DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt álláspontjának keretét a vezérszónoklatában Steiner Pál képviselőtársam és Ipkovich képviselő úr megadták. Ma a családjogra vonatkozó szabályozást járjuk körbe különböző szempontból. Lendvai Ildikó képviselőtársam értékalapú és józan ész alapú érvelést mondott a Szocialista Párt álláspontja mellett. Én ezekben a kérdéskörökben vagy hasonló kérdéskörökben jogi érvelést fogok mondani, ami persze nem zárja ki, hogy mondjuk, összhangban legyen a józan ész érvelésével.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az új polgári törvénykönyv Negyedik könyve a családjog szabályait foglalja össze. Mindenekelőtt szeretném jelezni, hogy a családjognak a polgári törvénykönyvbe való emelését már a 2009. évi CXX. törvény is elvégezte. Az akkori szocialista kormány is úgy gondolta, hogy a családjogi viszonyok ugyan mutatnak sajátosságokat más magánjogi jogviszonyokhoz képest, ám e jogterület kódexbe való integrációja aggály nélkül megtehető. A családjog önálló alapelvei és az ezek érvényesítését megvalósító normarendszer a jelenlegi javaslatban is aggálytalanná teszi a családjogi viszonyok beemelését és a polgári törvénykönyv keretein belül való szabályozását.

A családjogi viszonyoknak az üzleti élet viszonyaitól való különbözőségét kifejezésre juttató alapelveket fontos aláhúzni, hogy legyen világos, hogy miért gondoljuk, hogy melyik intézménynek melyik területen van a helye. Az alapelvek tehát a házasság és a család védelme, a gyermek érdekeinek a védelme, a házastársak egyenjogúságának elve és a méltányosság és a gyengébb fél védelmének elve.

Ezen alapelvek közül elsőként a kiskorú gyermek érdekeinek a védelmét szeretném kiemelni. Nem is véletlen, hogy kiemelt hangsúlyt kell adni annak a célnak, amely a törvénykönyvben szabályozott jogintézmények útján azt igyekszik erősíteni és hangsúlyozni, hogy a gyerek családban nőjön fel. A családban, amely nem attól függ, hogy milyen jogi keretek között jön létre. Ugyanis a család attól család, hogy érzelmileg képes a gyermek fejlődését, jogainak érvényesítését biztosítani, és amely családtól a gyermek csak kivételes esetben választható el.

Sajnos, ez nem jelenti azt, hogy jogi értelemben ne lenne család az, ahol a gyerekkel rosszul bánnak, no pláne ahol a gyermek veszélyben van. Ez egy álszent okoskodás lenne. Inkább az a gyerekek érdekeinek védelmét kifejező alapelv megfelelő érvényesülése, ha a jog és a joggyakorlat nem tehet különbséget aszerint, hogy a gyermek milyen családi kapcsolatrendszerben nő fel.

Az új polgári törvénykönyv Negyedik könyve örömünkre és egyetértésünkre megfelel ennek az elvárásnak. Megfelel, még akkor is, ha a család védelmének elve nem teljes körben terjed ki mindazokra a családi kapcsolatokra, amelyeket a legtöbb ember a hétköznapokban ilyennek tekint.

A törvényjavaslat családi kapcsolatnak a házasságot, a leszármazást, az örökbefogadást, a gyámságot tekinti. Ugyanakkor a javaslat nagyon helyesen a család védelmének elvét a törvény által szabályozott más együttélési formák esetén az élettársi, a mostohaszülői és a nevelőszülői kapcsolat tekintetében is igyekszik érvényre juttatni, nagyon helyesen. Soha többé nem kerülhet sor arra, hogy a jog támogasson olyan gondolkodást, amely alkalmas a "megfelelő" családba született gyerek és a - csúnya szóval mondom - "zabigyerek" közötti különbségtételre. Soha többé nem kerülhet sor arra, hogy a házasságon kívül, ám szeretetteljes kapcsolatban született és nevelkedett gyermek hátrányba kerüljön a jog által előnyben részesített házassági kapcsolatból származó társaikhoz képest. Csak szeretném itt is elmondani a plenáris ülésen és a képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, hogy az alkotmányügyi bizottságban Vékás professzor úr is kiemelte, emlékeim szerint a kormány képviselője is utalt arra, hogy ma a gyermekek 42 százaléka nem házasságban születik, hanem egyéb kapcsolatban.

Megengedhetetlen lenne tehát egy ilyen megkülönböztetés. Azt gondolom, azon képviselőtársaink, akik fejében ez megfordul, itt ebben a vitában hallottak elég érvet ahhoz, hogy mélyebben elgondolkodjanak. Azt gondolom, a jognak követnie kell a változó életviszonyokat és nem akadályozni a változást. E változások figyelembevétele mellett a család védelmét mindenfajta szabályozott együttélési formában teljeskörűen érvényre kell juttatni, s nem lehet azt figyelmen kívül hagyni, hogy ma nagyon sok fiatal ember gondolja azt, hogy az együttélés, az életközösség, esetleg abban vállalt gyermekek számukra ugyanolyan értékűek, mintha egyébként ezt jogilag házasságban szentesítenék.

(A jegyzői székben dr. Tiba Istvánt dr. Szűcs Lajos váltja fel.)

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A családjogi könyv Második része a házasságról szól. Örömmel vettem tudomásul, hogy a szocialista kormány Ptk.-tervezetéhez képest itt igen kevés változtatás történt. A változtatások részben a megfogalmazások pontosításával emelték a szöveg színvonalát. Ilyen változtatás például, hogy a törvénykönyv rendhagyó számozásából adódó esetleges hivatkozási problémákat kiküszöböli a javaslat, mégpedig úgy, hogy megtartja a szövegezés gazdaságosságának a követelményét. Ezt helyeseljük, támogatjuk, jó szakmai megoldásnak tartjuk.

(13.20)

Van azonban néhány olyan kérdés, amelyek esetében a változások tartalmiak, és nem mindegyikre van ésszerű magyarázat. Ezt is szeretném itt fölvetni. Nem változtat a tervezet azon a hatályos fő szabályon, hogy a házasságot az önkormányzat hivatali helyiségében lehet megkötni. Az ezen kívüli házasságkötésre megfelelő helyen kerülhet sor, amelyre a jegyző ad engedélyt. Kérdés, hogy indokolt-e fenntartani a fő szabályt. Kell-e ahhoz ragaszkodni a XXI. században, hogy a hivatali cselekményt a hivatali helyiségben kelljen lefolytatni? Azt mondom erre, hogy legyen, ha a jegyző engedélyével bármely más, megfelelő helyen is létrejöhet a házasság, akkor véleményem szerint a házasságkötés alaki szabályait ezen a téren kár ilyen mereven tartani, lehetnének rugalmasabbak is.

De szeretném azt elmondani, hogy nem ezt tartjuk kardinális kérdésnek a törvény szempontjából, nem ez fogja eldönteni a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának végső viszonyulását, hogy ebben mutatnak-e rugalmasságot vagy sem, mert nem tartjuk annyira súlyos kérdésnek, de mégis, ellentmondásnak igen. Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok említést tenni egy olyan hibáról is, amely nemcsak a családjogi könyvet érinti, de a házasságkötés szabályai alkalmasak arra, hogy ezen keresztül mutassam be ezt a szerintünk hibát vagy ellentmondást.

A javaslat szándéka az indokolás szerint, hogy csak akkor tartalmazzon eljárási szabályt, ha az elválaszthatatlan az anyagi jogi rendelkezéstől. Ez van az indokolásban, és erre utaltak a kormány képviselői megszólalásukban is. A javaslatban ennek ellenére több esetben találkozunk hatáskört megállapító szabállyal. Miért kell rögzíteni például a házasságkötés alaki feltételei között, hogy a termen kívüli házasságkötésre a jegyző ad engedélyt? Mintha nem is azonos épületben készült volna a Magyary-program és a Ptk. Közismert, a kormány nagyon sokszor elmondja, hogy végre eljött az idő, amikor a helyi közügyek, valamint az államigazgatási ügyek régóta halogatott szétválasztására sor kerül, és hogy a jegyzői hatásköröket ilyen szempontból áttekintik.

Ennek megfelelően a helyi közügyek körébe tartozó szakmai hatáskörök a jövőben önkormányzati hatáskörök lesznek, az államigazgatási szakmai hatáskörök kerülnének a jövőben a kormányhivatalokhoz, az igazgatási, azaz funkcionális hatáskörök mindkét szerv hatáskörében maradhatnának. Kérem szépen, ez az elvrendszer ezen a tervezeten nem látszik. Tehát hasznos volna, ha az új Ptk.-hoz nem kellene azért hozzányúlni, mert a hatáskörök átrendezésénél a kormányzat nem volt erre figyelemmel a javaslatnál. Azt gondolom, hogy ez a két elvet, amit önök itt kinyilvánítottak, össze kéne hangolni.

Az eljárási szabályok tekintetében a tervezet utal arra, hogy azokat külön törvény tartalmazza. Az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény, amely többek között az elektronikus anyakönyvi rendszer bevezetéséről is rendelkezett, eredetileg 2011. január 1-jén lépett volna hatályba. Az anyakönyvi törvény hatályba léptetését azonban, arra hivatkozva, amit az előbb mondtam, 2013. január 1-jéig kitolták. Most a kormány 2012 második félévi munkaterve újra javaslatot tartalmaz a módosításra, ám értelemszerűnek tűnik, nekem legalábbis, hogy az új Ptk. hatálybalépéséig nem fog hatályba lépni az új anyakönyvi törvény. Nem tudom, így van-e, majd államtitkár urak választ adnak rá. Pedig régóta szükség lenne az anyakönyvi eljárás megkönnyítésére és az elektronizálás kiterjesztésére.

Kíváncsi leszek egyébként, hogy mit kezdenek az anyakönyvezés szabályaival, ha mondjuk, a Fidesz képviselői elfogadják a KDNP azon javaslatát, hogy az élettársi kapcsolatokat száműzik a családjogi rendelkezések közül. Gondolják végig ezt az összefüggést, én bízom benne, hogy azért győz a józan ész. Erre a problémára később még vissza fogok térni.

Tisztelt Országgyűlés! Most megemlítenék egy olyan kérdést, amelynek szabályozatlansága némi hiányérzetet okoz. Akkor is így van, ha ez nagyon kevés embert érint, de megítélésem szerint el kellene gondolkodni ezen a kormánynak. Sem a személyiségi jogi kérdések, sem a házasságot megszüntető esetek között nem szerepel az a konkrét helyzet, amikor valamelyik fél neme megváltozik. Mondom még egyszer, nem gyakori és nem tömegeket érintő kérdés, de szükséges vele foglakozni. Az kétségtelen, hogy a jogalkotás mindig is kerülte ezt az érzékeny témát. Pedig kell előbb-utóbb valamilyen megoldást találni rá. A 2009-es tervezethez képest a jelenlegi javaslatból hiányzik, hogy érvénytelenné válna a házasság, ha valamelyik fél neme megváltozik. Pedig ez a személyiségének egyik lényeges eleme.

Így az is tisztázatlan marad, hogy milyen és mely hatóság vagy bíróság jogosult arra, hogy a személy e fontos jellemzőjének megváltoztatását megállapítsa. Kár, hogy a javaslat kidolgozásának idejére nem érlelődött ki megoldás arra nézve, hogy ezt az egyébként kényes ügyet korszerű módon oldja meg és szabályozza a polgári törvénykönyv.

Tisztelt Képviselőtársaim! Répássy államtitkár úr az expozéjában hangsúlyozta, hogy a kormány nem csupán udvariasságból, hanem meggyőződésből terjesztette változatlan tartalommal a Ptk. tervezetét az Országgyűlés elé. Fontos ezt hangsúlyozni, hiszen a vezérszónoklatok előrevetítettek olyan változtatási igényeket, amelyekről a kormánynak minden bizonnyal majd egyértelműen állást kell foglalnia, el kell döntenie, hogy marad-e a beterjesztett változatnál, vagy a kormányoldal vezérszónoklataiban, vagy egyéb hozzászólásaiban, vagy módosító indítványaiban megfogalmazott igényeket kielégít-e. Olyan igényekről van szó, amelyek teljesítésével a javaslat kiemelkedő színvonala és dogmatikai egységessége, társadalmi támogatottsága is csorbát szenvedhet.

Miről is van szó? Rubovszky képviselő úr a tudomány egyes művelői által is képviselt álláspontot osztott meg velünk az élettársi kapcsolatról. Lábady Tamás professzor úrtól idézve arra mutatott rá, hogy a házasság alapvető jog, és az annak alapján létrejött családot alapjogi védelemben kell részesíteni. Bár lehetne ezen is vitatkozni, de most nem erről szeretnék beszélni. Az élettársi kapcsolatok alapjogi védettségét az önrendelkezési joga adja. Ebben nincs is vita. A vita abban van a tudomány képviselői között is, hogy a nem házassági kapcsolatokhoz fűződhetnek-e családjogi joghatások.

A kódex tervezete, véleményem szerint helyesen, az élettársi kapcsolatokra irányadó magánjogi szabályokat a házasságra vonatkozó részt követően helyezi el. Ez kifejezésre juttatja, hogy az élettársak közötti viszonyt, az európai államok többségét jellemző gyakorlatnak megfelelően, családjogi kapcsolatnak tekinti még akkor is, ha jogi elismertségét és támogatását nem emeli a házasságéval azonos szintre. Ki vitathatná, hogy az élettársi kapcsolat kölcsönös érzelmeken alapul, pontosabban, érzelmi közösség elsődlegesen, és nem kötelmi viszony? A KDNP vezérszónoka olyan módosítási javaslat benyújtását ígérte, amely szerint az élettársi kapcsolatot polgári jogi társasági szerződéses viszonynak kell tekintetni, és akként is kell szabályozni.

Na most, nézzük akkor ezt konkrétan! A polgári jogi társasági szerződésről a tervezet a következőket mondja: "A polgári jogi társasági szerződésben a felek - a továbbiakban tagok - arra vállalnak kötelezettséget, hogy közös céljuk elérése érdekében együttműködnek, a közös cél megvalósításához szükséges vagyoni hozzájárulást teljesítenek, és tevékenységük kockázatát közösen viselik." Képzeljék el, amikor a fiatal szerelmes pár langyos nyári estén nem arról suttog egymás fülébe, hogy mondjuk, szeretnének együtt ébredni reggel, amikor feljön a nap, hanem arról, hogy költözzenek már össze azért, hogy fizethessék ki együtt a villanyszámlát. Szóval, ez így elég elképesztő, képviselőtársaim.

Véleményem szerint az új Ptk. tovább is elment a házasság és az élettársi kapcsolat közötti különbségtételben, mint ahogy az életszerűen és a célszerűség követelményei szerint szükséges lett volna, ugyanakkor tényszerűen szeretném leszögezni, hogy nem lépte át azokat a határokat, amelyeket józan ésszel és modern jogi felfogás mellett nem lehet átlépni. Úgy gondolom, hogy a házasság vagy az élettársi különböző közötti választás mikéntje egyénként, páronként nagyon sok tényezőtől függ.

(13.30)

Nagyon sok tényezőtől függnek: a családi szokások, a fiatalok felfogása, a szélesebb vagy szűkebb kulturális környezet, nagyon sok minden. Azt azonban nem lehet kétségbe vonni, hogy mindkettő egyaránt érzelmi és érdekközösségre épül, és az élettársak esetében sem kevésbé cél a gyermekvállalás, mint a házaspároknál.

A XXI. században a társadalom többsége már nem ítéli el az élettársi kapcsolatokat, akkor pedig ezekben a kapcsolatokban elsődlegesen nem a polgári jogi általános alapelveknek, hanem a családjog speciális elveinek kell érvényesülni. Ezek pedig, ahogyan a hozzászólásom elején mondtam, a gyermek érdekeinek védelme, az egyenjogúság elve, a méltányosság és a gyengébb fél védelmének elve. Ha önök ezt kétségbe vonják, és esetleg kormányzati támogatással a javasolt szabályozást érdemben megváltoztatják, akkor egy olyan erkölcsi követelménnyel szakítanak, amit úgy hívnak, hogy tolerancia, és egy olyan elvvel szakítanak, aminek ma egyébként rendkívül széles társadalmi támogatottsága van.

Én egyébként remélem, hogy nem kerül sor egy ilyen módosító indítvány kormányoldali támogatására. Én is arra buzdítom önöket, hogy ezt ne tegyék. Egyébként a legfontosabb elveket megtámogattuk, és azt a szakmai megoldást, az a keretet, amelyet a Magyar Szocialista Párt jónak tart, és amelyet Steiner képviselőtársam vezérszónoklatában bemutatott, támogatni tudjuk. Ha változás következik be alapvető dolgokban, akkor ezt a támogatást már nem tudjuk biztosítani.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu