DR. KOLBER ISTVÁN (független): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Egy meglehetősen nagy terjedelmű törvényjavaslat van a parlament asztalán. Ennek a tételes szabályai közül Kozma Péter képviselő úr nagyon sok elemet fel is sorolt. Valóban széles körben érinti a társadalmat, mindig érzékeny és fontos jogterület volt; különösen fontos a fejlesztések, a településrendezés, a településfejlesztés céljainak megvalósítása érdekében. Sokfajta megközelítés és szempont lehetséges egy ilyen szabályozás elemzésekor, hiszen sokfajta érdeket érint. Itt a vitában is nagyon sok és lényeges megközelítés merül föl, a természeti erőforrások védelme pontjától egészen a különböző visszaélések kizárásáig bezárólag.

Ennek a törvényjavaslatnak a célja a Magyary-programban fogalmazódott meg, és az vezérelte a törvény előterjesztőjét, hogy egy egyszerűbb eljárást dolgozzon ki, hogy az eljárások gyorsabbak legyenek, ügyfélbaráttá tegyék őket, olcsóbbak legyenek ezek az eljárások. Az az igazság, hogy ezek megítélésem szerint is fontos célok, ugyanakkor jó 30 éves közigazgatási tapasztalatom azt mondatja velem, hogy ezek permanens célok, ezek évről évre, időről időre felmerülnek, de soha nem érünk a végére, és nehogy abba a hibába essünk most is, hogy elkészül egy törvény, és akkor minden szempontból véglegesnek tekintsük ezeket az egyszerűség, a gyorsaság és a hatékonyság szempontjából, mert hát sajnos ez ebben az esetben sem lesz így nyilvánvaló.

Egy ilyen törvényhez hozzátartozik a jogbiztonság kérdése, és hadd említsem meg azt a kritikát, hogy tavasszal már ezt a törvényt egyszer módosították, úgyhogy most eléggé gyorsan jött a következő előterjesztés és a következő módosítás is. Ez viszont már nem szolgálja ilyen szempontból az egyszerűséget és a jogbiztonságot.

Nyáron, amikor ismertté vált ez a törvényjavaslat, kitették a kormány honlapjára, akkor meglehetősen nagy visszhangot és felháborodást váltott ki, mert szerepelt a korábbi elképzelések között egy olyan szabályozás, hogy kiemelt beruházások esetén nem tette volna alkalmazhatóvá annak a kisajátítási feltételnek a vizsgálatát, hogy a közérdekű cél megvalósítására csak az adott ingatlanon kerülhet sor. Azt gondolom, hogy helyes, hogy elálltak ettől a fogalmazástól, ettől a szabályozástól, és abban is bizakodom, hogy a zárószavazás előtt nem hozakodnak elő olyan lényegi módosításokkal, amelyek a most asztalon lévő szabályozást jelentős mértékben kifacsarnák.

A kisajátítást más szempontból közelíteném meg, annál is inkább, mert ahogy említettem, az egyszerűsítés, a részletszabályok vagy éppen a természeti erőforrások védelme érdekében vagy szemszögéből a korábbi előttem szólók már boncolgatták ezt a törvényt.

A tulajdonjog szempontjából vetnék fel néhány kérdést. A polgári törvénykönyv is tartalmazza a kisajátítást mint a tulajdonjog megszerzésének egyik formáját, hogy feltétlen, teljes és azonnali kártalanítás mellett lehetővé teszi a tulajdonjog megszerzését, ami nyilvánvalóan egy nagyon fontos szabály egy modern társadalom életében, ugyanakkor lényeges, hogy ezek a szabályok mennyire biztosítják a tulajdon védelmét. Ez viszont a polgári törvénykönyvben kerül rögzítésre. A múlt héten, amikor a polgári törvénykönyv első négy-öt könyvét vitattuk, akkor részletesebben szóltunk is ezekről a kérdésekről, elemeztük a Ptk-t ebből a szempontból, ebből a megközelítésből. Azt szeretném itt fölvetni, hogy vajon ennek a két törvénynek a szinkronja hogyan teremthető meg, hiszen a polgári törvénykönyvet vélhetően év végéig elfogadjuk, bár most éppen felfüggesztették vagy lassították a tárgyalását, gondolom, a családjogi és az öröklésjogi KDNP-s felvetések miatt.

De ha feltételezzük, hogy változatlanul elfogadásra kerül ebben az évben, akkor egy évük lesz az összes többi jogszabály átfésülésére, a szinkron megteremtésére. Nos, nem lenne-e helyesebb, ha bevárnák a törvény elfogadásával a polgári törvénykönyvet; azt követően kerülne elfogadásra, hogy még egy rápillantást, egy koherenciaelemzést el tudjanak végezni és csak azt követően tudják elfogadni.

Egy azonban mindenképpen biztos: a kisajátítási jogviszonyok esetében a tulajdonjog védelme azért is fontos, mert egyik oldalon egy tulajdonos, döntően egy magánszemély áll szemben egy állammal, állami szervvel vagy éppen önkormányzattal, aki közérdekű célra kívánna kisajátítani egy ingatlant; hogy hogyan védi a jogszabály ennek a személynek a jogait, ez valamennyiünk számára fontos, és itt van néhány olyan kérdés, amivel nem lehet azonosulni. Ezek közül egyet szeretnék kiemelni. Ez a jogorvoslat kérdésköre, ugyanis a jogorvoslati lehetőség és annak a változása 2012. július 28-ától hatályos, és a 2012. évi CXXXII. törvény által már beiktatásra került. E törvény szerint a bíróság a kisajátítási határozatot fő szabályként megváltoztathatja, a bíróság határozata ellen azonban nincs helye fellebbezésnek, az elsőfokú határozat jogerőre emelkedik.

(12.20)

Álláspontom szerint csak addig lenne alkotmányos ez a fajta megoldás, amíg a Kúria által felülvizsgálati eljárást lehetne indítani ilyen ügyekben, azonban a polgári perrendtartásról szóló törvény szerint ez már nem lehetséges, ugyanis a 2012. szeptember 1-je óta hatályos szabályok szerint a felülvizsgálat jogkörét szűkítették.

És noha ez a felülvizsgálati kizárás azokra az ügyekre vonatkozik, amikor a kártalanítási összeg az egymillió forintot nem haladja meg, mondhatnánk azt, hogy ilyen kis súlyú ügyekben ez elfogadható, én mégis azt a kérdést vetem föl, hogy nem lenne-e helyesebb ezt elvi szempontból megközelíteni, és azoknak a tulajdonosoknak is biztosítani ezt a jogvédelmet, akiknek a kisajátítás során a kártalanítási összege nem éri el az egymillió forintot. Ez a polgári törvénykönyvvel történő szinkronitást, azt gondolom, hogy jelentős mértékben segítené, a törvény ilyen szempontú átgondolását javaslom a kormánynak.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu