KISS PÉTER (MSZP): Szó esett itt az előbb arról, hogy ezen törvénymódosítás kapcsán mire vártak a szakszervezetek. Mi az... - hogyha lett volna párbeszéd, akkor mit tekinthettek volna, mondjuk, elmaradt kárnak vagy megteremtett haszonnak? Elmaradt kár egészen biztos lehetett volna akkor, tehát el lehetett volna kerülni azt a fajta intézményt, amelyikben a szervezett tagok számát telephelyenként kell a szakszervezetnek ezen szabályozás szerint bemutatni, és a mai légkörben Magyarországon, nem kell mondanom, hogy ez a munkáltatók számára milyenfajta kontrollehetőséget és előnytelen szituációt biztosít a másik oldalról a szakszervezet számára, hogy mennyire nem segíti elő a szakszervezeti szervezkedés erősítését.

A másik lehetőség a vasárnapi munkavégzés újragondolása. Elhangzott egy hozzászólásban, én azt hiszem, azért is van az, hogy másfél-két éve vergődnek a kormánypártok ezzel a kérdéssel, és nem tudnak megoldást találni, mert nem működik az érdekegyeztetés intézményrendszere valóságosan. Ha ez működtethető volna, akkor transzparens módon kiderülne, hogy kik az érdekeltek és kik az ellenérdekeltek, hogy a kuncsaft, a fogyasztó miben érdekelt, és miben a munkaadó azon a területen, és a munkavállaló általában mit gondol erről, és mit, gondol, mondjuk a kereskedelemben dolgozó munkavállaló érdekképviselője. Ezek az érdekek transzparensen egymással szembeállíthatók volnának, vagy kiegyensúlyozhatók volnának. Kellene természetesen egy ilyen esetben még az érdekegyeztetés működtetése mellett egy korrekt fórumra elhozott elemzése annak, hogy milyen hatásokat is válthat ki egy ilyen intézkedés.

Azaz akkor lehetne ebben a kérdésben a politikai szándékon túljutni, amit érzékelünk egyébként a KDNP esetében, hogyha hatáselemzés és érdekegyeztetés volna. Ez önmagában persze Európában trivialitás, hogy ez a kettő kell egy dolog mérlegeléséhez, de éppen ez a trivialitás nem működik egy konkrét kérdésben sem és általában a munka törvénykönyve kapcsán sem.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu