KISS PÉTER (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbi hozzászólások kapcsán szeretném megemlíteni ismét, mint amint a kormány kétéves munkája értékelése kapcsán már megtettük: a szükséges visszatekintést, úgy hiszem, azon értékeléssel célszerű kezdeni, amit Orbán Viktor Angela Merkelnek tett a megelőző két kormány tevékenységével kapcsolatban 2010 nyarán. Ő ugyanis akkor azt fogalmazta meg, hogy az utolsó két magyar kormány sokkal többet tett a válság kezeléséért mintegy mintaadóan, mint a többi európai kormányok. Szövegszerűen is felolvastuk ezt az idézetet a kétéves munka vitájakor, és ebben az értékelésben - szemben az előbbi megszólalásokkal - az önök miniszterelnökével értek egyet.

De. A tegnapi nap vitájában arról is folytattunk eszmecserét képviselőtársaimmal, hogy hogyan alakult az elmúlt 22 évben annak a dilemmának a megválaszolása, amelyik fő dilemmája ennek a költségvetésnek, tehát a hiány csökkentésének a kérdése; ki milyen és mennyire sikeres lépéseket tett. Arra a közös megállapításra jutottunk, hogy minden ciklus záróévében elszaladt a hiány, így volt ez 2006-ban is valóban drámai mértékben, de így volt 2002-ben is, az önök első kormányzásának végén, amikor is az éves hiánymérték 9 százalékot meghaladó, a környéki volt. A probléma tehát rendszerértékű problémát jelent, nemcsak a kormányok hatékony vagy nem hatékony tevékenységének a kihívását jelenti. A probléma ott van, amikor egy kormány vagy felismeri, hogy kell kezdeni ezzel a kérdéssel valamit, és programot indít el rá; vagy pedig megpróbálja a valóságot akaratlagos politikával átugrani.

Nos, önök, amikor 2010-ben - mert az elmúlt 22 évben ez a ciklus utolsó év volt az, amelyikben a hiány lefelé alakult, méghozzá válság időszaka körülményei között - megörökölték a kormányzást, átvették valóban kétharmaddal, nagy támogatottsággal a kormányrudat, akkor 5-7 százalékos hiány lehetőségéről beszéltek; amit aztán utána egy olyan háromnegyed évvel helyesen, jó irányban korrigáltak, és ma ez a költségvetés nem szól másról, mint a korrekció igényéről, arról, hogy 3 százalék alatt tartsák a hiány mértékét. Ez a tanulság egy helyes tanulság; az induláspont a megítélést illetően minimum elvitatott úgy, ahogy az előbb mondtam a 22 évre, másrészt az indulás irányát tekintve pedig hibás.

Nos, mindebből következően is, ha ennek a költségvetésnek az a célja, hogy pénzügyi, financiális stabilitást, fiskális stabilitást tudjon teremteni, akkor három kérdést, mint ahogy a múltkori vitában is már megemlítettem, indokolt feltenni és megválaszolni. Ez a pénzügyi stabilitás a kívánt mértékben, tehát a 2,2 százalékra létre tud-e jönni? Kettő: ha létrejön, pénzügyileg fenntartható-e? Három: ha pénzügyileg fenntartható, akkor társadalmilag működőképes-e és fenntartható-e? Az a válaszom: hogy létrejöjjön, az kétséges. Olyan elemek miatt kétséges, mint például a 62 éves kényszernyugdíjazásból tervezett megtakarítás lehetősége. Ezt az önök politikusai is látják, hogy ez az oktatásban, egészségügyben, felsőoktatásban már nem tudja hozni a várt mértéket, hiszen ott a szolgáltatás korlátozását, megszűnését jelentené.

Nem tudja hozni véleményem szerint a gyógyszerkasszánál, ahol 277 milliárdból kellene 80 milliárdot csökkenteni, ami nyilvánvalóan azt jelentené, hogy a gyógyszerellátás szűkülne be olyan mértékig, amelyik mérték már az ellátást és a gyógyítást veszélyezteti, vagy olyan mértékig drágulnának meg bizonyos gyógyszerek, amelyek az igénybevehetőséget korlátoznák.

És a harmadik példám, ami kétségbe vonja a stabilitást, nyilván többet is lehet mondani: ennek elérhetőségét, az az önkormányzati költségvetés, ahol is bár a feladatok is változnak, még alig lehet megmondani, hogy milyen feladatokra, de kétharmad annyi forrást biztosít a költségvetés, mint az előző évben. Az 1042 milliárddal szemben 647 milliárdot, úgy, hogy a csökkentés a költségvetésben jelzett funkciócsökkentésnél sokkal nagyobb mértékű az érintett önkormányzatoknál.

Hogy létrejön-e pénzügyileg ez a kívánt stabilitás, az egy kérdés, de hogy fenntartható-e, ami létrejön, arra pedig az elmaradt reformok teszik a kérdőjelet. Ugyanis önök úgy állították be ezt a mértéket, hogy nem fenntartható reformokkal, hanem a közszolgáltatások automatikus szűkítésével csökkentették a költségeket. Azaz az iskolák számának, az egészségügyi ellátó intézmények számának csökkentésével, sokszor fűnyíróelven, sokszor pedig kapacitáskorlátozással. Márpedig én úgy gondolom, hogy a fenntarthatóság feltétele az, hogy a következő évben fönntartani a 2 százalék környéki hiányt, ne kelljen újabb drasztikus, tulajdonképpen negatív spirált jelentő, a közszolgáltatások további kapacitáskorlátozására irányuló lépésekkel ezt alátámasztani. Azaz az egyszeri lépések ugyan meghozhatják a várt hiánymértéket, de reformok nélkül, tartós változtatások nélkül csak a közszolgáltatások további drasztikus szűkítésével lehetséges, ez pedig - és ez a harmadik mondanivalóm - társadalmilag fönn nem tartható.

(11.40)

Mint ahogyan azok az élethelyzetek sem tarthatók fenn, amelyek e mögött a 2,2 százalékos hiány mögött vannak, mint például amit - már látom - a szociális törvénnyel megpróbálnak egyébként helyesen preparálni. Ez a rokkantnyugdíjasoktól visszamenőlegesen elvett nyugdíjas évek, tehát a beszámítható, szerzett évek kérdésének a rendezetlenségéből látszik.

Summa summarum, idesorolható volna a közfoglalkoztatás és más problémák is. A közfoglalkozás ügye azért, és ez a második blokk, amit egy mondatban szeretnék megemlíteni, merthogy a közfoglalkoztatás - véleményem szerint hibásan - ebben a költségvetésben nem a segély alternatívájaként, hanem a rendes piaci foglalkoztatás alternatívájaként szerepel, s azt gondolom, ez a szemléleti probléma végigvonul ezen a költségvetésen, és végigvonul a mai politikai, szakmapolitikai gyakorlaton. Ennek köszönhető az, hogy Matolcsy miniszter úr, aki nyilván nem ismeri a részleteket - hadd legyek inkább megértő vele, hogy nem ismeri a részleteket -, azt mondja, hogy a 300 ezer ember, akiket közfoglalkoztatásban akarnak foglalkoztatni, 2013-ban mindennap, egész évben és 8 órában fognak dolgozni.

Ez hangzott el itt az emelvényen, önök is itt voltak. Minimum azt állítom, hogy ez félreértés, de ahogyan nézem a kormányzati propagandát, abból az látszik, hogy csúsztatás. Csúsztatás, mert azt akarják mondani az embereknek, hogy 300 ezer emberrel többen fognak dolgozni, ezt hozzáadják KSH-statisztikához, és úgy tűnik, minthogyha valóban ennyivel több munkahely keletkezett volna, pedig nem, 300 ezer ember lesz érintett a közfoglalkoztatásban egy naptól, mondjuk, négy hónapig terjedően, 4 órától 6, 8 órán keresztül, amelynek a hivatalos átlagos állományi létszáma legfeljebb a 90-100 ezret fogja elérni, bár a 150 milliárd forint még erre sem elegendő, ahhoz még további forrásokat kellene bevonni. Így tehát igazat kell mondani, mert csak igazmondással lehet a konkrét helyzetet megválaszolni. Tételesen kell látni, hogy mekkora az a segítség, amelyet tud a közfoglalkoztatás adni. Nem kicsi segítség, nem lehet kidobni az ablakon, mert bizony a régiókban nagyon-nagyon szükséges, de úgy beállítani, mint amelyik a munkahelyteremtéssel szemben 300 ezer embernek megoldás volna, ez viszont illúziókat kelt, és ez Magyarországon, azt hiszem, rendkívül káros.

Ezeket a kérdéseket szerettem volna megemlíteni, azzal, hogy bizony gyengíti a 2,2 százalékos hiányra koncentráló költségvetés hitelességét, transzparenciatörekvését, nemzetközi elfogadtatását az a párhuzamosan benyújtott törvény, amelyik a gazdasági stabilitásról szól, amelyik párhuzamosan a Költségvetési Tanács kontroll-lehetőségét még tovább szűkíti, például azzal, hogy ezentúl a Költségvetési Tanács nem nyilváníthat véleményt az államháztartás helyzetével kapcsolatos bármely kérdésről, szó szerint idéztem éppen az erre irányuló javaslatot. Ha annyira biztosak benne, hogy a világ számára ez a 2,2 százalék transzparens és alkalmas, akkor miért kell az azt hitelesítő intézmény beavatkozási és legitimációs körét még tovább szűkíteni, miért kell tartani attól, hogy mások is rátekinthetnek a számokra, és azokat kontrollálhatják? Bizony, ezek így együtt elveszik a tervek hitelességét, élét.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu