DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én már az elmúlt hét szerdáján hozzászóltam az általános vitában, így csak röviden néhány dologra szeretném ráirányítani a figyelmet, főleg a Negyedik könyvben foglaltakra, a családjogi részre és ebből is csak azokra a kérdésekre, amelyek nóvumok, korábban nem nyertek szabályozást a polgári törvénykönyvben. Az már itt elhangzott, hogy a családjogi törvény bekerült a polgári törvénykönyvbe, így az a Negyedik könyvét alkotja a javaslatnak. Ebből aztán az is következik, hogy a polgári törvénykönyv általános alapelvei a családjogi részre is vonatkoznak, de ezen túlmenően a családjogi részben további, a családjoggal kapcsolatos alapelvek kerültek megfogalmazásra. Ezt csak fölsorolásszerűen ismertetném, így a házasság és a család védelme, a gyermek érdekeinek védelme, a házastársak egyenjogúságának elve, a méltányosság és a gyengébb fél védelmének elve.

Itt már az előttem szólók néhányan említették az úgynevezett mediációs eljárást, amely a házassági bontóperekben kerül majd alkalmazásra a javaslat szerint. Továbbra is előtérben kell tartani a válással érintett kiskorú gyermek védelmét, érdekeik legmesszemenőbb figyelembevételét. Ezt nagyon fontosnak tartom. Magam, aki több alkalommal járt már bíróságon, és eljárt bontóperekben, tapasztalom azt, hogy nincs szomorúbb látvány annál, amikor 10-12 éves gyermeket tanúként hallgatnak meg bontóperben, és olyan pszichés nyomásnak teszik ki, ami egész életén végigkövetheti.

A válni akaró házastársak kulturált válásában és a vitás kérdések megegyezéses rendezésében is segít, illetve a gyermek érdekével, kiegyensúlyozott fejlődésével is összefügg a mára már a világ számos országában elterjedt úgynevezett mediációs eljárás, amelyet az Európa Tanács miniszteri bizottságának a családi közvetítésről szóló 1. számú ajánlása is bevezetésre javasol a tagállamoknak. A bírósági eljárástól független, a felek önkéntes részvételén és aktív közreműködésén alapuló mediáció alkalmasnak tűnik a konfliktusok felelős, egyetértő és a későbbi jogvitákat inkább kizáró megoldására, a bírósági eljárás mellett.

(12.00)

A házastársak mind a megromlott kapcsolatok helyrehozatala, mind a házasság felbontásában felmerülő vitás kérdések rendezése érdekében, már a házassági bontóper megindítása előtt igénybe vehetik a közvetítést, de arra a bontóper alatt is sor kerülhet. A mediációnak lényeges szerepe lehet a bontópert követően felmerülő, a gyermeket érintő vitás ügyekben is.

A következő dolog, amiről szeretnék szólni, a házassági vagyonjogi szabályozás, amely az előző polgári törvénykönyvben, illetőleg a jelenleg hatályos polgári törvénykönyvben igen szűkszavúan került meghatározásra, és hiába a több mint 20 éve történő bevezetése, nemigen jelent polgárjogot a magyar társadalomban.

A javaslat a törvényes házassági vagyonjogi rendszerként megtartott házastársi vagyonközösség szabályait a bírói ítélkezésben évtizedek alatt kialakult elvekre építi, átvéve a gyakorlatban bevált jogtételeket a törvénybe. A javaslat a törvényes vagyonjogi rendszeren is végigvezeti azt a kettősséget, amely a házastársak vagyonának összetételében az 1990-es évek közepe óta jelen van. A használat, kezelés, rendelkezés joga, valamint a vagyon megosztása tekintetében is különbséget tesz a házastársak mindennapi életvitelét szolgáló vagyon és a házastársak foglalkozásának gyakorlását, üzleti életben való részvételét szolgáló vagyon között. Ennek a szabálynak az elmaradása az előző és a jelenleg hatályban lévő polgári törvénykönyvben igen megnehezítette a házastársak közötti vagyonmegosztást.

A javaslat a későbbi vagyoni viták elkerülése érdekében mindenkit ösztönözni kíván arra, hogy a házasságuk kezdetén vagyoni viszonyaikat szerződéssel rendezzék. Ez segítséget nyújt a házassági vagyonjogi szerződések szabályainak a mainál részletesebb kidolgozására - diszpozitív keretszabályok formájában -, lehetővé téve, hogy azok a házastársak, akik ilyen jellegű szerződést kívánnak kötni, vagyoni viszonyaik tisztázása körében saját egyéni életviszonyaikhoz igazítsák a megállapodás tartalmát.

Házassági vagyonjogi szerződést a felek a javaslat szerint ügyvéd által ellenjegyzett magán- vagy közokiratban köthetnek érvényesen. A szerződés harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha a szerződést a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába bevezették, vagy ha a házastársak bizonyítják, hogy harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott, vagy tudnia kellett. A javaslat a törvényes házassági vagyonjogi szerződés mellett választható, úgynevezett alternatív vagyonjogi rendszerek szabályait a házassági vagyonjogi szerződés szabályai közé iktatja.

Még egy dolgot szeretnék megemlíteni, ami változás a családjogban, illetőleg a tartási kötelezettség körében. Ez pedig az, hogy a tartásdíj százalékos megállapítását az európai országok túlnyomó része nem ismeri, és alkalmazása a magyar bírói gyakorlatban az elmúlt 10 évet tekintve egyre jelentősebb nehézséget okozott. Tudjuk azt, hogy a jelenleg hatályos Ptk. szerint a tartásdíjat százalékos mértékben, illetőleg fix összegben állapítják meg, és emellett még meghatározzák azt a minimumösszeget is, amelyet a tartási kötelezettnek fizetnie kell.

A javaslat ezért elveti a tartásdíj százalékos megállapításának lehetőségét, de a tartásdíj automatikus emelkedésére lehetőséget kíván biztosítani. Ezért kimondja, hogy a tartásdíjat határozott összegben kell megállapítani, de a bíróság, ha indokoltnak tartja, úgy rendelkezhet, hogy a tartásdíj évente indexálásra kerül, a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett éves fogyasztói árindex mértékével a következő év első napjától külön intézkedés nélkül módosul. Az indexálás alapvető feltétele, hogy annak aránya hivatalosan, mindenki számára hozzáférhetően közzé legyen téve, és az végrehajtható is legyen. A fogyasztói árindex emelkedése egyértelmű képet mutat arról, hogy a jogosult kiadásai és indokolt szükségletei növekednek.

A továbbtanuló nagykorú gyermek tartásáról a Csjt.-től sokkal részletesebben rendelkezik a javaslat. A javaslat választ próbál adni a nagykorú gyermek tartásával kapcsolatban a jogalkalmazásban felmerült három fő kérdésre: mely tanulmányok minősülnek szükségesnek a tartási jogosultság szempontjából; milyen elvárások támaszthatók a nagykorú gyermekkel szemben a tanulmányok folytatásában, illetve a tartásra kötelezettel való kapcsolatában; valamint meddig, milyen életkorig tarthat igényt a gyermek a tartásra.

Ezekről szerettem volna néhány szót szólni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu