TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A jövő évi költségvetés a mélybezuhanás költségvetése lesz a fogyatékossággal élő emberek számára. A fogyatékos személyek különböző támogatásait végignézve láthatjuk, hogy azok vagy stagnálnak, vagy csökkennek, de még véletlenül se találni olyat, ami növekedne.

Nézzük, hogyan alakulnak az egyes tételek! A mozgáskorlátozottak közlekedési támogatásának mértéke nem emelkedik, megegyezik az ideivel. Ez az a támogatás, amelynél eleinte csak nem automata sebességváltós kocsira lehetett pályázni a mozgáskorlátozott embereknek, ráadásul meglehetősen magas hiteldíjak mellett. Az utazási kedvezményekre szánt források jövőre is az idei, már a lecsökkentett szinten maradnak, így a diákok, nyugdíjasok, álláskeresők mellett a rokkantak, a korhatár alattiak és a fogyatékosok is többet fizetnek majd a közlekedésért.

A jövő évi költségvetés tervezete szerint a támogató szolgáltatások, közösségi ellátások, jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, utcai szociális munka és krízisközpontok finanszírozására 5,9 milliárd forint áll majd rendelkezésre, ahhoz képest, hogy 2011-ben még 7,2 milliárd forintos keret volt ennél kevesebb szolgáltatás támogatására. A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy jövőre sem jut elegendő pénz arra, hogy olyan szolgáltatások működjenek, mint a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, ami azt segíti, hogyha az idős vagy fogyatékos ember úgy érzi, veszélyben van, jelezni tudjon egy diszpécserközpontnak, amely kiküld egy segítőt. Ez azért is hasznos, mert lehetővé teszi, hogy az ellátást a házaknál végezzék el, és ezáltal a túlterhelt kórházakat némileg tehermentesítsék.

A szociális szolgáltatások esetében korábban a költségvetésben szerepelt az egyes ellátások állami támogatása, a normatíva összege, többek között a fogyatékosokat érintő szakellátásoké is. Ezek most nincsenek, eltűntek, így már nem is lehet összehasonlítani azokat az idei vagy korábbi évek összegeivel, csak a teljes kiadást láthatjuk, ami viszont áttekinthetetlen.

A jövőben teljességgel követhetetlen lesz a parlament számára mindaz, amit a kormány a szociális szférával tenni fog a végrehajtás során.

A jelnyelvi tolmácsszolgáltatás és elemi látásrehabilitáció támogatása jövőre 80 millió forinttal, majdnem 15 százalékkal csökken, miközben az idei támogatásra való pályáztatást is csak több hónapos csúszással írták ki, és egyelőre pénz nélkül vannak a szervezetek. Magyarországon a hallássérültek mindennapjait segítő jelnyelvi tolmácsok költségeit az állam állja, a jelnyelvi tolmácsokat tömörítő szolgáltatóknak minden évben pályázatot kell benyújtaniuk, ezek után köt az Emberi Erőforrások Minisztériuma finanszírozási szerződést velük.

Tavaly novemberben, akkor még Réthelyi Miklós miniszter rendeletet jelentetett meg a pályáztatási rendről, a jogszabályban a miniszter előírta, hogy január közepén ki kell írni a pályázatot. A tárca több hónapos csúszással, áprilisban írta ki a pályázatot. Önmagában már ez a késlekedés is rendkívül nehéz helyzetbe hozta a szolgáltatókat, mert az előző évi finanszírozási szerződések március végén lejártak. A március és június közötti időszakra a minisztérium alkalmi szerződést kötött, de az érvényes szerződések ellenére pénzt még egyik szervezet sem látott.

"A fogyatékos személyek esélyegyenlőségét elősegítő programok támogatása" címet viselő előirányzat közel 20 millió forinttal, majdnem 8 százalékkal csökken. Mindezeket tetézik a rokkantellátást ellehetetlenítő intézkedések, a korhatár alatti rokkantak ellátása is majd' 3 milliárd forinttal csökken jövőre. Egyre többen szorulnak ki az ellátórendszerből: 12,4 százalékát elutasították annak a több mint 20 ezer embernek, akik már részt vettek a komplex minősítési eljárásban elvégzett soros felülvizsgálaton, az új igénylőknek pedig 24,5 százalékuknál utasították el az orvos szakértők a rokkantság megállapításához szükséges mértékű egészségkárosodás hiányában a kérelmet.

Tavaly feltettem azt a kérdést, a kormány komolyan gondolja-e, hogy az jelenti a nyugdíjrendszer megmentését, ha elveszik a rokkantnyugdíjasok ellátásait; ha száműzik a korhatár alatti rokkantakat a nyugdíjkasszából; ha lefokozzák a szolgálati nyugdíjakat; ha szétverik a vegyes pillérű nyugdíjrendszert; ha államosítják a magánnyugdíjvagyont? Úgy tűnik, igen, önök komolyan gondolták. A Széll Kálmán-tervből is világos volt, hogy a rokkantakat csalónak, munkakerülőnek állítja be a kormány, miközben súlyos egészségügyi problémákkal küzdő emberekről van szó, olyan megváltozott munkaképességű, egészségkárosodott személyekről, akik ha munkát tudnának is vállalni, akkor sem valószínű, hogy őket alkalmaznák.

Azt sajnos továbbra sem lehet kibogozni, hogy a Széll Kálmán-tervben szereplő további megszorításokat, a 217 milliárd kiadáscsökkentést a rokkantnyugdíj-kiadásokból miként fogják elérni - valószínűleg még több embert fognak munkaképesnek nyilvánítani. A rokkantrendszer átalakítása során végig arra hivatkoztak, hogy a kormány majd mindenféle eszközökkel segíti a foglalkoztatásban azokat, akik kikerülnek a rendszerből, és azokat is, akiket az új szabályok szerint egyik napról a másikra munkaképesnek nyilvánítanak. Mint a sajtóból tudhatjuk, a felülvizsgáltak negyedét - ezek áprilisi adatok - munkaképesnek találták, és tőlük is megvonták az ellátást, de persze nem tudjuk, hogy közülük hányan találtak munkát. A probléma nemcsak az, hogy az ellátásuktól megfosztott emberek jelentős része valójában nem képes dolgozni vagy csak részmunkaidőben lenne rá képes, hanem az is, hogy ha tudna, akkor sincsen számára elérhető munkahely.

A védett foglalkoztatást pedig úgy fogja átalakítani a kormány egy tervezet szerint, hogy tovább nehezíti a megváltozott munkaképességű munkavállalók helyzetét. Az idén 47 ezer megváltozott munkaképességű ember foglalkoztatásának támogatására közel 40 milliárd forint költségvetési támogatás jut, jövőre azonban majd' 500 millió forinttal csökken a támogatás. Azt meg sem említik a fejezeti indoklásban, hogy a kormány rendeleti úton szabályozott védett munkahely rendszerét miként kívánják átalakítani, miközben a kormány honlapján már olvasható az a tervezet, amely többek között a fajlagos támogatások csökkentéséről szól. A tervezettel az érintettek egyáltalán nem értenek egyet, így kevesebb pénzből akarnak majd még több embert foglalkoztatni.

A szociális intézményi keretek között zajló, a támogatással foglalkoztatható, súlyos fogyatékossággal élők munkavállalását is el fogja a módosítás lehetetleníti amiatt, hogy a támogatás 200 millió forinttal csökken jövőre. Az indokolásban itt csak annyit írnak le, hogy a támogatási rendszert érintő, folyamatban lévő jogszabályi módosítások következtében a fejezeti kezelésű előirányzatra vonatkozó felhasználási szabályok 2013. január 1-jétől megváltoznak, de részleteket itt sem tudunk meg.

A Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége szerint a változások miatt valójában sokan elveszíthetik a munkájukat, a bérek csak a létminimum alatti nyomorgásra lesznek elegek, a felülvizsgálat után dolgozni küldött tízezreknek pedig esélyük sem lesz arra, hogy foglalkoztassák őket. Az érdekvédelmi szervezet szerint hiába kívánja a kormány a nyílt munkaerőpiacra küldeni az embereket, a munkaerőpiacon ugyanis nincs számukra hely, ott jelenleg is 32 ezer megváltozott munkaképességű ember keres sikertelenül munkát.

Mindez a rokkantrendszer átalakításával együtt a megváltozott munkaképességű embereket szegénységben tartja, továbbá kifejezetten hátrányos a magasabb képzettségűekre nézve, mert a minimálbéren történő napi hatórás foglalkoztatásra ösztönöz, és a diplomás dolgozók után is ugyanannyi bértámogatás jár, mint a segédmunkások után. Magyarországon rendkívül alacsony, mindössze 10 százalék körül van a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatottsága, míg az Unióban ez átlagosan mintegy 40 százalék. Ilyen támogatási rendszerrel azonban - még ha ez egy eszköz is csupán - sosem lehet felzárkózni a nyugati országokhoz.

(15.00)

Soltész Miklós államtitkár úr mondta, hogy a megváltozott munkaképességű, illetve fogyatékos emberek foglalkoztatását támogatni kell. Amíg az általuk előállított termékek nem kapnak támogatást, amíg például a minisztériumok nem az őket foglalkoztató cégektől vásárolnak irodaszereket, addig ezek a cégek tönkremennek, a megváltozott munkaképességű dolgozókat pedig elbocsátják. De ezek csak szavak, amiket tettek nem követtek. Tehát miközben arról beszélnek, hogy minél több embernek legyen lehetősége újra munkát vállalni, a munkaerőpiacra visszatérni, saját maga és családja eltartását munkajövedelemmel biztosítani, aközben ma már csak azt látjuk, hogy egyetlen dologért küzd rendületlenül a kormány, hogy minél több pénzt spóroljanak a rokkantakon, a fogyatékosokon.

