DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hát nehéz megszólalni MSZP-s képviselőtársam után, azért mégis megpróbálom, és elmondom az aggályainkat a törvényjavaslattal kapcsolatban, bár én megpróbálok konkrétabb lenni. Úgy tűnik, van néhány dzsoli dzsóker szó, ilyen például a befektetői bizalom, tehát ezt mindenre rá lehet sütni vice versa. Azért ennél mélyebben szeretnék belemenni a törvényjavaslatba, hiszen ez lenne a dolgunk, hogy jogi érveket sorakoztassunk fel.

Először is, ami szembetűnő a törvényjavaslattal kapcsolatban, ami meglepőnek is mondható, hogy Navracsics Tibor miniszter úr országgyűlési képviselőként terjeszti elő Szabó Erika államtitkár asszonnyal, aki szintén országgyűlési képviselőként terjeszti elő ezt a javaslatot. Ez önmagában kicsit szokatlan formát jelent, egyébként Navracsics államtitkár urat elvártuk volna a vitára, mert dogmatikailag szerettünk volna... (Közbeszólásra:) Miniszter urat, bocsánat, megelőlegeztem neki. Nem tudok semmit, ígérem, de miniszter urat elvártuk volna ide a vitára, hogy kicsit dogmatikailag ütköztessük az érveinket.

Hiszen egyrészt megkérdeztük volna tőle, hogy mi indokolja az önálló benyújtást. Egyrészt megnézette ő esetleg a minisztérium jogi rendszerével? Átfuttatta ezt, csak valami miatt önállóan nyújtja be, vagy esetleg nem járt a minisztériumban a javaslat? Ezt is el tudom képzelni, lévén a kidolgozottságát és a következőkben elmondott kritikáinkat. Ezt nyilván így lehetett volna tisztázni, természetesen Szabó Erika államtitkár asszonytól is ugyanezeket a válaszokat fogjuk várni.

Ez a 2006. évi LIII. törvény már sok mindent megélt, a Fidesz is többször módosította, és többször vita volt itt a parlamentben is, talán nem is olyan régen vitatkoztunk különböző határidők lecsökkentéséről és arról, hogy jó-e, ha ehhez az eszközhöz nyúlunk, ahhoz nyúlunk, hogy eljárásokba belematatunk, és vannak kiemeltebb eljárások. Önmagában az elv természetesen üdvözlendő lehet, de ennek a kontrollálatlansága, és amilyen módon önök ehhez a törvényhez, a 2006. évi LIII. törvényhez nyúlnak, az nem jó. Egyébként önmagában az egész törvény már 2006-ban sem volt jó egyébként, hozzáteszem, tehát volt egy rossz törvény, amit mindig sikerül még rosszabbá tenni, egyébként ez cikluson belül is sikerül önöknek, hiszen régóta megy itt a polémia, hogy fel lehet-e gyorsítani ezeket az eljárásokat, kell-e belenyúlni ezekbe az eljárásokba.

Természetesen ilyenkor mindig a nemzeti érdeket hozzák fel, de ahogy az előző napirendi pontnál, itt is felmerül, hogy jó lenne, ha elmondanák, hogy mi az indoka. Miért kell ezt most ebben a formában pontosítani - nevezzük így, ahogy önök mondták -, tehát mi akadt el, ki akadt el, kit szeretnének kinevezni? Melyik beruházásnál melyik hatóság értelmezte úgy az eddigi törvényt és az előző fideszes módosítást, hogy nem megfelelőképpen járt el? És úgymond hülyebiztosra kell csinálni a törvényt, hogy mindenki megértse, hogy amit a kormány és a kormány által megbízott személyek akarnak, az a vezérszó, amitől nem lehet eltérni.

Szeretnénk tudni, hogy hol volt az elakadás, tehát ezeket a konkrétumokat is azért az asztalra kellene tenni, hiszen ez a javaslat tovább bővíti azt a kört, ami alapján... - hát én próbáltam dogmatikailag kicsit elmélyedni benne, hogy ez most a közigazgatás hierarchiájába hogyan illeszthető be, vagy egyáltalán a fennálló törvénybe hogyan illeszthető be, de megmondom őszintén, nem sikerült, mindjárt el is fogom mondani, hogy miért.

(21.40)

Arról nem is beszélek, ha az önök által sokat emlegetett Magyary Zoltán ezt látná, akkor azt hiszem, egy nullás érdemjeggyel jutalmazná önöket. Tehát szerintem egy egyes érdemjegy se megfelelő ehhez, hiszen rendben van, ki lehet nevezni kormánymegbízottakat, illetve a 2006-os törvényben ki lehet mondani mindenféle örömteli dolgokat, de hogy néha már az indokolással sincsenek összhangban, és önmaguk sem tudják, mit akarnak, ez már egy kicsit fájóbb.

És hogy egy kicsit a konkrétumok területére evezzek: én a 2006. évi LIII. törvény hatályos részét megnyitottam, keresve, hogy hol van a megoldás, és ott azt találjuk, hogy a hatósági eljárás szabályainál eleve a kormány a kiemelt ügyeknél meghatározhatja rendeletben, hogy melyik lesz az a kijelölt hatóság, ahol ezeket el kell intézni. Tehát a kormány már eleve ad egy könnyítést, hogy ő fogja megmondani, hogy ezek az ügyek hol intéződjenek. És találunk a következő részben ezeknek az ügyeknek a koordinációjára egy bekezdést, ahol azt találjuk, hogy a kormány rendeletben meghatározhatja, hogy egy bizonyos kormánymegbízott ezeket az ügyeket koordinálja. Hogy pontosan mi az a koordináció, ez is egy jó kérdés, mert ha már a hatóság ki van jelölve, akkor a koordinátor egyfajta ilyen megbízott ostoros ember vagy egyeztető, vagy segítő, vagy miegymás?

Gondolom, ebből is voltak a problémák, amiért ezt be kellett hozni. De jelen pillanatban a hatályos törvényben is, amit önök módosítottak, benne van, hogy ez a koordinátor, aki a kormánytól kapja a megbízatását kormányrendeletben, illetve a feladat- és hatásköreit, ő a kormánytól kapott meghatalmazás alapján majd ezeket a koordinációs vagy noszogató jogokat elkezdi szépen (Dr. Rétvári Bence: Noszogató jogok?) - nem tudom máshogy megfogalmazni - gyakorolni. Mert nem nála van, a hatóság már ki lett jelölve, ő csak a noszogató ember. De gondolom, hogy ezt a hatóságok a jelenlegi gyakorlatban úgy értelmezték, hogy rendben van, jön a kormánymegbízott, elmondja, hogy mit akar, aztán utána a kijelölt hatóság meg végezte a dolgát, és ez nyilván önöknek nem volt elég. Vélhetően ezért kellett behozni - és ezt az indoklásban el is ismerik - ezt a törvényjavaslatot.

Ami viszont egy kicsit érdekes, hogy itt azt láthatjuk, hogy amíg úgy kezdődik a szakasz, hogy kijelöl a kormány egy koordinációs feladatokat ellátó kormánymegbízottat - gondolom, akárki lehet ez alapján -, a 2/A. §-ban viszont azt találjuk - és ezt csak úgy ki lehet következtetni a szövegből -, hogy bizony ez egy kormányhivatal-vezető kormánymegbízott lehet. De ezt, ahogy mondtam, csak ebből a szövegutalásból és a részletes indokolásból lehet kikövetkeztetni, lévén, hogy nem gondolom, ha valakit kineveznek egyébként kormánymegbízottá, akkor hirtelen majd egy kormányhivatalt is alá tesznek. Tehát nyilvánvalóan kormánymegbízott az lesz, akit ebből a 19 plusz 1 kormánymegbízottból kineveznek. És nem elég, hogy majd ott felügyeli vagy bizonyos feladat- és hatásköröket kap, valamit, amit majd a kormány rábíz - hogy pontosan mit bízhat rá, az a törvényből nem derül ki -, de most ebben a javaslatban írásbeli utasítási jogot is adnak neki.

Egyébként ez az egész megoldás a népbiztosokat idézi. Tehát ilyen volt a magyar történelemben - nem hiszem, hogy a dicső korszakában történt meg -, amikor odarendelt a kormány mindenféle megbízottakat, népbiztosokat, akik úgymond nyomon követték a szervek tevékenységét, utasíthatták ezeket a szerveket, és eldönthették, hogy jó irányba mennek-e a dolgok, avagy nem. Ez szerintem kevésbé illeszthető bele abba a hierarchiális rendszerbe, amit itt a közigazgatásnak egy megfelelően szabályozott, demokratikus rendszerének nevezünk, de természetesen önök kétharmaddal bármit megtehetnek. Én egyébként azt várom, hogy a következő módosítás az lesz, hogy a (4) bekezdést majd eltörlik, amiben az autonóm államigazgatási szervek, a NAV meg a rendvédelmi szervek tekintetében kiveszi ezt az utasítási jogot. Ha esetleg ezt is kivennék, akkor még lehetne gyorsítani ezeket az eljárásokat, és semmilyen szerv nem piszkíthatna bele azokba az eljárásokba, amelyeket önök kiemeltnek tekintenek.

Ezek alapján - és erre azért várnánk a válaszokat - nagyon nehéz behatárolni ezeket a kormánymegbízottakat. Valaki adjon nekem egy választ arra, hogy ő most tulajdonképpen hatósági jogokat fog gyakorolni, vagy nem gyakorol hatósági jogokat, de a hatóságot utasíthatja írásban, és feladat- és hatáskört kap, plusz még mellé univerzális illetékességet. Tehát aki ezt nekem... - és várom, nyilván én nem értettem meg a lényegét, de ahol feladat-, hatáskör és univerzális illetékesség telepítődik, ott valami nagyon komoly jogköröket összegzünk, és nem csak arról van szó, hogy valaki elkezd koordinálni, és egyébként csak úgy odatesszük az ügyek vitele egyfajta noszogató emberének.

Úgyhogy összegezve ezeket az aggályokat, nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot, és tulajdonképpen módosító javaslatot se nagyon tudunk ehhez benyújtani, mert az egész 2006-os törvényt ki kellene dobni a kukába, vagy egy olyat írni, ami a jogállami garanciáknak megfelel. És persze lehet itt azt mondani, amit önök folyamatosan mondogatnak, hogy persze nemzeti érdek, hogy ez meglegyen, mert ezeket az eljárásokat gyorsítani kell, és egyébként vége a világnak, és nem tudjuk lehívni a pénzeket, de én attól tartok, hogy minden olyan érdek, amit a kormány az ő határozatában fog kinyilvánítani, és a saját embereit bízza meg megfelelő feladat- és hatáskörökkel, azok az utóbbi időben elég rútul sültek el, és nem gondoljuk, hogy a jövőben is máshogy lenne, nagyon sok visszaélésre ad alapot, és sajnos nagyon sok visszaélést is láthattunk. Mondanám azt, hogy tegyük rendbe ezeket a dogmatikai problematikákat, de sajnos én nem látom azt, hogy az önök által például oly sokat emlegetett Magyary Zoltán által meghatározott elvek alapján hogy lehetne ebből valamiféle kiutat találni, de nyilván önök ezt meg fogják tenni. Nagyon várom a válaszaikat a felmerült kérdésekre. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)

Forrás: parlament.hu