DR. KOLBER ISTVÁN (független): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Egy embert próbáló feladat elé állították a Magyar Országgyűlést, hiszen ez a büntető törvénykönyv több mint ötszáz oldal, ezt áttanulmányozni, megismerni, kialakítani a véleményt egy hihetetlenül nehéz feladat, különösen akkor, hogyha azt nézzük, hogy ez egy kétszemeszteres stúdium az egyetemeken, államvizsgázni kell a joghallgatóknak, sőt, államvizsga- és szakvizsgatárgy is a büntetőjog.

Nyilván egy nagyon fontos törvényről van szó, hiszen az állampolgárok életébe súlyosan behatol ez a törvény, a legerősebben avatkozik bele az életébe, és mindenkit érint, érdekel ebben az országban a biztonság kérdése és a közbiztonság kérdése. Mégsem egy szimpla törvényhozói feladatnak tartom a büntető törvénykönyvnek az elfogadását a maga komplexitása, átfogó jellege miatt, sokkal inkább egy tudományos, egy szakmai, egy társadalmi és talán végső soron csupán egy törvényhozói kihívás.

Én nagy figyelemmel olvastam végig a vezérszónoki kört, az expozénak a szövegét, mert magam is kíváncsi voltam, hogy az egyes frakcióknak, politikusoknak mi ebben az álláspontja, mi a véleménye. Magam inkább úgy vagyok, mint Szakács Imre, aki velem együtt jogász, de nem vagyunk gyakorló büntetőjogászok, itt a parlamentben viszont vannak jó páran, akik korábban bíróként, ügyészként teljesítettek szolgálatot vagy éppen ügyvédként, vagy éppen most is ügyvédi praxist gyakorolnak. Nagyon nagy figyelemmel kísértem a friss, újszerű megközelítéseket, kérdésfelvetést, amivel például Schiffer Andrásnak a hozzászólásában is találkozhattunk, akár a munkavállalói védelemmel vagy a korrupcióval kapcsolatos, vagy az adatnyilvánossággal kapcsolatos különböző kérdésekben. Tehát egy szó mint száz, ez egy hihetetlenül fontos törvény, és nagyon nagy körültekintéssel kell eljárnunk.

Ami számomra elfogadhatatlan és helytelennek tartom, az az, hogy a vitára rettentő kevés idő állt rendelkezésre. Magam szívesen olvastam volna egy elemzést felvezetésképpen a magyar büntetőjogi helyzetről a maga komplexitásában, a problémák felvetését, az eddigi büntetőpolitikának a tapasztalatait, hol vannak a megoldandó pontok, és arra milyen választ adott koncepcionálisan ez a kódex, mintsem közvetlenül magát a törvénykönyvet. Ez nagyon fontos lett volna, és nagyon kíváncsi lettem volna, lennék a különböző szakmai szervezeteknek az álláspontjára, a TASZ-ét egy kérdésben lehetett olvasni, de itt láttam Bánáti Jánost, az Ügyvédi Kamara elnökét, mi az álláspontja például a kamarának vagy más szakmai szervezetnek, ez nagyon fontos lenne, és nyilván a tudománynak az álláspontja. És csak utána jönnénk mi, a törvényhozók itt, hogy egy jó törvényt tudjunk alkotni.

Legendás már a Csemegi-kódex nyilván, amibe abban az időben illő volt legalább belelapozni, egy kicsit megismerkedni. Én abban a szerencsés helyzetben voltam viszont - vagy szerencsétlen helyzetben - egyetemistaként, hogy a '61. évi V. törvényt és a '78. évi IV. törvényt is abban az időben meg kellett tanulnom. Tehát most már ez a negyedik ilyen törvénykönyv, amivel ismerkedem.

Nyilvánvaló, hogy '79 óta azért rengeteget változott a világ, a '78-as törvény rengeteg változtatáson esett át, időszerű ez az új törvény vagy változtatás. Számomra fontos volt, amit Répássy Róbert államtitkár úr mondott, hogy nem jelent teljes dogmatikai szakítást a jelenlegi Btk.-val, sőt azt is kijelentette, hogy a jelenlegi Btk. megfelelő védelmet nyújt. Azt gondolom, hogy ezek olyan alapok, aminek a kiinduló pontjaiból lehet helyesen mérni, és egy jó törvényt alkotni.

Abban a kérdésben, hogy ez most egy koncepcionális novella vagy egy új törvénykönyv, magam inkább Bárándy Gergely álláspontjára helyezkednék, nem pártszimpátia alapján, hanem azért, mert amögött, úgy látom, több tudományos álláspont is meghúzódik, de ennek nem érzem különösebb gyakorlati jelentőségét, nyilván az élet ezt majd el fogja dönteni, ki fogja alakítani a kérdést.

A lényeg az, hogy én ezt egy elfogadható, jó minőségű szakmai előterjesztésnek, munkának tartom, amit érdemes megvitatni, alkalmas erre a vitára. A pozitívuma az, hogy egy mértéktartó törvény, a büntetőjog alapvető értékrendjétől, úgy érzem, hogy nem tér el, a szerkezetében lehet érezni, hogy egyszerűsítésre törekszik, többnyire világos a fogalmazása, a szabályok érthetőek, ezeket én erénynek tartom, és az is egy pozitívum, hogy dekriminalizál, több korábbi, elavult szabályozást kivesz a törvényből.

Viszont negatívum már az, amit mondtam, hogy bizony egy ilyen törvénykönyvnek a megalkotása féllábas, ha nem tekintünk a társadalmi problémák mögé, ha nem nézzük át a helyzetet, nem készül helyzetelemzés. Lehet, hogy vannak ilyenek, csak a törvényhozók elé nem került, sokkal biztosabb lábon állna a véleményük nyilván. De több olyan szabály van, amit itt nívós kritika ért, ahogy olvastam az eddigi vita során, és ismét Bárándy és Schiffer képviselőknek a hozzászólásait is hadd említsem ebben a tekintetben.

Én a magam szempontjából a jogos védelemnek a szabályozását tartom egy nagyon vitatott kérdésnek, ez nem letisztult, nem megállapodott, a közmegegyezés teljes körével nem találkozó szabályozás. Az ittas járművezetés széles körben érinti az embereket, itt a bírói mérlegelésnek a rugalmatlanságát, szűkösségét hiányolom.

Bizonyos bűncselekmények esetében a büntethetőség 12 évre történő leszállításával kapcsolatosan hadd fogalmazzam meg a kételyeket, hiszen az eddigi tapasztalatok, számok, előforduló cselekmények nem tennék, nem teszik indokolttá ezt a lépést.

A következő ilyen kérdés, amivel komoly problémáim vannak, a szigorítások. Ugyan már a NER, a nemzeti együttműködés rendszere úgy fogalmazott, hogy a jogszabály szigora, a büntetési tételek növelése, az életfogytig tartó szabadságvesztés többszöri alkalmazása, az áldozatok védelme meg fogja fékezni a bűnök elkövetőit, vetítette előre a Fidesz-kormánynak a büntetőpolitikáját. Nos, azt gondolom, hogy ez azért sem indokolt, mert az elmúlt időszakban, a bizonyos nyolc évben a bűncselekmények száma csökkent.

Sajnálom, hogy Mengyi Rolandot meg kell hogy cáfoljam, aki úgy értelmezte és úgy tudja, hogy a Fidesz-kormány büntetőpolitikájának a szigorítása révén az elmúlt két esztendőben csökkent a bűncselekmények száma - nem csökkent, hanem több mint 13 százalékkal emelkedtek a bűncselekmények. Tehát jó lenne, hogyha ez a fajta felfogás több kételyt támasztana a kormánypárti képviselőkben is.

(17.20)

És azt is egy problémának tartom, hogy több ponton csökkentik a bírói mérlegelés szabadságát. És hogyha hozzáveszek ilyen eseteket, ami előfordult Navracsics Tiborral, aki egy büntetőügyben kereste meg a bíróságot, vagy ha a bíróságról szóló törvényt nézzük, amelynek hatására Magyarországon csökkent a bírói függetlenség, mindezeket egybevéve azt gondolom, hogy nagyon sok olyan probléma van, ami hiányosságot jelent a törvény esetében.

És még hadd említsek meg egy területet: a szabálysértési törvény és a Btk. elválasztásával kapcsolatosan is azt gondolom, hogy nagyon sok probléma van. Ha egy-két részletkérdést fel szabad még vetni, akkor elsőként ezt a gyermekkort említeném. Nem indokolt, nem szükséges, nem fordult elő olyan mértékben gyermekek által elkövetett súlyos bűncselekmény, ami ezt indokolná, inkább talán a médiának, a közvéleménynek szól ez a kérdés.

A jogos védelem kapcsán itt már elhangzottak a vélemények. Nos, a szabályozással kapcsolatosan magam is hadd fogalmazzam meg itt a kételyemet. Nem letisztultak, nem egyértelműek ezek a szabályok. Sok probléma vethető fel. A gyakorlati szakemberek segítségét kellene mindenképpen kérni ebben a kérdésben, de azt gondolom, azt talán laikusok is el tudják dönteni, hogy ez a törvényi szabályozás kiterjedne a lakáshoz tartozó bekerített helyre, ha fegyveresen vagy felfegyverkezve történik az ingatlanra történő behatolás. Azt gondolom, ezen a területen nagyon helytelen ez a szabályozás, és probléma a jogos védelemmel kapcsolatosan, hogy a bírói mérlegelés körét, hatókörét is jelentős mértékben szűkítenék ezzel a szabályozással így, ahogy most a büntető törvénykönyvben szerepel. Nem értek és a Demokratikus Koalíció képviselői sem értenek ezzel egyet. Itt jelentős finomításra lenne szükség.

A szankciórendszert bővítették, hiszen az elzárás szabályozásával vagy például a sportrendezvények látogatásától való eltiltás szabályozásával újabb eszközök, formák kerültek be a szankciórendszerbe. Az elzárással kapcsolatosan, amely 50-90 napig, illetőleg fiatalkorúak esetében 30 naptól 30 napig (sic!) tarthat, az a gondom, hogy ezek nem szolgálnak generálprevenciós célokat. És magam inkább azt érzem, hogy a szabadságvesztés az előszobáját jelenti, jelentheti további, későbbi bűncselekmények elkövetésének. És számomra érdekesség egyébként, hogy az Orbán-kormány az ezredfordulón ezt a megoldást, ezt a szabályozást még nem tartotta helyesnek, nem tartotta jónak.

Azon viszont teljes mértékben csodálkozom, hogy a pénzbüntetés szabályozását olyképpen módosítják, hogy az egynapi tételeket csökkentik, a pénzbüntetés összege 75 ezer forint helyett 30 ezer lesz minimálisan, mert a pénzbüntetést inkább tartom preventív eszköznek. A mai kormány szabályozási gyakorlata itt is túllőtt a célon, mert a szabálysértési eljárások során, többek között a közlekedési vétségek esetében meg durván átesett a ló másik oldalára, ami már nem veszi figyelembe az arányosság elvét, és nem veszi figyelembe az emberek teherbíró képességét és lehetőségét. Viszonylag enyhe szabálysértések, közlekedési szabálysértések esetén is durva büntetéseket helyez kilátásba.

A járművezetéstől eltiltásnak a szabályozása nyilván mindig az ittas vezetéshez csoportosul vagy arra fokuszál. Hála istennek ezek az esetek egyre inkább visszaszorulóban vannak. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez a tendencia folytatódjon. Mégis a büntetéseknek ezt a merevségét, ami gyakorlatilag a bírók szerepét majdhogynem ilyen automata szerepre kárhoztatja, nem tartom helyesnek.

A három csapást mint valami csodafegyvert szokták emlegetni, de itt azért szögezzük le, hogy a bírói mérlegelés lehetősége ugyancsak visszaszorul, és ez nem feltétlenül vezet minden egyes esetben eredményre.

Több szigorítást tartalmaz a kábítószerekkel kapcsolatosan ez a törvény, ismét bűncselekmény lenne a kábítószer birtoklása és fogyasztása. Ismét visszatér a Fidesz a 2000-es évek előtt követett jogpolitikai, büntetőjog-politikai gyakorlatához, amiről azt gondolom, abban az időben bebizonyosodott, hogy helytelen. A kormány büntetőpolitikájának a középpontjában tehát a Btk.-ból kiolvashatóan a szigorítás áll. Azt gondolom, hogy ez nem csupán konzervatív, de maradi megoldás is. A kizárólag szabadságvesztés központi szigorítás nem támogatható, nem helyes út, különösen az első bűntényesek, illetőleg a fiatalkorúak esetében.

És az a vita, ami itt kialakult a kettős nyomvonalú büntetőpolitika tekintetében: nekem kétségeim vannak az államtitkár úr állításával kapcsolatosan, hogyha ezt a törvényt végignézzük, hogy maradtak-e a korábbi megoldásnál; én is úgy gondolom, hogy nem.

Ez a törvény erősen rendpárti szabályozást tartalmaz. Az elnök úrtól pedig szeretnék még egy percet kérni.

Forrás: parlament.hu