A rokkantsági nyugdíjak megszüntetése amellett, hogy emberi sorsokat és egzisztenciákat tett tönkre, a jövőre vonatkozóan is rengeteg problémát jelent. Korábban, 2011 végéig lehetőség volt arra, hogy a korhatár betöltése előtt rokkantsági nyugdíjban eltöltött éveket figyelembe vegyék a nyugdíjjogosultság megállapításánál. Ez például az előrehozott nyugdíjazásnál jelentett lehetőséget. Azok az emberek, akik már hosszú évek óta folyamatosan rokkantsági nyugdíjban részesültek, és így élték meg az öregségi nyugdíjkorhatárt, az idei évtől elvesztették ezt a lehetőséget. Mindez főként azok esetében jelent problémát, akik fiatalon, régóta megrokkantak. Hiába mondják, hogy a rokkantellátás mellett is lehet szolgálati időt szerezni munkával, ez nem tűnik nagyon életszerűnek a jelenlegi munkaerő-piaci helyzetet tekintve. Ezek az emberek nagy eséllyel sosem lesznek öregségi nyugdíjasok, hiszen nem sok esélyük van arra, hogy szolgálati időt szerezzenek. Hogyan gyűjthetnek magának szolgálati időt például egy 55 éves rokkant, amikor az egészséges munkavállaló sem kell senkinek ebben az életkorban. Ráadásul van egy keresetkorlát is a rokkantellátás melletti munkavégzés esetén, miközben a korbetöltött nyugdíj mellett nincs ilyen korlátozás. Összességében tehát azt látjuk, hogy a kormány minden utat elzár a megváltozott munkaképességűek előtt, se munka, se támogatás. Őket bizony az út szélén hagyták.

De az érdekvédelmi szervezeteket sem kíméli a kormány. Feltehetőleg nem tetszik önöknek, hogy az érintettek képviselői kritizálják a kormány intézkedéseit. A civil szervezetek támogatása jövőre majd' 80 millió forinttal csökken, miközben Soltész Miklós az előző ciklusban még kiállt a fogyatékosszervezetek mellett, küzdött értük. Hol van most ez a küzdelem? Ha megnézzük az egyes szervezetek támogatásait, akkor láthatjuk, hogy sok helyen 7-8 százalékos csökkenés lesz jövőre. De a minden szervezetet érintő fogyatékos személyek érdekvédelmi szervezetei és szolidaritási programok támogatása című előirányzat is csökkent több mint 12 százalékkal. A fogyatékosokat érintő intézmények esetében azt láthatjuk, hogy a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal több mint 100 millió forinttal kevesebbet fog kapni jövőre, mint az idén, miközben egyre növekednek a feladatai. Ez pedig azt fogja jelenteni, hogy a leterhelt bizottságok még leterheltebbek lesznek, ez pedig könnyen a precizitás és a szakmaiság kárára mehet. Ez pedig elsősorban a rokkantakat, a fogyatékosokat fogja hátrányosan érinteni.

A rokkantak szerint az új komplex minősítő rendszer legfőbb rendeltetése, hogy mihamarabb teljesülhessen a költségvetés-megtakarítási előirányzat. Ezt látszanak igazolni az egyre szigorodó beteg-felülvizsgálatok, amelyeket július 1-jétől költségvetési felügyelők ellenőriznek majd. Számos beteget már eddig is folyamatosan visszaminősítettek annak dacára, hogy egészségi állapotuk tovább romlott. A rokkantak szerint a július 1-jén életbe lépő új felülvizsgálati rendszer célja, hogy a leminősítésük 40 százalékos rokkantsági szint alá csökkenjen és így kikerüljenek az ellátórendszerből.

Komoly probléma az is, hogy akik most jelentkeztek a felülvizsgálatra, akár jövő év végéig is várhatnak arra, hogy megtudják, miszerint befogadja-e őket az új rendszer. Addig nem tudják, lesz-e ellátásuk, nem tudják, hogy az milyen összegű lesz, és azt sem tudják, hogy az utcára kerülnek-e.

Úgy gondolom, a válságos időkben kiemelten kell figyelnünk azokra, akiknek a társadalmi integrációja nehezebb, mint másoké. Ehhez szükséges, hogy a különböző fogyatékossággal élők részt tudjanak venni az oktatásban, a foglalkoztatásban, hozzáférjenek az alapvető szolgáltatásokhoz, biztos ellátásban részesüljenek. Ehhez azonban ez a költségvetés - miként az idei sem - nem ad alapot, sem lehetőséget. Ez a költségvetés nem támogatható, ezzel egyet lehet tenni, vissza kell vonni.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu