedv ösztönzése lenne. Itt ugyan értékelendő a tény, hogy már a közbeszédben valamilyen szinten leszüremlett ez a terület, és egyáltalán viták tárgyát képezheti néha, ehhez képest a Matolcsy-féle Nemzetgazdasági Minisztérium mégis egy olyan anyagot tesz le az asztalra, ahol termékenységet akarnak írni, és termelékenységet vetnek papírra. Tehát még stiláris szinten is egy használhatatlan, a szakma felé is eladhatatlan csomagot tesznek le az asztalra, amelynek az ajánlásai enyhén szólva gyermetegek, hiszen miközben felismerik, hogy a szemléletben és értékrendben mért torzulások azok, amelyek a gyermekvállalási kedv visszaszorulásáért felelősek, nem hatnak azokon a területeken, ahol közvetetten vagy közvetve hathatnának. A médiából ugyanaz a szemét, mocsok árad, a közszolgálati adók tekintetében sem mondható el, hogy társadalomépítő stratégia valósulna meg legalább a média szintjén, legalább a családok alapvető tradicionális értékeinek középpontba helyezésével, állításával, és az is látható, hogy mivel e médiumokat nem kényszerítik arra, hogy társadalomépítő stratégiát építsenek ki, nem is lehet a koncessziós jogokkal, díjtételekkel motiválni őket ebben az irányban.

Felismerte a Nemzetgazdasági Minisztérium azt is, hogy a jövedelmi problémák okozzák azt, hogy a gyermekvállalási kedv folyamatosan lanyhul, hiszen bár önök már a népesedési katasztrófa megfordulásáról beszéltek, tavaly július óta egyetlen olyan hónap volt, amikor nőtt a születések száma, azóta sajnálatos módon a KSH statisztikái alapján szinte folyamatos csökkenés vagy stagnálás mutatkozik. Tehát látható az, hogy nem volt igaz, amit önök itt a héten a parlamentben mondtak.

E jövedelemproblémák tekintetében alapvető lenne, hogy a munkahelyteremtés mutassa a kivezető utat. Ehhez képest 1900-zal több betöltött álláshelyet tudnak önök felmutatni, mint amennyi a kormányváltáskor volt. De elmondható az is, hogy mivel több mint 30 ezer újonnan munkába állított, a létminimum alatt élő közmunkás gazdagítja ezt a statisztikát az önök részéről, ezért a 2008-as betöltött álláshelyekben mért szintet is alig vagy csak nagyon nehezen tudják produkálni, tehát amikor felismerik azt, hogy a jövedelmi problémák visszavetik a gyermekvállalást, akkor adódik a kérdés, hogy miért nem tesznek ez ellen. Amikor felismerik azt, hogy a gyermekellátó intézményrendszer hiányosságai, a bölcsődei férőhely hiánya szintén visszaveti azt, hogy a magyar családok gyermekeket merjenek bátran vállalni, akkor adódik a kérdés, hogy miért járulnak hozzá az intézmények bezárásához, összevonásához, úgynevezett racionalizálásához. Amikor felismerik azt, hogy az úgynevezett nem támogató környezet sem segít abban, hogy gyermekek jöjjenek a világra, akkor hogy lehet az, hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy vasútvonalakat zárjanak be, vidéki településeket lehetetlenítsenek el, adott esetben vidéki városokra tehessék rá a kezüket bankok, kereskedelmi bankok kimondottan.

Ez az a nem támogató környezet, ami gátat szab a gyermekvállalásnak és ahelyett, hogy azon három nagyon fontos területen hatnának, ami itthon tartja a fiatalokat és gyermekvállalásra ösztönözheti őket, ezek a munkahelyteremtés, a lakhatás megkönnyítése és a tanulás ingyenessé tétele vagy legalábbis efelé való elmozdulás, önök a legújabb tervek szerint gépkocsi-vásárlási kedvezményt kívánnak nyújtani nagycsaládosoknak. Örömteli, üdvözöljük, csak hát nagycsaládosnál életszerű az, hogy nagy gépkocsit fog vásárolni a közeljövőben.

Még egyszer mondom, a lakhatási rendszer átláthatóvá tételével, feltőkésítésével lehetne magyar családoknak jövőt biztosítani, ciklusokon átívelő, hitet, bizodalmat teremtene a jövőben, de ameddig önök erre nem képesek, ne várjanak népesedési fordulatot. Addig is ha megfogadnák ajánlásainkat, úgy érzem, hogy előrébb lennénk. Kérem, hogy induljanak el ezen az úton.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu