MÁRTON ATTILA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselőtársaimmal közösen terjesztettük be T/7425. számon a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény módosítását. A javaslat célja egyrészt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal bűnügyi tevékenységének megerősítése a pénzügyi nyomozók illetményének rendezésével, valamint a NAV-nál dolgozókra vonatkozó jogszabályi rendszer egységesítése az idevonatkozó jogszabályok módosításával.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal 2011. január 1-jei létrehozásával egy sajátságos és speciális szervezet jött létre, amely egyedülálló többek között a személyi állomány tekintetében. Ezért már a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi törvény személyi részének kialakításakor is tudvalevő volt, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján szükségessé válik majd a szabályozás módosítása és további egységesítése.

(14.30)

Ennek első lépcsője 2011 őszén megvalósult, ugyanakkor további korrekciók is szükségessé váltak. Az elmúlt másfél év tapasztalatai alapján világossá vált, hogy nem elegendő a NAV egységes illetményrendszere tekintetében az alapokat meghatározni, mivel a különböző jogszabályi háttér, illetve bizonyos tekintetben különösen a pénzügyőrök vonatkozásában részletes és speciális szabályozás nélkül az egységes humánigazgatás nem tud megvalósulni. Így a jelen javaslat második lépcsőben az illetményrendszer egységesítését is elvégezné.

A pénzügyi nyomozók illetményének a rendőrségnél nyomozó beosztást betöltők illetményéhez viszonyított versenyképességének megteremtése, az állomány megőrzése és ennélfogva a NAV bűnügyi tevékenysége zavartalanságának biztosítása érdekében szükségesek mindezek a változtatások. A nyomozó beosztást, illetve munkakört betöltők illetménye a rendőrségnél, illetve a NAV-nál olyan különbséget mutat, amellyel a NAV a rendelkezésére álló eszközökkel nem tudja felvenni a versenyt. A különbség a rendőrségnél és a NAV-nál érvényben lévő illetményrendszer eltéréséből fakad. A NAV illetményrendszere a közszférában egyébként irányadó elveken alapulva egy, a jogviszonyban eltöltött idő alapján történő folyamatos és szervezeten belüli egységes előmenetelt kínál. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi törvény illetményrendszere beosztási kategóriánként biztosít eltérő illetményszinteket.

A NAV létrehozásakor az volt a cél, hogy a teljes személyi állomány tekintetében egységes illetményrendszer kerüljön kialakításra, amely biztosítja a szervezetnél a folyamatos előmenetelt, hosszú távra is kiszámítható életpályát kínálva mind a civil, mind pedig a hivatásos állomány számára. Ennek megfelelően a NAV illetményrendszere a kormányzati tisztviselők tekintetében irányadó illetményrendszerre alapozva került szabályozásra, amely a NAV egészét tekintve egy, a szervezet és az állomány számára is alapvetően pozitív lépést jelentett.

A pénzügyi nyomozók sajátos helyzete az általuk ellátott tevékenység és a rendőrnyomozók tevékenységének kvázi párhuzamosságából, hasonlóságából adódik, amely az átjárhatóságot szinte magától értetődővé teszi, valamint abból a tényből, hogy a rendőrségnél a nyomozó, főnyomozó vagy kiemelt főnyomozó beosztások magas beosztási kategóriába soroltak, így a kezdetektől magasabb illetménnyel díjazott a rendőrségnél ezen feladatok ellátása.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény által jelenleg is lehetővé tett illetményeltérítéssel, valamint a személyi bér megállapításával ugyan a tényleges állapotot lehet közelíteni, azonban ezeket az eszközöket a rendőrség és a NAV nyomozó állományának illetményharmonizációjára fordítani több szempontból is aggályos. Egyrészt a személyi bér kivételes illetménymegállapítási forma, amelyet a NAV-törvény szerint a kimagasló teljesítményt nyújtó és a szervezet működése szempontjából kiemelten fontos munkakört betöltő személy részére lehet megállapítani. Másrészt a NAV-törvény szerint az illetményeltérítés alapja a megelőző év szakmai munkájának értékelése, így az elvileg évről évre változhat, vagyis nem jelenthet kellő biztonságot, rendszerességet, szemben például a rendőrséggel, ahol a magasabb illetményt a törvény maga garantálja. Abban az esetben pedig, ha az illetményeltérítést a bűnügyi szakterület vonatkozásában a béreknek a rendőrség nyomozói állományának illetményéhez történő igazítására venné igénybe a NAV, úgy ennek több nemkívánatos hatása is lenne. Egyrészt a szervezeten belül eltérő lenne a jogintézmény alkalmazásának gyakorlata, másrészt a bűnügyi szakterületen belül nem lenne hatékony eszköz a kiemelkedő munka értékelésére, harmadrészt a NAV-hoz újonnan felvételre kerülők nyomozók számára sem jelentene perspektívát annak a lehetősége, hogy a jövőben majd esetleg eltérítéssel magasabb lehet az illetmény, szemben a rendőrséggel, ahol kvázi azonos tevékenységgel eleve magasabb illetménnyel vennék fel.

Természetesen más szervek elszívó hatása nemcsak a pénzügyi nyomozók tekintetében érvényesül, hiszen az adóztatással összefüggő, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál szerzett ismeretek nagyon piacképes tudást biztosítanak, különösen a privát szférában. A pénzügyi nyomozók helyzete annyiban speciális, hogy olyan, a szervezet összlétszámához viszonyítva csekély létszámú csoportról van szó - a szervezetnek, tehát a teljes NAV létszámának nem egészen 3,5 százaléka tartozik ide -, amelynek a szervezeten belül nem helyettesíthető a tevékenysége, kiemelten fontos feladatokat végeznek és nyomozásokat folytatnak, ugyanakkor más, szintén közfeladatot ellátó szervnél a képzettségüknek, végzettségüknek megfelelő feladatokat is el tudnának látni. Figyelemmel arra, hogy a nyomozó hatósági tevékenységeknek a NAV keretein belül kell maradnia, mindenképpen szükségesnek látjuk a törvényjavaslatban felvázolt illetmény rendezését.

A fentiekre tekintettel elengedhetetlen, hogy ennek a szűk, ámde igen fontos munkát végző állománynak az illetményét úgy igazítsa a javaslat a rendőrnyomozók illetményéhez, hogy ezzel a NAV egészére irányadó illetményrendszertől logikájában ne térjen el. Ha ez így lenne, akkor itt komoly feszültségek adódnának, tehát a megfogalmazásnál mindenképpen ügyelni kellett arra, hogy ne okozzon feszültséget a NAV belső illetményrendszerében.

A javaslat által bevezetni kívánt, kizárólag a pénzügyi nyomozókra irányadó bértábla alkalmas arra, hogy a rendőrségnél fizetett bűnügyi pótlékot is magában foglalva azonos mértékű bérezést tegyen lehetővé a két szervezetnél hasonló tevékenységet végzők tekintetében, amellyel elkerülhető, hogy jövedelmi okok miatt legyen jelentős elvándorlás a Nemzeti Adó- és Vámhivatal állományából. A törvényjavaslat elfogadása esetén már valóban ösztönző jelleggel lehet alkalmazni a kiemelkedő szakmai munkát végzők részére az illetményeltérítést, így biztosítva magasabb jövedelmet az állomány jól teljesítő tagjai részére.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi törvény a személyi állományra vonatkozó részéhez kapcsolódó joganyagainak elmúlt időkben történő változása a gyakorlati életben számos problémát vet fel, többek között a szabályozási szintek változása miatt. Ezt a problémát a tavaly őszi NAV-törvénymódosítás igyekezett orvosolni azzal, hogy azokat a kérdéseket illetően, amelyek eddig a hivatásos állományra vonatkozó törvény alapján a pénzügyőrök tekintetében miniszteri rendeleti szinten kerültek szabályozásra, ugyanakkor a kormánytisztviselők vonatkozásában közszolgálati szabályzatban vagy egyéb belső szabályozóban, azokat a NAV tekintetében egységesen a foglalkoztatási szabályzat szintjére helyezte. Az ezt követően 2011-ben kihirdetésre került, a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény részben változtatott ezen a rendszeren, egyes kérdéseket a korábbi törvényi szintről kormányrendeleti szintre helyezett, más kérdéskörök tekintetében ugyanakkor a korábbi közszolgálati vagy egyéb belső szabályozók szintjéről a szabályozást kormányrendeleti szintre emelte. Ilyenek például a fegyelmi eljárás lefolytatásának eljárási és részletszabályai.

Mi, a törvényjavaslat előterjesztői úgy ítéljük meg, hogy jogszabályi szinten szükséges egy olyan jellegű korrekció, amely egységes szabályozási szintet hoz létre oly módon, hogy egyes rendelkezések törvényi szinten rögzítésre kerülnek a kormánytisztviselők tekintetében is, a jogszabályi szintet nem igénylő részletkérdéseket pedig egységesen foglalkoztatási szabályzat rendezi majd. Véleményünk szerint ezzel a NAV teljes személyi állománya tekintetében biztosítható lesz az egységes szintű szabályozás a szervezethez köthető, és ezért a szervezeti sajátosságokhoz igazodást igénylő, de jogviszonytípustól alapvetően független kérdések tekintetében. Ehhez pedig egyes kérdésköröknek a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvényben történő újraszabályozását látjuk szükségesnek.

A NAV bizonyította, hogy az integrációval egy valóban kiemelkedő szervezet jött létre, amelyben még számos lehetőség rejlik, és amely hatékony védelmet tud nyújtani Magyarország gazdasági stabilitásához. A siker záloga azonban a köztisztviselői és hivatásos, úgynevezett vegyes állomány, amely szabályozási szinten sokszor nem kezelhető együttesen probléma nélkül. A megindult "civilesítési" folyamat ellenére mindig is lesz olyan tevékenységi köre a NAV-nak, amely hivatásos állományt igényel, vagyis a vegyes állomány megszüntetése hosszabb távon sem cél. Amennyiben igény van a NAV működésére, úgy mindenkinek el kell fogadnia, hogy a NAV vegyes személyi állománya sok tekintetben speciális szabályozást igényel, ami a működőképesség fenntartásának egyik alapvető feltétele.

(14.40)

Jogalkotási szempontból felmerülhet, hogy hosszabb távon a NAV-törvény teljes értékű jogviszonytörvénnyé váljon, amely a szervezet specialitásainak figyelembevételével biztosítja az egységes közszférához való igazodást. Továbbá ez teszi majd elkerülhetővé a folyamatos konfliktusokat a jogalkotás során, ami jelenleg abból fakad, hogy a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény, illetve a hivatásos állomány szolgálati viszonyáról szóló törvény módosításakor kezelhető legyen a NAV speciális helyzete, a vegyes állomány megléte.

Az elmúlt másfél év tapasztalatai alapján világossá vált, hogy nem elegendő a NAV egységes illetményrendszere tekintetében az alapokat meghatározni, mivel a különböző jogszabályi háttér, illetve bizonyos tekintetben - különösen a pénzügyőrök vonatkozásában - nem tud, nem tudott megvalósulni az egységes humán igazgatás. Szükségessé vált ennélfogva, hogy a NAV teljes személyi állománya tekintetében az illetmény mértékére befolyással bíró elemek - úgymint besorolás, előmenetel, illetménypótlékok, vezetői kinevezés - egységesen a NAV-törvény keretei között kerüljenek szabályozásra, elkerülve azt, hogy a hivatalos állomány szolgálati viszonyáról szóló törvény vagy a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény bármilyen tartalmú későbbi módosítása korrekciót tegyen szükségessé a NAV-törvény tekintetében. Így tehát már előre gondolkodva igyekeztünk elkerülni azt, hogy a már előbb említett két törvény módosulása esetén ne kelljen újra és újra módosító javaslatokkal bejönni a Ház elé, amelynek témája kifejezetten az Adó- és Vámhivatalra vonatkozó törvényi módosítás legyen.

A cél a 23 ezer fős szervezet egységes igazgatási lehetőségének megteremtése, amely, mint az elmúlt másfél év jogszabály-alkotási és gyakorlati tapasztalatai alapján egyre nyilvánvalóbbá válik, kizárólag egyes kérdésköröknek a NAV-törvényen belüli egységes újraszabályozásával valósítható meg, még akkor is, ha ez mondjuk, egy külső szemlélő számára bizonyos területeken egyszerűen a különböző hivatkozott törvényhelyek egyszerű ismétlésének tűnik. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy mivel a szabályozás alapjaiban a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény szabályain alapul, természetesen a Kttv. egyes rendelkezései látszólag szó szerint kerültek átültetésre, ugyanakkor tartalmában mindenképpen változott annyiban, hogy nemcsak a kormánytisztviselőkre, hanem a pénzügyőrökre és néhol a munkavállalókra is vonatkoztatja a szabályozást.

Nyilvánvalóan nem lett volna elfogadható jogalkotási megoldás az, ha a NAV-törvénybe kizárólag a pénzügyőrök vonatkozásában épültek volna be tartalmilag a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvényen alapuló új rendelkezések. Az is egyértelmű, hogy azon rendelkezések, amelyek esetén tartalmi változtatásra nem került sor, megszövegezésében sem volt indokolt eltérni. Azt pedig el kell fogadni, hogy egyes kérdéskörök tekintetében az egységes szabályozás minimális eltérést tesz szükségessé a közszolgálati köztisztviselők jogállásáról szóló törvényhez képest. Ez azonban nem jelent olyan mértékű elkülönülést, amely az egységes közszolgálati szabályozás ellen hatna, hiszen koncepcionális kérdésekben nem történt változtatás, esetleg a végrehajtás módja speciális, a sajátos szervezeti igényekhez igazodva.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezekre tekintettel és mindezek alapján kérem, hogy a benyújtott törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu