KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm. A negyedik kérdésem az (Derültség a kormánypárti padsorokban.), hogy miért elégedtek meg a tájékoztatással, miért nem kértek garanciát, amely kizárta volna az elnöki kegyelmet, hiszen az egyezmény erre lehetőséget ad. (Németh Szilárd István: Vége van már ennek a történetnek, hiába szenvedsz!)

A miniszterelnök úr azt mondta, hogy helyes és igazságos döntést hoztak, és akkor is ezt hozták volna, ha örmény részről követik el ugyanezt. Szerintem akkor is helytelen döntést hoztak volna, mert ezzel Magyarország pontosan beletenyerelt ebbe a konfliktusba, amire semmi szükség sem volt.

Miniszterelnök úr, ön azt nyilatkozta, hogy semmi olyan nem történt, amivel ne számoltak volna. Ezek szerint önök számoltak az elnöki kegyelemmel, az örmény reagálással és a nemzetközi botránnyal, amely Oroszországot és az Egyesült Államokat is azonos oldalra állította. A kérdésem az, hogy a mérleg egyik serpenyőjében ott volt az összes indok az elhárítás, az elutasítás mellett, mi volt a másikban. Miért döntött így a miniszterelnök úr (Németh Szilárd István: Most mondta el!), hiszen ön mondta, hogy személyesen hozta meg a döntést, mindezeket vállalva az átadás mellett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), miközben semmi előnye nem látszik?

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu