DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság az általános vitára való előkészítés jegyében a szeptember 18-ai ülésén megtárgyalta a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot, és állást foglalt annak általános vitára bocsátásáról.

A törvényjavaslatot a kormány még a parlamenti nyári szünet kezdetén nyújtotta be, így annak áttanulmányozására a bizottság tagjainak, csakúgy, mint a Ház valamennyi képviselőjének, kellő idő állt rendelkezésére. A törvényjavaslat bizottsági gondozásával kapcsolatosan munkánkba dr. Jobbágyi Gábor egyetemi tanár személyében külön szakértőt vontunk be, akinek szakvéleményét az ülést megelőzően bizottságunk tagjai megismerhették.

Az ülésen részt vett a törvényjavaslat kodifikációs szerkesztőbizottságának elnöke, dr. Vékás Lajos egyetemi tanár is, aki felszólalásában részletesen kitért a vita során felmerült felvetésekre. A vitában, a Lehet Más a Politika képviselőcsoportjának kivételével, valamennyi frakció képviseltette magát, több hozzászólás formájában.

(9.40)

Tisztelt Országgyűlés! A felszólalók az általános vita műfajához híven arra törekedtek, hogy a törvényjavaslatot általánosságban értékeljék, ugyanakkor többnyire kitértek néhány fontosabbnak ítélt kérdésre is. Általános egyetértés mutatkozott abban, hogy az új magánjogi kódex megalkotása feltétlenül szükséges. Jóllehet az 1959-ben született Ptk., amely - Vékás Lajos professzor szavait idézve - a magántulajdon nélküli magánjog kódexe volt, sok mindent átmentett a civilisztika klasszikus dogmatikájából és szellemi értékeiből, alapvetően mégiscsak az államszocialista rendszer viszonyaira épült.

A rendszerváltozást követően a törvényhozás igyekezett módosításokkal szabályait az átalakuló gazdasági és társadalmi viszonyokhoz igazítani, de ez csak átmeneti megoldás lehetett. Idővel mindenképpen szükségessé vált egy új, a magántulajdoni viszonyokra, a valóságos szerződési szabadságra és az egyesülési szabadságra épülő, korszerű magánjogi kódex megalkotása. Ennek jegyében dolgozott a kodifikációs bizottság közel másfél évtizede ezen a több, óriási jogterületet átfogó törvényjavaslaton. A munka az előző kormányzat hibájából az elmúlt ciklusban megbicsaklott. Az akkor elkészített javaslatot az akkori igazságügyi tárca úgy írta át, hogy az Országgyűlés elé benyújtott javaslat nem élvezte a szakma támogatását. Talán ebből is okulva járt el a jelenlegi kormány önmegtartóztató módon, és terjesztette be a kodifikációs szerkesztőbizottság javaslatát változatlan formában.

Tisztelt Országgyűlés! Bizottságunkban általános volt az egyetértés abban is, hogy a kodifikációs szerkesztőbizottság munkája koherens, rendkívül magas színvonalú, igényes mű, melyről a felszólalók kivétel nélkül az elismerés és a tisztelet legmagasabb fokán nyilatkoztak. A hozzászólásokból megállapíthatóan a bizottság egyetértett azzal, hogy a javaslat a klasszikus értelemben vett magánjog legteljesebb felölelésére vállalkozott. Többen is üdvözölték a családjognak a kódexbe történő beemelését, vagy a telekkönyvi jog anyagi jogi rendelkezéseinek beépítését. Ugyanakkor vitásnak látszik a társasági jog Ptk.-ba történő integrálása. Több hozzászóló kételyét, illetve fenntartását fejezte ki ezzel kapcsolatosan, elsősorban e jogterület változékonyabb jellegére utalva.

Az egyes részletkérdések köréből a hozzászólók pozitívumként emelték ki, hogy a javaslat bátran vállalkozik új megoldások, mint például a lízingszerződés vagy az elektronikus szerződés alkalmazására, támogatólag értékelték a fogyasztóvédelem szabályozását, atipikus kontraktusok típusossá tételét, a sérelemdíj intézményesítését. Kritika merült fel viszont egyes konkrét társasági szabályokat, illetőleg egyes biztosítási szabályokat illetően, a kezességre vonatkozó rendelkezések tekintetében, a közös tulajdon szabályozásával kapcsolatosan. Megfogalmazódott az az igény is, hogy lehetőség szerint kerüljük az idegenszó-használatokat, melyre példaként a "franchise" kifejezés merült fel. Bíráló észrevétel érte a törvény belső számozási metódusát is.

A hozzászólások tanúsága szerint a legvitatottabb kérdéseket a családjogi és öröklésjogi szabályok képezik. Több felszólaló is utalt fenntartásaira az élettársi viszony családjogi szabályozásával kapcsolatosan. Konkrétan felmerült annak a megoldásnak a bírálata, hogy a javaslat joghatásait tekintve az élettársi viszonyt tovább közelíti a házasság intézményéhez. Ezzel kapcsolatosan konkrét ellenérvként fogalmazódott meg, hogy az élettársi viszony választása - Lábady Tamás professzor ülésünkön idézett szavaival mondva - a nem házasság választása, amely az élettársak alkotmányos szabadságjogán és a magánjog lényegét adó magánautonómián alapszik. Megint Lábady Tamást idézve: a nem házasság választása mögött az a nyilvánvaló akarat áll, hogy az ilyen döntést hozók nem kívánják magukra nézve érvényesíteni a házasság és a család belső jogi rendjét és joghatásait. A javaslat ezt a döntési szabadságot hagyja figyelmen kívül, érvelt a hozzászólók egyike, amikor például a törvény erejénél fogva tartási kötelezettséget vagy törvényes öröklési joghatást kapcsol az élettársi viszonyhoz, miközben, ha a felek mégis ezt akarják, ezeket a következményeket egyedi döntésükön alapuló aktusok útján biztosíthatják.

Külön kifogásolásra került a bejegyzett élettársi viszony családjogi intézményként történő szabályozása, illetve e viszonyhoz a házassághoz hasonló joghatások szinte teljes körű biztosítása.

Az öröklési jog szabályozásával kapcsolatosan ugyancsak több hozzászóló juttatta kifejezésre egyet nem értését. Miközben azt nem kérdőjelezték meg, hogy az életviszonyok utóbbi évtizedekben bekövetkezett változásai indokolttá tehetik az egyébként lényegét tekintve több évszázados, sőt a római jogi gyökereken alapuló egyes rendelkezések, intézmények óvatos felülvizsgálatát, a változtatások némelyikét túlzottnak és vitathatónak ítélték. Itt nemcsak az előbb említett élettársi, bejegyzett élettársi viszonyhoz kapcsolt törvényes öröklési jog került szóba, hanem a túlélő házastárs gyermekek melletti állagöröklésének szabályozása is. Ennek keretében felmerült a házastárs öröklésének és az ági vagyonnak a viszonya, illetve az a rendezés, amely a gyermekek számától teszi függővé a házastársak örökrészének a mértékét olyan összefüggésben, hogy minél több gyermek osztozik a hagyatékon, annál kisebb lesz a házastárs örökrésze.

Tisztelt Országgyűlés! Ha nem is a teljesség igényével, de igyekeztem bemutatni a bizottságban felmerült konkrét kérdéseket. Az ezeket szóba hozó felszólalások során a képviselők hangsúlyozták, hogy általános vita lévén tartózkodnak a részletekbe bocsátkozástól. Ebből adódóan az említett felvetések részletes kibontására és az azokkal kapcsolatos nézetek ütköztetésére ülésünkön most nem került sor, ugyanakkor a részleteket érintő hozzászólók jelezték, hogy az említett kérdéseket majd a továbbiakban, a törvényjavaslat vitájának további menetében fogják kifejteni. Egyes hozzászólók azt is jelezték, hogy az említett kérdések mikénti szabályozása fogja meghatározni a törvényjavaslathoz való végleges viszonyukat.

Tisztelt Országgyűlés! Általánosságában értékelve: a bizottság tagjai az egyes vitatott elemektől függetlenül elismerőleg és támogatólag nyilatkoztak a törvényjavaslatról, mely az általános vitára való alkalmasságról szóló állásfoglalásban is egyértelműen kifejeződésre jutott. Bizottságunk tagjai a törvényjavaslat általános vitára bocsátását egyhangúlag támogatták.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu